Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-30 / 44. szám

7.51 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 752 a más felekezetű lelkészek lélekfogdosó kapzsiságának ; aminthogy, kivált a fiatalság, napról-napra minden be­jelentés nélkül elhagyta felekezetét. Elvétve ezen, csaknem 39 helyen szétszórt hívek, a közép és öreg korúak, kivált a nagy ünnepekben, el­eljöttek a drávaparti vidék egyik-másik gyülekezetébe, igy Komlósd, Darány, de kivált Dombóra hozván ma­gokkal filléreiket az Isten dicsőségére s könyezve részt vevén az istentiszteleten. Egy ily alkalommal szóba ereszkedvén egy új­­gráci öreg emberrel, Sánta Józseffel, elmondotta, hogy mily sokan vannak Dráván túl egész Vuceinig reformá­tusok s mennyire fáj nekik, hogy mig az ág. hitv. ev. hitfeleket évenkint az ih aros-berényi lelkészesperes An­­dorka egyszer meglátogatja, addig ő velők senki se gondol, ha igy lesznek továbbra is, kénytelenek lesz­nek elkeveredni a katholikusok felekezetébe. Megesett a szivem az öreg panaszára s átgondol­ván, mily nagy kin az a kielégíthetlen lelkiszomj, megigértem az öregnek, hogy meglátogatom e vidéket s a tapasztaltak után felsőbb helyen jelentést teszek helyzetükről. _________ Iskola avatás Szokolyán. Szép ünnepély folyt le f. hó lG-án déleló'tt a drégely­­palánki ev. rét. egyházmegyéhez tartozó szokolyai ev. ref. egyházközségben. Ugyanis ekkor avatták fel a néhai nagytiszteletü Kálniczky Pál volt szokolyai ev. ref. lel­kész úr hagyatékából épített új iskolát. Az üncepies szí­nezet meglátszott a külsőben is. Helybeliek és vidékiek nagy számmal gyűltek össze a díszes ünnepélyre. Megje­lentek a többek között: nagytiszteletü Nagy Gedeon, a drégelypalánki ev. ref. egyházmegye érdemes esperese; Oroszy Jenő nógrádverőczei ev. ref. lelkész, Baranyai Ká­roly kisoroszii ev. ref. lelkész, Tóth István kisoroszíi ev. ref. tanító, Konkoly Thege Sándor a járás országgyűlési képviselője ; Keve Károly járási főszolgabíró ; dr. Nagy Lajos szobbi körorvos, a drégelypalánki ev. ref. egyház­megye világi főjegyzője stb. A harangok megkondulása után helybeliek és vidé­kiek nagyszámmal haladtak fel a templomba vezető lép* C80zeten g teljesen betöltötték a tágas templomot. A 75-ik dicséret 3 első versének eléneklóse után nagytiszteletü Nagy Gedeon úr lépett az úr asztala elé. Lendületes beszédben méltatta az iskolának, mint az egy­ház veteményes kertjének érdemeit. Mint minden iskolá­nak, úgy a most épített új iskolának is az a hivatása, hogy a gyermekben még szunnyadó csirát életre keltse, virágzásba hozza, hogy az egyházi és polgári életnek hasznos tagjai legyenek ; majd buzgó imában kérte Isten áldását az áj iskolára, az abban működő tanítókra s a benne fejlődő kisded egyháztagokra. Ezután tiszteletes Nagy István szokolyai ev. ref. lelkész úr lépett a szószékre a mondotta el ünnepi prédi­kációját, melynek alapjául Márk X : 14 szolgált. Ezen alapon szépen részletezte, hogy a fenti szent igéket hallatja az új iskola a szülőkkel, az állammal és minden egyes emberrel. Elmúlt már a szomorú korszak, mikor ez volt a jelszó; „Minek a népnek tudomány; hadd maradjon tu­datlanságban.