Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-04 / 49. szám
833 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 834 testánsok : a benfentes jezsuiták befolyására azt a választ nyerték, hogy igyekezzenek a protestánsok a ka tholikusokkal békességben élni. így vagyunk ma is ! Ha erőszakoskodnak rajtunk, ha szeretetet szinlő tolakodással sérelmet sérelemre halmoznak : hallgassunk, fogjuk be a szánkat és nyeljünk egyet. Bizony a nagy gyűlés agitátorai, ha tehetnék, puskatussal hajtanák Kollonios és Szelepcsényi receptje szerint az ő aklukba a kívül állókat; a cél ma is ez, csak a brutális eszközöket nem alkalmazzák, mert nem alkalmazhatják, ámde ezt pótolják bőven az édesgetés, csábítás, vesztegetés számtalan nemei, melyek közül pozitív tények vannak felsorolva a memorandumban, amiket jóvátenni nem, csak letagadni enged az ő lelkiismeretük. — Ha mindez igy nem volna, akkor nem álmodoznának *Regnum Marian um“-ról, ami hadüzenetet, hódítási szándékot, jelent ezen ország lakosságának igen tekintélyes része ellen. Tessék ezzel felhagyni és más háza előtt nem sepregetni, a térítői dühöt visszafojtani, a kiáltó méltánytalanságokat megszüntetni s akkor felekezeti súrlódás, kultur-haro soha sem lesz e hazában ! Kiváncsi vagyok igazán, hogy mit szólna ez a 13 próbás bitü iskolaszéki tag, ha egy másik izr. kollegája szintén beállítana olyan osztályba, ahol viszont a róm. kath. tanulók vannak elenyésző kisebbségben, miért is az ő leleményes példáján felbuzdulva, szintén keveslené a saját szempontjából amaz imádságot, mivel p. o. a Yahvé neve elő nem fordul benne; felrakatná tehát a kalapokat, homlokára tenné minden személy válogatás tás nélkül a pápista nebulóknak is az imádkozó szijjat 8 ékes sémi nyelven diktálná nekik a fővárosi tanácsénál jobbizü imádságot? Ez, ugyebár, más megítélés alá tartoznék ? Ez ellen Demecky úr tiltakoznék kézzellábbal! Szóvei ő nem szeretné, ha neki olyan mértékkel mérnének, amilyennel Ő akar másoknak mérni. Tisztelem ennek az urnák a jogérzetét, méltányosságát, -elfogulatlanságát, de nem kérek belőle s nagyon óhajtandó, hogy a protestáns szülők és tanulók az olyan intézetet, amely telivér klérikálisok és prozelita csinálók vezetése és irányítása alatt áll, kerüljék, az állam hatalom pedig szerezzen érvényt a törvényben kimondott lelkiismereti szabadságnak s a visszaélést torolja meg ! Nagy kérdő jelet kell tenni fenti szereplését tekintve ezen iskolaszéki tag • azon propoziciója után, hogy legyen itt is úgy, mint Angliában s minden tanuló imádkozzék saját vallásának módja szerint, hogy ezt őszintén mondta volna, Tamás vagyok benne; hiszen Ő maga is agyonütötte ezt azon nagy felbuzdulásáról tanúskodó indítványával, hogy a vezérsassal az élén még a nagygyűlésről melegiben menjen egy bizottság követelőzni a fővárosi tanácshoz, polgármesterekhez, kultuszminiszterhez annak elrendelése végett, hogy a gyermekek a kath. anyaszentegyház törvényeinek megfelelő módon imádkozzanak a főváros összes elemi iskoláiban. Lám ! milyen szerény kívánság, kár igazán egy szuszra mindjárt azt is nem kérelmezni, hogy az izraeliták Palesztinába, a protestánsok pedig a nápolyi gályákra toloncoltassanak, igy már csak valahogyan megszületne, valóra válna a telhetetlen vágyak netovábbja : a Regnum Marianum ! Ilyen és ehez hasonló elvek, eszmék, jelszavak, célzatok uralták a kath. nagy gyűlést; a pöfíészkedŐ tudatlanság, az elbizakodott nyers erő, a határtalan telhetetlenség, üres vádaskodás, sületlen gúnyolódás, szónoki frázisokkal felcifrázott valótlanságok fogtak ott kezet és egyesültek azon cél elérésére, amelyre a jezsuta káté szerint minden eszköz szent. Sajnálatos, hogy egyes, mérsékeltebb magatartásukról ismert főpapok felülnek a heccmestereknek, felekezeti és politikai fondorkodásaikat végig hallgatják s azon feltevést ébresztik, mintha az a sok hű hó, harcias fenekedés az egész katholicismus agressiv megnyilatkozása volna, nem pedig a bőrébe alig férő ultramontanizmusé ! A gyűlés méltán kifogásolható mozzanatait tekintve, nyilván való dolog immár azon célzat, hogy a prot. egyházak küszöbön álló méltányosabb segélyezési ügyéhez, melynél szükségünk van róm. kath honfitársaink jóakaratára — a hazai közvéleménybe dis- Bonanciát, reakciót támasszanak másfelől pedig, hogy azon sérelmeket, melyek a türelmetlenség számláját terhelik, eltusolják vagy igaztalan vádaskodásnak bélyegezzék. Nagyon jellemző külünösen ez utóbbira nézve az ultramontán sajtónak felhívása azokhoz, akik a prot. memorandumban felsorolt sérelmek elkövetőiként vannak megnevezve. Felbuzdulva azon, hogy a Ranolder intézet igazgatója tagadásba vette az ok nélkül bizonyára fel nem panaszolt eljárást: felszólítja a többieket is, hogy nyilatkozzanak, azaz cáfoljanak ! Si fecisti : nega ! Jgy majd kitűnik az igazság és megszégyenül a hamisság. Erre a készülő nagy mosakodásra, minden protestáns érdekeket védő lapnak nincs egyéb teendője, hogy szintén készen tártsa a vizes lepedőt! Bátrak vagyunk feltételezni, hogy a memorandum csak példákat hoz fel sérelmei igazolására a sok száz eset közül, melyeknek vége hossza se volna, ha valamennyit nyilvánosságra hoznák. Azt hisszük, hogy Esztergom, Székesfehérvár, Pécs, Veszprém, Szombathely, Győr, Pozsony, Nagyszombat, Beszterczebánya, Rozsnyó, Eger, Kassa, Szatmár, Nagyvárad, Váez, Kalocsa, Temesvár, Gyulafehérvár prot. lelkészei bőven szolgálnának adatokkal arra nézve, hogy Magyarországon melyik is hát az üldözött, elnyomott, gyötört, sanyargatott vallásfelekezet ! ? Nyitra. Sedivy László, ev. ref. lelkész. Egyetemes ev. ref. zsinatunk. Nov. 15-én kezdto meg a zsinat az egyházi adózás íölött az általános vitát, ami 3 napot vett igénybe. Ke~ nessey Béla előadó hosszabb beszéddel vezette be a tárgyalást. Fejtegette eddigi adózásunknak szinte hihetetlenül sokféle módját és mértékét. Ami ez utóbbit illeti, a beszolgáltatott adatokból kitűnt, hogy 380 —390°/0-től lefelé sulyosodtak az adóterhek híveinkre az állami egyenes adóval összehasonlítva. Kitűnt, hogy a legnagyobb teher
