Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-04 / 36. szám
615 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 616 Ha nem az én nagybátyám I. József szállott volna a trónra, talán láttunk volna Németországban egy király gyilkossági kísérletet. Amidőn a rend itélőszóke egy napon az ő gyóntató papja őszinteségéből észrevette, hogy ez a férfi a császárhoz hivebb, mint a Vatikánhoz, Rómába rendelték. Látta iszonyatos sorsát előre, amely ott ő reá várakozik és kérte a császárt, hogy védelmezze meg. Azonban az uralkodó minden törekvése hiába való volt és a nuntius maga kényszerítő a gyóntató atyát az elutazásra. Ezen önkénykedésen felingerül ve, jelentette ki I. József, ha a tisztéletre méltó atya kényszerítve lesz, hogy Rómába menjen, úgy nem egyedül fog ő menni, hanem kisérni fogják őt Ausztria tartományainak összes jezsutái, ne hogy a monarchia bármely helyén valaha meg-megjelenjenek. Ez a váratlan és az ő korára nézve felette merész felelet arra kényszerítette a jezsuitákat, hogy zsákmányokat szabadon engedjék, Ilyen volt a régi világ szelleme és én úgy látom, hogy ma változásnak kell beállani. Isten önnel ; tartsa meg az ég önt még sokáig Franciaországnak, nekem és az ön számos barátainak. Január 1770. * * & JózseJ. A liberális gondolkozó érdekes megnyilatkozása e sorok tartalma. Fényt vet II. József életére és működésére . . . A második levelet „ Aranda grófnak a spanyol rend arany gyapjas vitézének, titkos tanácsosnak, a francia udvarnál lévő mindkét követség főnökének“ küldte. E levélben örömének ad kifejezést a jezsuita rend összeomlása felett. Lelkének ideális vágyát látja teljesülni s e felett jubiláló örömének ad kifejezést. Uram! XIV. Kelemen halhatatlan nevet szerzett magának az által, hogy a világot a jezsuitáktól a keresztyénségnek orgyilkosaitól megszabadította *), kiknek neve csupán a hitviták és a Jansenismus történetében lesz felemlítve. Mig Németországban őket ki nem ösmerték, a vallás a nép számára a boldogság forrása voltak, azonban ezek az emberek meghamisították a vallást és abból ocsmány pogány képet, az ő hiúságok eszközét és gyalázatos tervüknek takaróját készítették. A fő és egyetlen cél, melyet a jezsuiták követtek, abban áll, hogy dicsőségüket és hatalmokat kiterjesszék és a világot mély sötétségbetakarják. A jezsuiták türelmetlensége hozta a 30 éves háború szenvedéseit Németországra, a nantesi rendelet irtóztatósága az ő munkájokat koronázta. Befolyásuk a Habsburg házra nagyon ismeretes. II. íerdinánd és Lipót egész halálokig nem szűntek meg őket védelmezni. Az ifjúság nevelése, a tudomány, a jutalmak felosztása, a legmagasabb állások elnyerése, a királyok füle, a királynék szive, egyszóval minden, az ő fortélyok, ravasz intézkedésöknek volt kiszolgáltatva. Mindenki tudja nagyon jól, minő hasznot csináltak *) XIV. Kelemen 1773-ban megszüntette a jezsuita rendet, de 1814-ben VII. Pius pápa ismét visszaállította. ők abból, minő terveket készítettek és minő láncokat kovácsoltak a nép számára. Ha én gyűlölni tudnék, megutálnám azt az emberi osztályt, mely íenelont üldözte és Rómát gyiilöltté tette. Isten önnnel. — Béc.^, julius 1773. József. * II. József trőnralépése után még erélyesebben lépett fel a jezsuiták ellen. Az ő erélyének és szabadelvű gondolkozásának köszönhető a magyar protestantizmus helyzetének későbbi javulása is. Az edictum tolerantiae-t, ha csak „megtűrtének is tekintett bennünket, egy jobb jövőbe vetett reménnyel, örömmel üdvözölte az akkor már sokat szenvedett és szenvedéstől kifáradt protestáns egyház. II. Józsefet ezért is tisztelnünk kell! Ha nem lett volna az ő nemzetiségi politikája a magyar nemzet oly nagy kárára, méltán nevezhetné őt az utókor a nagyobb koronás fők egyikének. Léva. Birtha József, ev. ref. lelkész. Kibucsuzás. Hetesy Lajos mezőlaki ref. kántortanító 49 évi tanítóskodás után aug. 26-án vált meg hivatalától s vonult megérdemelt nyugalomba. Mezőlakon, mint atyjának és nagyatyjának hivatali utóda 16 évig működött s működésével, magatartásával mindenkinek szeretetét, becsülését kiérdemelte. Nemcsak szájával vallotta, hanem életével is megbizonyította, hogy ő, mint ama fő mester, szelid és alázatos szivü s igaz barátja a békességnek. Tanítványait sem annyira a fegyelem kényszerével vette jóra, hanem inkább a benne lakozó szelid lélek vonzó erejével s nemes példaadással, ami tudvalévőén mindennél többet ér. El is mondhatja : „Imhol vannak Uram ! a gyermekek, egy is azok közül el nem veszett!“ Sajnálja távoztát Mezőlak társadalma felekezeti különbség nélkül. Sajnálják a tanítványai, sajnálja a gyülekezet. Nem csoda: mert ő teljes volt mindenki iránt szeretettel és jóakarattal; mert abból a régi nemes gárdából való volt, melynek tagjai noha nélkülöztek, de nem tévesztették szem elől magasztos hivatásukat ; melynek tagjai inkább meghalltak a máglyán, gyötörtettek a gályákon, de avangéliomi hitöket meg nem tagadták, melynek tagjai a lelkésszel, mint Isten mellett munkálkodó szolgatársukkal vállvetve dolgoztak a valláserkölcsi, szellemi érdekek előmozdításán, nem pedig a fejetlenség duhaj elvét követték. Kibucsuzása napján este tisztelői szép számmal sereglettek össze, hogy vele bucsu-poharat koccintsanak, mely alkalommal az őszinte elismerő szavakból alig tudtunk kifogyni. Az egyház is értékes ajándékkal lepte meg a távozót, ki viszont minden szegénysége mellett is 20 koronát adott orgona-alapra. Emléke sokáig élni fog közöttünk, akik szivünk teljességéből könyörgünk a kegyelem Istenéhez, adjon a derék tanítónak erőt, egészséget, hogy számos éven
