Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-13 / 46. szám
787 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 788 mókát hagytak. Úgy belseje, mint külseje javításra, díszítésre várt. Erezte is minden egyháztag ennek szükségét ; óhajtotta is szívvel lélekkel az Úr házának rendbehozását, de várni kellett szebb, jobb napokra, alkalmasabb időkre, mert az egyháztagok az előbbi építkezések alkalmával — habár össze nem roskadtak, — de súlyos terheket viseltek. így tehát az építés csak maradt, de annak eszméje nem aludt ki a hívekből, hanem fokozatosan fejlődött, erősödött, úgy hogy a jelen évben már mint érett gyümölcs, leszakításra várt. A jelen év mostohasága mellett éppen nem mutatkozott alkalmasnak a terv kivitelére. De az Ur házához való buzgó szerelem — a legszomorubb kilátások mellett sem engedte, hogy hajléka továbbra is disztelen maradjon. Az egyház nő tagjai — közös megbeszélés folytán - elhatározták, hogy a javítás költségeinek fedezésére gyűjtést indítanak maguk között, igy fogják a felmerülő költségeket — közadakozásból — fedezni. Az adakozás megindult, melynek eredménye várakozáson felüli lett. Páradságos munkával megtakarított filléreiket versenyezve hordták össze s rakták le áldozatul az Ur oltárára. Nemcsak a tervbe vett javításokat létesítették — mely 564 K. 34 fillérbe kerül — hanem ezenkívül 80 K. 65 fillér maradék-összeget takarékpénztárba helyeztek, hogy a közel jövőben kilátásba helyezett templom- és torony-tető javításnál felhasználják. A kegyes áldozatkészség meghozta a maga gyümölcsét. Az ily módon felékesített templom — hosszabb szünet után — október 23-án adatott át ismét eredeti rendeltetésének, ünnepélyes és hálaadó isteni tisztelettel egybekötve. Az áldozatkészségnek és munkás hitnek ily módon való megnyilatkozása után talán felesleges is említeni, hogy a gyülekezet apraja-nagyja sietett az Úr hajlékába, hol lelke kielégítést nyer, hol immár felékesített helyen hallgathatja a szent igét. Nagy számmal voltak a vidékiek is, kik csak elismeréssel adóztak az egyház nő tagjainak gyümölcsöző kitökért. Az ünnepélyességhez teljesen illett a jól megválasztott műsor, sőt ezenkívül a hitélet fejlesztésére is jelentékeny hatással volt. Az ünnepély sorrendje a következő : A 74 dicséret 1-ső versének eléneklése ulán a n.verőczei ev. ref. énekkar énekelte el Bende Gyula ev. ref. segédlelkész vezetése mellett a 37. dicséret első versét, melynek eléneklése után nt. Oroszy Jenő helyi lelkész lépett az urasztala elé s rövid megnyitó beszéd után imában adott hálát Istennek, hogy nem engedte enyészetnek indult hajlékát összeroskadni, hanem adott erőt és kedvet annak áldozatkészségből való helyreállítására. Majd az adományozók névsorát olvasta fel, elismerését fejezve ki idős Kristóf Ádámné, Füstös Istvánná és Paál Sándorné asszonyok iránt, kik — mint az egyház nő tagjainak megbizottjai — nem kiméltek sem időt, sem fáradságot, hogy a rájok bízottaknak megfelelhessenek. Felemlítette végül még, hogy Hártó Istvánná, öreg Czikora Andrásné és Verebes Józsefné egy temetési alkalomra való gyászterítőt adományoztak 35 korona értekben ; ifj. Kristóf Ádámné, Gubacsi Istvánná asszonyok és Kristóf Boriska hajadon a szószékre bársonydiszt vettek 32 korona értékben. A 74. dicséret 6 versének eléneklése után Bende Gyula s. lelkész prédikált, alapul véve Pál apostolnak a zsidókhoz küldött levele VI - b —10 verseit. Beszédében elismerését fejezte ki a most megnyilatkozott áldozatkészségért, kiemelvén annak áldásos voltát, lelki és testi hasznait. Buzdítja a híveket, hogy az Isten iránt való munkás szerelmet ne engedjék lankadni, mert még szebb, nagyobb nemes tettekre vannak hivatva. Imában ad hálát Istennek a gazdag kegyelemért, melyet híveivel közölt; kéri áldását továbbra is. Majd az énekkarnak „Isten ajakunk neked“ kezdetű ének eléneklése után Hayden Lenke k. a. nagy hatással szavalta el Tompa Mihály „Szent küszöb“ c. költeményét. Végül az énekkar énekelte Bende Gyula s.-lelkész vezetése mellett a XC. zsoltár 1. versét, mély a második verstől gyülekezeti énekké olvadt s az istenitisztelet véget ért. Megjelenésükkel emelték az ünnepély magasztosságát : Nagytiszteletii Nagy Gedeon esperes-lek ész és neje Diósjenőről, Kovács Sebestyén Kálmán Ipolypásztóról, Nagy István és neje Szokolyáról, Baranyai Károly Kisorosziból, Kálosi József orsz. gyűl. képviselő Budapestről stb., kik az istentisztelet végeztével Oroszy Jenő lelkész úr által adott ebéden résztvettek. Az ebéd alkalmával természetesen a pohárköszöntők sem hiányoztak. Nt. Nagy Gedeon esperes Kálosi Józsefre — a nógrádi kerület köztiszteletben és szeretetben álló orsz. gyűl. képviselőjére ürítette poharát, Kálosi József pedig a házigazdát, nt. Oroszy Jenőt és nejét éltette, majd Oroszy Jenő mondott felköszöntőt vendégeire. A díszes társaság a legjobb kedvben volt együtt késő estig a lelkészlakon. Tehát él még a munkás hit, az áldozatkészség még nem halt ki; épül az Úr háza, melyhez a nógrádverőczei egyház ismét vitt egy követ, terjed Isten országa, melyhez egy lépéssel közelebb jutott. ÁTpyes ^özleményEÚ — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — A zsinat egyházi elnöke Kun Bertalan, világi elnöke Báró Bánffy Dezső lett; egyházi alelnöknek Antal Gábor püspök urunkat, világi alelnöknek Gróf Dégenfeld Józsefet választották meg. Jegyzők lettek: Sasa Béla, Radácsy György, Kálmán Gyula ; Dóczi Imre, Váró Ferenc, Dr. Segesdy Ferenc ; gazda : Dókus Ernő. — Lelkészválasztás. Az inkei ev. ref. egyház hívei Lutár Sándor turonyi lelkészt egyhangú meghívás útján lelkipásztorukká választották. Gratulálunk ! — Torontálit!egye a sárospataki ev. ref. főiskola új Vay-Mocsáry alapjára 500 koronát adott. Elismeréssel jegyezzük föl a derék vármegye áldozatkészségét.