“ Iskola kell ma már a népnek, hogy felvi­lágosodást szerezzen. Ezután nagytiszteletü Kálniczky Pál volt szokolyai lelkész sirjához msnt ki a g3?ülekezet, melyre múlandó emlékül egy sirkövet emelt a szokolyai ev. ref. gyüleke­zet. Ide vonzotta a népet szive jóltevője sirjához, hogy énekben és imában rója le hála adóját az iránt, ki egy­háza részére iskola-, templom- és orgona alapra közel 22 ezer koronát hagyományozott. A XO. zsoltár 1. versének eléneklóse után tisztele­tes Nagy István mondott szép emlókbeszédet és buzgó imát a megboldogult felett. Majd az új iskola megtekintése után a közönség lelkét kielégítve távozott; az ev. ref. lelkészi lakon pe­dig fényes társaság gyűlt össze az ünnepély után ebédre, hol a szebbnól-szebb pohárköszöntők egymást érték. jegyes §üzleményG§. — 1848 : XX. t. C. végrehajtására vonatkozólag igen örvendetes kijelentést tett gróf Tisza István mi­niszterelnök a konventnek e héten tartott ülésén. Nyilat­kozatát a Magyar Szó után itt közöljük, amint követke­zik : „Röviden összegezte a kérdés mai állását. Eredetileg az volt a terv, hogy az egyházi adózást személyes adó és bizonyos degressiv kulcson alapuló vagyoni adó formájá­ban rendezzék. A degressiv kulcsu vagyoni adó ellen ki­fogások merültek föl, ekkor szóba jött a megoldás olyan formája, hogy a személyi adót osztályba sorozással ren­dezzék olyíormán, hogy a Vagyonosabbak adója állandóan emelkedjék s ezzel a személyi adó formájával nagyobb pénzügyi eredmény éressék el, — másrészről pedig, hogy a vagyoni adónál egységes 10 százalékos kulcs állapíttas­sák meg. Az adóügyi bizottság olyan számítások megej­­tésére kapott utasítást, amelyeknek feladatuk volt megál­lapítani azt, hogy az utóbb javasolt adózási rendszer pénz­ügyi eredménye nem kisebb e ? Az eredeti tervezet sze­rint 1,400.000 korona lett volna a fedezetlenül maradt állami kiegészítésre váró összeg. Most az adóügyi bizottság 1,352.000 koronára hozza ki ugyanezt, azzal a hozzádás­­sal, hogy 13 egyházközség adója még nincsen földol­gozva. Megnyugvással látjuk, hogy a pénzügyi kérdés ugyanabban a keretben marad. A zsinat tehát abban a helyzetben van, hogy a két adózási rendszer között vá­laszthat, anélkül hogy ez az állam újabb megterhelteté­­sével járna. Ezekben az adatokban sok a hézag és a hiány. Mégis bir már annyi súllyal, hogy az országos eredményt híven tükrözi vissza. A hézagok és hiányok kiegyenlítik egymást. Csalódás az egyes egyházakat nem fogja érni, mert az egyes egyházak keretében való végleges rende­zés újabb részletes számítások alapján fog történni. A konvent megnyugodhat az elért eredményben. A sürgősség tskintetében kéri a konventet és azokat a konventi tago­kat, akik zsinati képviselők, hogy az ev. ref. egyháznak ezt az égető kérdését hozzák mihamar olyan állapotba, hogy a kormány mielőbb intézkedhessék, mert reméli, hogy mihelyt ez megtörténik, a kormány abban a helyzetben lesz) hogy a szükséges anyagi eszközöket az adórendezés­hez az egyház rendelkezésére bocsáthatja(Éljenzés.) — A belügyminiszter legközelebb egy üdvös ren­deletet bocsátott ki, amelyben elrendeli, hogy istenitiszte­letek alkalmával a templomok közelében levő korcsmákat be kell zárni.

Next

/
Thumbnails
Contents