Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-27 / 48. szám
Tizenötödik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1904. november 27. * . „ . x 9 Az egyház és iskola köréből. * “ ~ZZ * A. lap «zelleml részét Az előfizetési dijak illető hözlemények a 1 /if' P r ' i , (egész évre 8 kor., fél•■■ A fliiMntl i fi?, rét. effynázkeru et mios közlönye, Kis József üti <1 Faragó János felelős szerkesztő ozl*£ -g— iommikatírs ozimére rn éré küldendők. _ . .. , küldendők. ___________________Megjelenik minden vasárnap. «_____________________„ Alapítsunk tanuló fiainknak otthont. (Vége.) De térjünk tárgyunkhoz. Gyermekeink taníttatásához segélyt ne várjunk senkitől. Hiszen abból a várva várt korpótlékból, ha lesz is valamikor valami, megélhetésünkre sem sok. Csakis önmagunk segíthetünk magunkon. Kedves Hallgatóim ! Ne jöjjön arcotokra mosoly, midőn a következő igazságot mondom, — nagy és szent dolog az — reform, papnak és tanítónak feltűnő sok gyermeke van a többi úri osztály gyermekeihez mérve. Ma, midőn az egy gyermekrendszer már az intelligens osztályba is behatolt, a mi puritán testületünkbe ez a nemzetellenes fajgyilkoló tendencia nem jutott még el. Családi életünk valójában az ma is, amit az isteni rendelés és az ember eszményi gondolkozása annak tartanak. Hogyan neveljük fel fiainkat tisztességgel, értelmes, hazafias úri embereknek ? Hogyan teljesítsük ebben a tekintetben továbbra is azt, amit eleink, mint családapák tettek ? Fiainknak, nevünk viselőinek, hogyan biztosítsuk azt a pozíciót, melyet eddig a papi és tanítói családok gyermekei elfoglaltak ? Ezek a kérdések vezettek engem arra a gondolatra, hogy alapítsunk tanuló fiainknak Otthont! A mai korszak igen-igen súlyos terheket ró a taníttatás tekintetében is a családapákra; a taníttatási költségek folyton folyvást emelkednek. S azt hiszem, hogy a vidéki pap és tanító családoknál legsúlyosabb terhet képezi a szállás és élelmezéssel való ellátása az alma materben tanuló fiaiknak. A lakás és élelmezés költsége szerény nézetem szerint az összes többi taníttatási költségeknek két harmadát képezi. A pápai főiskolát tekintve, mintegy 260 koronára rúg ez a költség. Ezen kellene tehát nekünk segíteni ! Egyházkerületünkén a bibliai csodák ismétlődtek meg a közelmúltban. Alig 8 éve, egy kis bérelt házban egy kis sereg .leányka gyűlt össze egyetlenegy nevelőnő vezetése alatt s minden nap útra kelt az Otthonból, hogy tanuljon egy idegen intézetben. És ime . . , nincsen annak nyolc éve . . ., hatalmas modern épületcsoport emelkedik Pápa legszebb terén, melynek kétféle, mintaszerű iskolájában tanerők serege oktatja a növendékek százait. Ugyebár, ez nem egyéb, mint a Mustármag és a terebélyesfa csodája ?! És mi hozta létre nönevelő intézetünket ? Nem idegen adomány, nem az állam bőkezű segélye, nem országszerte megindított gyűjtés, hanem egy nagylelkű, áldott emlékű ősz pap, nehány igazi kálvinista szellemű nemes főúri család, egy lelkes papi és tanári sereg és végül igazán csodaként a : Szt. Lélek ereje. Hozzunk létre tehát saját erőnkből fiainknak is egy kedves egyszerű Otthont, hová nyugodt lélekkel, kevés áldozattal adhatja be tanuló fiát a vidéki pap vagy tanító. Alapítsunk az ősi szeretett pápai főiskola mellé egy „reform, papok és tanítók tanuló fiainak internátusát!“ Minden dunántúli egyházkerületünkben működő pap és tanító diák fia nyerjen ebben ingyen lakást és az intézet erősödésével ingyen élelmezést. Oh ! mennyi teher hullana le vállainkról, ha ez létesülhetne ; mennyi aggodalom oszlana el a szülői szivekből, biztos Otthonban, gondos felügyelet alatt tudva fiait ! Mivel azonban hasztalan minden, ha pénzforrás nincsen ; hasztalan az agitáció, cikk, felolvasás, lelkesült eszmecsere — ha legalább is a kezdethez szükséges alap hiányzik — nézzük tehát : vájjon pénzügyi szempontból kivihető-e ez az eszme ? Az 1898-ik évi kongrua törvényünk azt mondja, hogy a lelkészi fizetésekből az egyházi felsőbb hatóságok által törvényesen megállapított, lelkészt terhelő díjak és fizetési kötelezettségek levonandók. Azt hiszem, ugyanez érvényes az államsegéllyel biró tanítókra is. Tehát a kisebb javadalom egyházi hivatalnokokra alig hárulna teher. A jobb javadalmazásunkat is alig terhelné számbavehető összeg. Ugyanis minden rendes lelkész, kivétel- és tekintet nélkül arra, van-e fiú gyermeke vagy nincs, fizetne az internátus céljaira évenkint 20 koronát. Minden rendes tanító pedig 10 koronát. Minden lelkész, akinek fia van az internátusbán 40 koronát, minden tanító pedig 20 koronát. A kerület ad-
