Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-31 / 5. szám
67 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 68 szervezésére okvetetlenül szükség van, az egyházmegyéknek és a kerületnek arra kell törekedniük, hogy olyan díjazásban részesüljenek, a melyből a városban tisztessógesen megélhetnek. Kár volna minden fillér áldozatért, ha ez csak olyan díjazás lenne, amelyet a fiatal segédlelkészek holmi átmeneti állomásnak tekintenének addig, mig valahol valami IV. osztályú rendes lelkészi állomás megüresedik. Ide nekünk állandó erőre van szükségünk. A tanítás eredméoyén nagyon meglátszik a tanerők folytonos változtatása és az a tudat, hogy ezen a helyen úgy is csak ideig-óráig működöm. Ha így fogjuk fel a dolgot, be kell látnunk, hogy a külön hitoktatói állás szervezése meglehetős anyagi áldozatba kerül. Lehetnek egyesek, akik a külön hitoktatói állás alatt azt értik csupán, hogy az illető helyeken állandóan alkalmaztassák hitokiatói óimén, de kápláni fizetéssel s jelleggel egy-egy segédlelkész. Elismerem, hogy ez az ügy megoldásának az olcsóbb módja, hogy jobb-e, az már megint más kérdés. Ha nem külön hitoktatókat, hanem csupán állandóan alkalmazandó segédlelkészeket gondolunk, akkor első sorban az esperes urak adhatnának feleletet arra : van-e az egyházmegye területén annyi segédlelkész, hogy közülök egy a többi egyházak és lelkészek fogyatkozása nélkül mindig az illető helyen alkalmazható? Ha igen, akkor a kérdés ilyetén való megoldása nem is olyan nehéz; de azért bizonyos tekinteteket mégis figyelembe kell vennünk. Ezek a tekintetek jó részben a munka-megosztásból származnak. A munka-megosztás háromféle lehet: a) a segédlelkész végzi a lelkészi teendők nagyobbrészét s a rendes lelkész a hitoktatást, b) a rendes lelkész végzi a lelkészi teendők nagyobbrészét s a segédlelkész a hitoktatást, c) mind a lelkészi teendőkön, mind a hitoktatáson testvériesen megosztozkodnak. Melyik e három eljárás közül a legjobb ? Erre a kérdésre a felelet sokkal nehezebb, mint első tekintetre látszik. a) A rendes lelkész első sorban a gyülekezeté. Neki a hitoktatás a más jellegű intézetekben most még olyan mellékfoglalkozás, amellyel olyan —- amilyen jövedelem jár. Ha tehát főgondját a hitoktatás képezné, a gyülekezet gondozásának súlyát a segédlelkészre bízná, akkor mindenek előtt gyülekezete vallhatná kárát s annak a tagjaival gyűlhetnék meg a baja. b) Ha a segédlelkészre bízzák a hitoktatást, akkor mindenek előtt tudom azt, hogy a hitoktató személyében gyakori változás áll be. Jóformán bele sem éli magát tárgyába s már is más jön a helyébe. Egyiknél ilyen, másiknál amolyan lesz az eredmény, de csak nagy ritkán olyan, mint a milyent egy állandóan alkalmazott embertől várhatnánk. Ez azonban nem minden. A balassagyarmati esetből kifolyólag tudjuk, hogy az állam a tiszteletdíjat személyekre utalványozza. Az állami tanintézet igazgatója köteles azt a hitoktatót elfogadni, akit erre az egyházi felettes hatóság kijelöl ; de csak azt jelentheti be a közoktatásügyi miniszternél, csak annak a számára kérheti az utalványozást, csak annak a nyugtatványát láttamozhatja, aki a hitoktatást tényleg teljesíti. 8 igy végzett munkájáért azt a hitoktatást végző segédlelkészt jogosan megilleti a tiszteletdíj. En, mint állami intézeti igazgató, sohasem törődhetem azzal, mit csinál a hitoktató azzal a pénzzel, amit az ő nyugtatványára az adóhivatal kifizet : de mint ember furcsának tartanám, ha a rendes lelkész e mellékjövedelemre akkor is igényt tartana, amikor érte semmit nem dolgozik. így okoskodva eljuthatnánk nagyon hamar oda, hogy a lelkész mostani jövedelme, amelyre pedig — mint fentebb feltételeztük — okvetlen szüksége van, mégis csorbulást szenvedne. c) Hátra van még a harmadik eset, t. i. hogy mind a lelkészi, mind a hitoktatási teendőkön testvériesen megosztoznak. Itt megint konkrét példával állok elő. Léván tanítani kell a tanítóképző intézetben, a főgimnáziumban és a polgári leányiskolában. Ugyan melyik intézetben való tanítást akarhatnók itt a segédlelkészre bízni ? íme ezért mondottam én, hogy a munka-felosztás mikéntjére sokkal könnyebb a kérdést feltenni, mint reá a feleletet megadni. Nem pro domo s sem is személyek ellen beszélek. Készséggel elismerem, hogy mind a lévai, mind a székesfehérvári lelkészeknek elegendő dolguk van a hitoktatáson kívül is és azt is, hogy Selmecen és Körmöcbányán is égető szükség volna egy rendes hitoktatói állás szervezésére; de rá kellett mutatnom azokra a nehézségekre is, amelyek ez állások szervezésével kapcsolatban felmerülnek. Hiszem és reményiem, hogy a nehézségek ismerete alapján sikerül a célravezető utat ebben a nagyon fontos ügyben az illetékes egyházmegyéknek és az egyházkerületnek a leginkább megfelelő módon megtalálni. P. J. Az önálló életrevezetés. (Vége.) III. Az ismeretbővítés vágyának felébresztése és megerősítése után, valamint a cselekedetek felett való önálló bírálás és ítélni tudás után mintegy és észrevétlenül vezettetik be a gyermek az élet nagy harcmezejére; de még ezzel nem szabad megelégednünk, nem szabad magára hagynunk, hanem be kell gyakorolnunk a lelki fegyverek használatára, hogy kellőképpen védekezni tudjon a fenyegető veszedelmek ellen. Olyan ő, mint a katona, aki jártas ugyan a fegyverforgatásban, a támadás és védekezés módját ismeri; de még a harci tűzben, a nagy gyakorlaton nem volt kipróbálva, hogy aztán az életnek igazi harcában is kifogástalanul megállhatná helyét.
