Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-18 / 38. szám
Tizenötödik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1904. szeptember 18. DUNÁNTÚLI A. lap szellemi részét illető kíizlemények a este rUesztőeégrliez Kis József felelfíe azerkeRsrö ozii3a óre fena l<ü en cl öli * Az egyház és iskola köréből. A iiiMntilli ev. ref. mkkU hivatalos közlönye. .ue^Jaleulk minden vasárnap. Az előfizetési dijaU (egész évre 8 kor., félévre 4c kor.), hirdetések, reelam atiőli Faragó János főmunkatárs ózimére Uüldeirdőlr. Megnyitó beszéd. A nőnevelő intézetben a tanév megnyitásakor Pápán, szept. ló én elmondta Czike Lajos főiskolai gondnok. Nt. igazgató úr! Mélyentisztelt Tanári Testület! Kedves Növendékek! Midőn nőnövelőintézetünk polgári leányiskolája és tanítónőképző szakosztályaiban az 1904—5. iskolai évet megnyitom: szükségesnek látom és erkölcsi kötelességemben állónak is érzem nehány fató pillantást vetni intézetünk mait és jelen helyzete s viszonyaira, hogy ezek alapján s ezekből okulva a jövőt előkészítő s biztosító teendőket s munkálatokat ezen tanévben is lelkiismeretesen elvégezhessük. Midőn a főt. dunántúli ev. ref. egyházkerület ezen leánynevelő s tanító intézetet nehéz viszonyokkal és helyzettel, hosszas küzdelem után, több nemeslelkü adományozók között különösen boldogult László József végrendeleti nagy hagyománya segélyével itt Pápán fölállította : úgy az adományozók és hagyományozó, mint a főt. egyházkerület előtt azon nagy fontosságú és elodázhatlanul szükséges cél elérése lebegett, hogy a magyar ref. egyház, sőt bármely hitfelekezet különböző társadalmi osztályú leánygyermekeinek mód és alkalom nyujtassék, azok társadalmi állása és viszonyaihoz mért erkölcsi vallásos nevelése és a társadalmi életben nélkülözhetlen modern műveltség és képzettség megszerzéséhez, hogy hazánk ezen vidékén a szülék ne legyenek kényszerítve, mint a múltban voltak, idegen nyelvű s vallásfelekezetü intézetekben növelni s taníttatni leánygyermekeiket és hogy ezen intézet létesítése által a magyar nemzet és magyar ref. egyház fejlődése, előhaladása és jövője is biztosíttassék. Nem akarom jelen alkalommal elősorolni, hogy minő akadályokkal kellett megküzdeni, mily nagy áldozatokat kellett hozni az egyházkerületnek s az ügyek élén álló vezető férfiaknak, mig ezen intézetet felállította és ez fejlődésében a mostani színvonalra érhetett; miként létesítettük először csak az iuternátust és ebben a növendékeknek a polg. leányiskolában kiszabott tantárgyakra nevelőnők által elkészítését, kapcsolatban a városi polgári leányiskolával, azután a négyosztályu felsőbb leányiskolát, majd midőn a felsőbb két osztály felállítása is követeltetek a minisztertől, vagyis a telsőbb leányiskola egységessé tétetett, a polgári leányiskolát s ennek tetőzetéül a tanítóképző intézetet, mint a melyekben a felsőbb leányiskola 6 osztályában nyerhető s kevés különbözettél hasonló tudományos, de a magyar társadalmi középosztály igényeinek megfelelőbb tudományos miveltség és készültségre képezhetjük az intézbe küldött növendékeket; minő nagy áldozatokat hoztak az újabb időben is több nemesen érző, s intézetünk fontosságát, nélkülözhetetlen voltát megismerő nagy férfiaink és nőink ezen intézetre tett alapítványokkal, s minő nagy áldozatot hozott egyházkerületünk csak ezen évben is, midőn intézetünknek a törvény kívánalmainak megfelelő berendezhetése végett épületeinket tetemes költséggel kibővítette, intézetünk tanítónőképzőjében új osztályt nyitott, s a növendékek oktatása és nevelésére két új tanerőt állított. Mindezekről szükségesnek látom és erkölcsi kötelességemben állónak éreztem ezen tanév-38
