Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-06 / 45. szám
763 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 764 teljesítettem, midőn a szétszórt csontokat felkerestem és az a tapasztalat, mellyel bitfeleink engem fogadtak, örvendezve azon, bogy immár van, a ki lelkiekben róluk gondoskodik. Utamban 12 Kis kátét, 12 Tóth Ferenc-féle ágendát és a „Jó könyvek“ oimü kiadásból 12 drbot ingyen szétosztottam, mit is a hívek nagy örömmel fogadtak, de a jobb módúak ugyanakkor 16 bibliát rendeltek. Utamból hazatérve jelentést tettem egyházmegyénk esperesénél: Körmendy Sándor urnái, kérve őt arra, hogy befolyásával eszközölje ki egyházkerületen és konventen, hogy ez a nagy vidék lelki gondozás nélkül ne maradjon el; mert az, ha én évenként egyszer Uj- Grácon összegyűjtöm is ennek szomszédságából hitfeleiuket, akkor még elmaradnak Verőce-Budanica, Szlatina, Ventin vidékiek — kell ennélfogva, hogy legalább 3 — 4 pontot jelöljünk ki az összejövetelre, — ugyde azt meg a dombói lelkésztől kívánni nem lehet, hogy a maga költségén évenként annyiszor menjen ki e vidékbe, a hívek pedig igen csekély kivétellel cselédek, napszámosok lévén, kívánni nem lehet, hogy a lelkész költségét fedezzék. Esperesünk e jelentésemre válaszul azt irta, hogy egyelőre ígéretem szerint csak Új-Grácra menjek évenkint egyszer, fáradságom jutalma nem marad el; felhívott arra is, adnám be részletes tervemet, mikép lehetne szervezni e missz. kört s mely pontokat jelölnék ki az összejövetelekre. E felhívásra én a körben 4 központot jelöltem ki és pedig: Uj-Grácot, husvét utáni vasárnapra ; BudanicU pünkösd utáni vasárnapra; Terezienjeldet augusztus 20-ra, Terezovácot nov. 1-re. Esperes ú- e beosztást helyeselve, előterjesztést tett a konventre és a konvent 1886 évi okt. 18 — 24. Pápán tartott ülése jk. 44. II. 13. a) pont alatt a következő határozatot hozta : „Verőcén alapítandó missziói állomás létesítéséig, a lelkek gondozása továbbra is a dombói lelkészre lévén bízandó, a híveknek évenként négyszeri meglátogatására, a konfirmándusok oktatására, úti átalányképpen a dombói lelkésznek megszavaztatik évi 200 — kétszáz forint.“ E határozattal megalakult a Szlavon-Verőce- Terezovác-Vusin vidéke missziói kör, melynek, valamint a daruvárinak megteremtője Körmendy Sándor úr - kinek emléke legyen áldott !. A kérdés most már csak az volt, hol, illetve mily helyiséget nyerhetnénk az összejövetelre? Felkellett tennem, hogy az e vidék kath. lelkészei, úgy az iskolaszékek elnökei megengedik, hogy a fennevezett pontok iskolahelyiségeiben egybegyülekezhessünk és feltevésemben nem is csalatkoztam. Mindenek előtt 1887 junius 4-én Új-Grácon tartottam istentiszteletet Sánta József presbiter házában, beszédem alapigéje volt zsoltár 42 r. 2. 3. verse, beszélvén az emberiség legszentebb ügyeiről, hit, vallás, egyház, haza, nemzet, családról, mint ez a naplómban be van jegyezve, „ezek voltak az élővizek, melyekből az ige után szomjuhozó lelkek tápláltattak.“ Ü. az évi november 1-én Terezovácon Bősz Lipót uradalmi kasznár úr közvetítésével a plébános Tompah úr megengedte, hogy a leányok tantermében istentiszteletet tarthatok. Kitűnő emberbarát volt a plébános úr — vajha társai is olyanok volnának, nem volna annyi felekezeti súrlódás ! s mint maga mondotta : „a magam vallását szeretem, a többit pedig tisztelem s örülök annak, ha bármily felekezetű is Istenhez imádkozik.“ Jellemző még az is e plébános urra, hogy istentisztelet előtt az iskolateremből sekrestyése áRal kiakarta hordatni a feszületet és néhány kath. szent képet — mint a sekrestyés mondotta, azért, hogy meg ne botránkozzunk azokon — én azonban ezt nem engedtem meg s istentisztelet után a plébános urnái tisztelegvén, e gyengédséget neki megköszönve, kijelentettem, hogy a szentek képei minket nem botránkoztatnak, — mi mint protestánsok is tiszteljük azokat a férfiakat és nőket, kik akár a vallás vagy a haza érdekében erényeik által hírnevet szereztek magoknak s csak az a külörabség köztünk és a hatholikusok közt, hogy a képek által ábrázolt, úgynevezett szentekhez nem imádkozunk, ami közbenjárónk egyedül a Jézus Krisztus. A plébános úr helyeselvén e nézetet, kijei etette, hogy ezentúl is szívesen engedi át az iskolahelyiségtn, Összejöveteleinkre. A most már rendes, állandó terezováci missziói egyház történeténetének emlékére feljegyzem, hogy az ott akkor első ízben tartott egyházi beszédem alapigéi voltuk Pál. Efez. 5. r. 8. verse* Valátok régen setétség, mostan pedig világosság az Urban, mint világosságnak fiai, úgy járjatok. Beszédemben a keresztyén egyház keletkezésének történetét adtam elő, levezetve a hitújításig, itt cáfolva a tévtanokat, felhívtam a jelenvoltakat, hogy a prot. ev. reí. egyház hű és buzgó tagjai legyenek. (Folyt, köv.) A zsinati képviselők névsora. Az 1904 -1914. évi zsinati cyklusra megválasztott zsinati képviselők névsora a következő : 1. A dunántúli egyházkerületből: Antal Gábor** püspök. Hegedűs Sándor* főgondnok. Lelkészt rendes képviselők: 1. Czike Lajos*, 2. Nagy Lajos, 3. Kis József, 4. Veres Ede, 5. Medgyasszay Vince, 6. Segesdi Miklós, 7. Barakonyi Kristóf. Világi rendes képviselők : 1. Molnár Béla**, 2. Sárközy Aurél, 3. Szabó Kálmán*, 4. Kovács S. Endre, 5. Mórocza Kálmán, 6. Barthalos István, 7. Dr. Segesdy Ferencz. Lelkészi pótképviselők : 1. Szabó Zsigmond, 2. Tóth Kálmán, 3. Peti Lőrinc, 4. Bállá Endre, 5. Szekeres Mihály, 6. Patay Károly, 7. Szűcs Dezső. Világi pótképviselők: 1. Konkoly Th. Béla, 2. Kenessey Miklós, 3. Chernél Antal, 4. Sárközy Béla, 5. Horváth Lajos, 6. Konkoly Th. Imre, 7. Szabó György. A theologia részéről: Rendes: Németh István*. Pót: Dr. Antal Géza.
