Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-27 / 48. szám
817 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 818 Lyjos dr., Dégenfeld Jrzsef gróf és Biky Károly. Az adóügyi bizottság tagjai; Tejes István, Meczner Béla, Dókus Ernő, Kórészy Barna, Hegedűs Sándor, Czíke Lajos, Nagy Lajos, Szabó Kálmán, Darányi Ignác dr., Mády Lajos, Dányi Gábor, Bartók György, Kenessey Béla, Sárkány Lajos, Péter Károly, Széli Kálmán, Tisza István gróf, Balthazár Dező, Tóth János és Koncz Imre urak. Ugyanez ülésen hozzászólás nélkül elfogadta a zsinat a tanácskozási szabályzatot és ügyrendet is, mely az 1891—93. zsinaton már érvényben volt, s amit a konvent e zsinat tartamára is alkalmasnak talált és a zsinatnak elfogadására ajánlott. Megállapíttatott továbbá, hogy a következő ülésen az egyházi adózásnak mindennél fontosabb kérdése s az azzal Összefüggő pénzügyi kérdések vétetnek tárgyalás alá. (Folyt, köv.) Reflexiók a kath. nagygyűlésről, Ennek a szerencsétlen hazának gonosz átka: a klerikális reakció az ő fekete lovagjaival az idén is beharangoztatott s valláserkölosi célok leple alatt, akiket még ez a hazug ürügy képes volt megtéveszteni — összeloborzott egy számszerűleg jelentékeny, de fajsulyra nem éppen első rendű tömeget az ország fővárosába, holott is az eucharisticus, pietisticus stb. hárfák harci kürtökké változtak. Hiába keressük ott hazai közéletünk szellemi kitűnőségeit, szereplő komoly vezérférfiait (már t. i. csak a róm, katholikusok közül) nincsenek jelen, jól tudva, hogy ott okos, nemes, humánus, a hazára hasznos dolog úgy sem történhetik. Ott voltak ellenben, mint szóvivők az évenként újból fellépő agitátorok, a méregfogakkal csattogó néppárti hecclapok támadásától félő jámbor püspökök, a hivatalból megjelent szemfényvesztő augúrok, egy pár „kötelességtudó“ néppárti képviselő, a házi gyóntatók által kivezényelt néhány főúr s a környékből számszaporítónak becsődített legény-egyletek s a „fenyegetett hit“ védelmére hivatott r. kath. körök. Jól sejtve azt, hogy e gyülekezés alkalmából lesznek kirohanások, szánalmas lamentációk, fogcsikorgatások — beszereztem a gyűlések lefolyását reprodukáló hírlapi tudósításokat, hogy azokra e lap hasábjain reflexiómat megtegyem. Az „Alkotmány“, az idei kath. nagy gyűlés mérlegének legilletékesebb összeállítója, a megelégedés öröm árjában fulladozva konstatálja, hogy az idei gyűlés immár hivatása magaslatára emelkedett, mert a száraz intellektuális, morális és szociális alapról lelépett és belevágott a politikába, s kiadta a jelszót, a parancsot, hogy e hazában minden az ő képére és hasonlatosságára formálódjék, szája ize szerint történjék, hogy a „ Mária országában“ a katholikus akarat és érdek érvényesüljön; az nekik „Hecuba*, hogy az ország népességének ötvennél alig több százalékát alkotják; ez aztán a szerénység !! Hogy az erre irányuló igények annál jogosultabb színben tűnjenek fel, reprodákálja a nagy gyűlésen elhangzott farizeus lamentatiókat. „Magyarországon“ a „kereszténységet“ (ez alatt értsd : r. katholicismust) minden módon gyötrik, rontják, naturálizmus, materializmus, izraeliták, szociálisták, kormány, országgyűlés s az irigy és féltékeny protestánsok.“ Az igazságnak milyen szemérmetlen elferdítése ez ! Ilyen kijelentés csak egy elkényeztetett elbizakodott, önző gyerek ajkáról származhatik mellőzött, rúgott hamupipőke testvéreivel szemben. Van-e a kerek világán még egy oly eldorádója a pápistaságnak, mint Magyarország, hol a jólétben fulladozik, a prepotencia oly számtalan attribútumaival rendelkezik a többi vallásfelekezetek rovására! Es ezek nem félnek az igazság Istenétől panaszra nyitni szájokat!? De halljuk csak a másik bombasztot! „Nincs Magyarországon a kér. hitnek és az erre épített nemzeti közmivelődésnek más védője, csak a kath. egyház „ Apage suta Has'1 ! igy kiálthat fel erre méltán a hazai történelem és közmivelődés elfogulatlan vizsgálója és ismerője, sőt az a statisztikus is, aki tudja, hogy az analfabéták (Írni, olvasni nem tudók) felekezet szerint mekkora számmal szerepelnek s a templom kerülők és tömjén füsttől irtózók, dacára, hogy egyházi terheket alig viselnek, hol találhatók nagyobb számmal ? ! Szépség hibákat soha nagyobb szemérmetlenséggel még nem igyekeztek eltakarni és másban erőszakosan felfedezni mint ezen a híres nagy gyűlésen ! Hol jártál igazság nemtője, hogy ezeket a kufárokat szét nem korbácsoltad ! ? „Et nunc venioad fortissimum.“ A sorompóba állított lamentáló matadorok között Demecky Mihály a „Ferenc József-Intézet“ kormányzója fitogtatta legjobban az ő 13 próbás pápista voltát. Előadást tartott volna az ifjúság erkölcsi neveléséről, de tárgyától jobbra, balra elkalandozott, kirohanást intézvén a tővárosi tanács, a prot. egyház közös bizottsága és a reverendából kibújt professzorok ellen. Hallott, vagy olvasott valamit az arigol valláserkölcsi nevelésről s az annak nyomán ott viruló egészséges keresztyén (csakhogy evangéliomi!) társadalmi életről. Hát biz ez szép ideál, csakhogy ettől nagyon távol áll a Mária kongregáció, rózsa-füzér, Szt. Imre egyletekkel megspékelt nevelés; józan vallásosság és fanatizmus más lapra tartoznak. A r. kath. nevelés mai iránya a legtöbb helyen az, hogy a kis honpolgárokból egykoron derék néppárti szavazók legyenek, a kis honleányok pedig minél több reverszálist csikarjanak ki ! más különben hogy ölthetne testet a „Regnum Marianum“ nagyzó eszméje ? ! Egy kijelentését (ami akaratlanul csúszhatott ki a száján) mégis akceptálni kell és pedig azt, hogy a ooamopolitismus is akadálya nálunk a nevelésnek. Nagy és szomorú igazság! Nem a hazának, a humanizmusnak, hanem a papságnak igyekeznek vakbuzgó katonákat képezni azok a jó urak, kik teletüdővel fújják a pápai himnuszt s lobogtatják a pápaság világuralmi hóbortjának fehér sárga jelvényét, de a nemzeti dal megfagy ajkaikon, kitiltva templomaikból a trikolornak alárendelt szerep, az ország felkent királyának osak másodosztályú pohárköszöntő és üdvözlő távirat jut a hazafiasságot monopolizáló farizeusok részéről! Ámde erre
