Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-20 / 47. szám
799 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 800 Iámtól, hogy ez az egyetlen egy prof. ünnep legyen állami szünnap! Szeretünk ' mi eldicsekedni a felekezetek állami törvények alapján biztosított vallásegyenlőségével. Pedig ez csak papíron van meg ! Lépten nyomon kísért bennünket az uralkodó vallás réme! A Regnutn Maria num eszméje egészen lefoglalta magának e hont. Mennyi, de mennyi ellenünk jogtalanul elkövetett hántás mind azt kiáltja felénk, csak — megtűrtek vagytok ! Csak a „ Véleményu sérelmeit említem fel. Csak itt Léván, 15 esetet tudnék felsorolni, mely a felekezeti egyenjogúság hátrányára írandó egy éves itt tartózkodásom alatt! Nekem, mint lévai lelkésznek felrótták, hogy az első pillanattól kezdve nem engedem meg a gyertyákkal, keretsztekkel, Szűz Máriás zászlókkal való temetést a ref. halottak eltakarításánál. Mit mondtak?! „Felekezeti gyülölséget szítok ! Megzavarni a régi jó rendet !“ Miért ? Mert eltiltottam a kereszteket temetéseinkről ! Mert törvényes jogainkkal éltem ! Mert jó református voltam ! Még a 20 esztendős ususra sem adtam semmit, mely már egész természetessé tette a gyertya, Szűz Máriás zászló használatát ! Mondom, sok ilyen bántó dolog hirdeti nekünk, hogy nincs felekezeti egyenjogúság, vallásegyenlőség. De, ha valami, úgy legjobban sértheti prot. önérzetünké,! az, hogy az állami tanintézetekben 12 szent emlékére szünnapot rendel az állam, ezt megtartatja tanárokkal, tanulókkal egyaránt és az egyetlenegy prot, ünnepen csak a prot. tanulók szabadok, a tanárok pedig tanítani kénytelenek, s nem áldozhatnak vallás-erkölcsi szükségleteiknek. Hol itt az egyenlőség ? ! Boldog asszony stb. ünnepek piros betűvel vannak jelezve, par excellence r. kath. ünnepek, kötelezi az állam intézeteit szünnappal megülni. Az egyetlenegy prot. ünnepen dolgozni kell. A zsinati atyák figyelmébe ajánljua e nagy horderejű indítványt. Énnek megvalósítása egy lépéssel közelebb vinne bennünket a vallásegyenlőség felé! Alantírt második indítványát is teljes egészében magáévá tette az értekezlet. Ez a következő : A barsi ev. ref. egyházmegye lelkészi értekezlete egy társaságot alapit saját kebelében, amely vándor felolvasásokat fog tartani a megye minden egyházközségében a téli hónapokban. A felolvasásokat az értekezlet saját költségén kifogja nyomatni és a hívek között ingyen szétosztja mindenütt, hol a baj megvan. E felolvasások célja lesz a hívek valláserkölcsi nevelése, de főképpen az „egy gyermek rendszer11 bűnének üldözése és ettől való óvás. Azt hiszem, nincsen a Dunántúl egyetlen egy ember sem, ki szivén viseli egyháza sorsát, jövendő boldogulását , ki ne üdvözölné örömmel ez indítványt, a barsi egyházmegye fontos munkáját ? ! Megöli egyházunkat ez a pusztító rákfene, ha nem védekezünk ellene. Nem ér semmit a jajgatás, a sóhajtozás ! Nem ér semmit a veszteség számadatokban való feltüntetése ; ha csak ennyiben marad munkánk: elveszünk. Munkára, vállvetett munkára kell vállalkoznunk. A lévai egyházban 20 évvel ezelőtt 72-őt keresztelt lelkész elődöm, ma 26 keresztelés alig van ! Nagyszeese, V.-Ladány és a Garam-menti községek pusztulnak! Ünnepszámba megy egy keresztelő ! Az iskolában a tankötelesek száma apad, e miatt elveszti államsegélyét Kiskálna, igy fog jönni utána a többi. Az utcák kihaltak, az anyák nyomorult, beteges vén kinézésüek már 25—80 esztendős korukba. Mi lesz belőlünk? Hova jutunk ?! Ezek tudatában vállalkozott a barsi lelkészi értekezlet a fenti vándor felolvasások tartására. Vallásossá kell híveinket nevelni. A biblia, a mindennapi élet bizonyítékaival el kell rettenteni ez óriási bűntől őket. Szemtanúja voltam külföldön az alkohol ellenes társaságok áldásos munkájának. Felolvasásaikkal ezreket rémítettek el a bűntől s térítettek jó útra. Osmerjük Hollandia példáját! Kövessük mi is ezt ! Isten nevében munkára fel ! A gyűlés végén Varannay Sándor jelentette még, hogy a tavaszi lelkészi értekezleten Jókay Lajosról fog megemlékezni. Ugyszinte Birtha József könyvtárnok is bejelentette, hogy Luther magyar nyelven megjelelendő műveit az értekezlet könyvtára számára megrendelte. Tudomásul szolgált. A komoly tárgyalás kellemes szórakozással a fehér asztalnál folytatódott s a mindent jól és helyesen tevés tudatában ezután szétoszlott a a társaság. Léva. Birtha József. Köszönet nt. Szűcs László barátomnak. Az egyházkerületi egyházi értekezleten tartott rövid felolvasásomat nt. Szűcs L. barátom szives figyelmére méltatván, e lap hasábjain „Elszórt csontok" címen megjelent dolgozatában volt kegyes az őrségi egyházak viszonyaira vonatkozólag mindazt részletesen elmondani, amit én felolvasásom szűk keretébe be nem foglalhattam s igy az ő baráti jóakarata az én munkácskámat mintegy kiegészítette s a tárgyaltam kérdést teljes világításba helyezte. Lelkemből köszönöm — az igen nagy fontosságú ügy érdekéből — kedves barátomnak szives jóindulatát; cikke megírásával hasznos szolgálatot tett a hivek lelki gondozása ügyének. Nemes szándékú s a statisztikai adatokat pontosan rubrikába foglalt dolgozatában több felvetett eszmémet helyesli, megvalósulását óhajtja; az eddiginél nagyobb lelki gondozásban részesítendő hitfelek számára nézve azonban az ő adatai lényegesen eltérnek az enyémektől azért, mert Szűcs L. barátom a „Szórvány“ kifejezést, én meg az életet tartom szem előtt s ő a rubrikához, én pedig a valósághoz fűzöm ideáimat s szerintem szétszórt csontok mindazok a hivek, akik rendszeres lelkipásztori gondozásban, gyermekeik meg rendes iskoláztatásban nem részesülnek, habár legyenek is gondnokaik és presbitereik, mert a távollakó lelkipásztor, akinek 6 —10 ekklézsiát kell gondoznia, igen-igen ritkán látogathatja meg s rendszeres lelki gondozásban nem is részesítheti őket. Mert osak olvassuk el az orsz.
