Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-27 / 48. szám
813 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 814 Kérdésemre püspök úrtól következő levelet vettem : „Közeledvén az időpont, amidőn nagytiszteletüséged hosszú időn keresztül lelkiismeretesen és áldásosán folytatott missziói lelkészi működésétől megválik és szeretett híveitől, akiket evangeliomi hitükben és magyar hazafias érzületükben apostoli buzgósággal megtartani törekedett, búcsút vesz : kedves kötelességemnek ismerem, hogy nagytiszteletüségednek lelkiismeretes fáradozásáért köszönetét mondjak és amellett kérem a jó Istent, jutalmazza meg jó szolgálataiért a kötelességteljesítés nemes öntudata és kedves emlékei mellett az ő legjobb áldásaival. Az új lelkész caak szeptember hó közepén foglalván el állását, addig a misszió gondozása nagytiszteletüséged kötelessége és feladata leend. Azonban felhivtam a leendő lelkészt, hogy a midőn nagytiszteletüséged aug. 20-án Terezovácon istenitiszteletet tart, jelenjék meg ott Ő is, Nagytiszteletüségedet pedig arra kérem, méltóztassék őt a híveknek, a hatóságoknak s azoknak, akiktől ügyünk támogatása várható bemutatni és jóakaratukba ajánlani.“ E közben Horváth Lajos a kinevezett misz. lelkész úr is felkeresett levelével, kérdvén, mily programmot alapítok aug. 20 ára az Ő beiktatására ? A programm ez volt : a hívek alkalmi, úrvacsorái éneklés után, beiktató beszédet mondok, mely után a missz. lelkész imát moud s tartja székfoglaló beszédét s azután én olvasom fel az úrvacsora osztás előtti beszéd éa imát — az úrvacsorát közösen osztjuk, az utóimát mondja a missz. lelkész s végül a közgyűlésen én elbúcsúzom röviden a hívektől. (Folyt, köv.) Novotny Alajos, dombó-gárdonyi lelkész. Egyetemes ev. ref. zsinatunk. A f. év november 10-re Budapestre összehívott egyetemes zsinat első ülését a kálvin-téri templomban, délelőtt 10 órakor, ünnepélyes istenitisztelettel kezdte meg. A templomot sziuültig megtöltő igen előkelő közönség mély meghatottsággal énekelte felállóra a XC. zsoltárnak első versét: „Te benned bíztunk eleitől fogva“ . . . Majd leülőre elénekelte a 37. dics. 1. és 2. verseit. Ezt követte az ev. ref. főiskolai énekkarnak, tulajdonkép vegyes karnak gyönyörű éneke. Ennek végeztével már ott állott a szószéken az ősz patriarcha: Kun Bertalan és imádkozott előttünk szivből és mi imádkoztunk vele szivből, mélységes meghatottsággal ; éreztük, hogy történelmi pillanatban esedezünk a gondviselő bölcs Istenhez. Az imádságot ismét ének követte, mely után Antal Gábor püspök prédikálása következett. Az efezusiakhoz küldött levél IV : 14. és 15. v. alapján mélyre látó éles értelemmel erős bittel, formailag nagy ékesszólással fejtegette a nagy kérdést: „melyek evangyéliomi egyházi életünknek s annak felvirágzásának biztos és szilárd alapjai ? A feleletet a következő 3 részben adta meg, mondván, hogy ez alapok : I. Az isten tiszta igéjében foglalt egyházunk tanaiban kifejezésre jutott örök igazságok ereje ; II. Ezen örök igazságoknak egyházunk működése által a gyakorlati életbe minél nagyobb mértékben való átültetése; III. Egyházuuk híveinek evangyéliomi egyházunkhoz, mint ez igazságok ápolójához és terjesztőjéhez való erős ragaszkodása, A közönség feszült figyelemmel hallgatta az apostoli szellemű tanítást és bámulta a hatalmas orgánumot. Ismét énekelt a főiskolai énekkar, utánna a közönség is 1—1 verset s ezzel az istenitisztelet véget ért. Az istenitiszteleten az ág. h. ev. egyház képviseletében részt vettek : Laszkáry Gyula, Zelenka Pál, Csipkay Károly, Beniczky Árpád, Vágner Géza, Händel Vilmos, Kand Sámuel és Terray Gyula .... ott volt továbbá dr. Matthews G. D. az egyetemes presbiteri szövetség titkára is. Nyomban megkezdődött az első ülés. Korelnökök : Kun Bertalan és báró Bánffy Dezső. Körjegyzők : egyházi részről Nagy Károly kolozsvári theol. tanár és dr. Búthazár Dezső hajduszoboszlói lelkész ; világi részről dr. Tóth János és dr. Sebess Dénes. A tisztikarnak ily összeállítása után az elnökség mindjárt fülolvastatta azt a minisztori leiratot, amely tudtul adja, hogy 0 Felsége a zsinattartásra az engedélyt megadta, a nélkül, hogy királyi biztos kirendelését szükségesnek tartotta volna. (Hisz talán már ittvolua az ideje annak is, hogy a törvénynek ez a rendelkezése hatályon kivül helyeztessék; elég bizonyítékát szolgáltattuk már annak, hogy nálunk, a mi körünkben semmiféle bizalmatlanságra se lehet ok az ország érdekéből. Aztán ez a törvény már úgy is át-meg-át van lyukgatva ; egy lyukkal több hát már nem is számítana!) A zsinat 0 Felsége legmagasabb rendelkezését hódoló tisztelettel és hálás köszönettel vette tudomásul. Az elnökség bekérte a képviselők megbízó leveleit a jelentette, hogy ezeket a törvényben megnevezett bizottság még az nap délután 5 órakor átfogja vizsgálni. A zsinat II. ülését már a rendes tanácskozó termében, az ügyvédi kamara Szemere-utcai helyiségeiben tartotta. Báró Bánífy Dezső korelnök jelentette, hogy az igazoló bizottság 97 tagnak a megbízó levelét rendben találta. A püspökök és főgondnokok megbízó levél nélkül tagjai lévén a zsinatnak: igy 108 tag van jelen, tehát sokkal több, amint törvénykövetelte 2/3, a zsinat megalakulhat. Első teendő volt a tisztviselői kar megválasztása. Egyházi elnökké Kun Bertalant választották egyhangúlag ; világi elnökké Bánffy Dezsőt; itt Darányi Ignác is kapott 1 szavazatot. Egyházi alelnökké lett Antal Gábor; Baksay Sándor is kapott 9 szavazatot; világi alelnök : gróf Dégenfeld József; Darányi Ignác is ka pott 12 szavazatot, Hegedűs Sándor pedig 8-at. Egyházi jegyzők lettek : Süss Béla, Radácsy György és Kálmán Gyula. Világi jegyzők : Dóczi Imre, Váró Ferenc, dr. Segesdg Ferenc. Gazda: Dókus Ernő. A tisztikar megválasztása után Báró Bánffy Dezső nagyobb szabású, köztetszéssel fogadott megnyitó beszédet mondott, amelyben jelezte, hogy összhangban több százados fejlődésünkkel, e mostani zsinatunknak is arra kell törekednie, hogy „híven ragaszkodva hitelveihez küzdjön a szabad-48*