Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-28 / 35. szám
599 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 600 kerületnek kormányzási teendőkkel szinte túlterhelt tudós püspöke. A református egyházak presbiterialis szervezetét éppen most a zsinat összeülése előtt, „főleg ab ból a célból óhajtottam - úgymond — az érdeklődőkkel megismertetni, hogy kiemeljem azokat a szempontokat, melyeket hazai ref. egyházaink szervezetének megítélésénél, valamint egyházalkotmányunk tovább fejlesztésénél figyelmen kívül hagynunk nem szabad.“ Miután az I. rész, I. fejezetben (1-18 lapokon) szólott a római katholicismus és a protestantizmus közötti elvi különbségekről, átmegy a szervezkedési kísérletek ismertetésére a reformáció kezdetén (18 - 20 1.) A II. fejezetben tárgyalja a presbiteri rendszerek ki alakulását a református egyházakban. 1. Zwingli, Bul- 1 inger, Oikolampadius, Bucer és Capito (21—24.); 2. 2. Kálvin és az egyházi ezervezet (25—28.); 8. Kálvin és a genfi tervezet (28 —86.); 4. Lasky János és a presbiteri rendszer továbbfejlődése (28 — 40) III. fejezet A zsinati rendszer kialakulása Franciaországban (41 50). IV. fejezet: A zsinatpresbiteri rendszer hódítása. I. A skót református egyház szervezete, i. „A fegyelem első könyve.“ 2. A fegyelem második könyve (50 55 1) 3. Az episzkopálizmus és a glasgowi zsinat. 4. A westminsteri zsinat. 5. A pátronátus ellen vívott harc és a szabad egyház (55- 64.) II. A németalföldi egyház szervezet. 1. weseli, emdeni és dortrechti zsinatok. 2. Az 1816. és 1852. évi szervezet (64- 69 ) III. Presbiteri szervezet a német egyházakban. 1. A rajnai egyházszervezet. 2. A westfáliai és a rajnai egyházak rendtartása (69— 75 1.) IV. lengyel egyházak szervezete (75 - 78). Második rész. A magyarországi református egyházak presbiteri szervezete. Itt szól előbb a 16. sz. szervezkedő zsinatairól (81—92 1.) aztán a szervezkedésről a 17. szban ismertetve a Komjáti és a Geleji Katona-féle kánont (93—114). Ezután bemutatja a ref. egyházak szervezkedését a 18. szban; a hierárkhia és küriárkhia harcát. 1. A kurátori intézmény és a bodrogkeresztúri zsinat. 2. A világiak és a ref. egyház Erdélyben. A főkonzisztórium. 3. A világiak a duna- és a tiszavidéki egyházakban. 4. A budai zsinat. A világiak diadala, 1791. (115—135 1.) IV. fejezet. A református egyházak zsinatai a 19. szazadban. Itt ismerteti a zsinattartásra való előkészületeket, a debreceni és a budapesti zsinatokat ; a szervezeti különbségeket az erdélyi és a többi kerületek között (135—156 1.) Aztán birálja a magyar ref. egyház mai szervezetét, az ellentétek megszüntetését az Unió érdekében. Szól az Approbata Constitutio és a zsinati törvény 8. §-áról. A Függelékben végül ismerteti és birálja a legújabb egyházi törvénytervezetet. A Révész Imre, Kerkapoly Károly idevágó önálló művei, valamint a Sárospataki Füzetek és a Révész Figyelmezőjében található értekezések, ismertetések és a közkézen forgó egyházjogtani munkák mellett igen elkel nálunk egy ilyen munka, mely a kérdéssel rendszeresen és kimerítő alapossággal foglalkozik. Kiváltképpen hasznos és szükséges olvasmány most, mikor közgondolkodásunkat az egyházi törvény-alkotás egészen uralja. Azért igaz örömünknek adunk kifejezést az értékes munka megjelenése fölött s a tudós, fáradtságot nem ismerő szerzőt tisztelettel üdvözöljük, munkájának pedig, anyaszentegyházunk közjava szempontjából, széles körben való elterjedést kívánunk. JSte^rroIcg. Jezerniczky Kálmán. A legmélyebb megilletődés és őszinte, igaz részvét adja kezembe a tollat, hogy néhai nagyt. Jezerniczky Kálmán, tr.-szecsődi ev. ref. lelkésznek, az őrségi ev. ref. egyházmegye egyik tanácsbirájának s tanügyi bizottsága elnökének elhunytáról egyházkerületünk lapjában bővebben is megemlékezzem. Az elhunyt érdemes férfiút, közbecsüléstől környezett s ismerősei által szeretett lelkipásztort mind egyéni nemes vonásai, mind hivatási körében mindvégig tanúsított, hű munkássága méltóvá teszik arra, hogy most, midőn már megtért az ő Urához, róla, az ő életéről megemlékezzem. Hisz nemcsak mi szerettük és becsültük őt, kik vele körülményeink szerint gyakrabban érintkeztünk, hanem kerületünkben is akadnak számosán, — nemcsak volt tanulótársai, de ismerősei is — kik rokonszenveztek vele s a kiket az ő — mondhatni — minden tekintetben időelőtti elhunytának hire bizonyára mélyen megdöbbentett. Igen, mert hiszen 58 éves korában ragadta el a kérlelhetetlen halál nagy számú családja köréből, melynak bizony még nagy szüksége lett volna reá; gyülekezetéből, melynek hű pásztora, rendet tartó vezére volt — és lelkésztársai, jóismerősei közül, kiket elhunytának hire bizony kivétel nélkül fájdalmasan érintett. Hogy azonban megközelítő hű képet adjak életéről s lelkipásztori tevékenységéről, szükségesnek látom lehető röviden közölni életénok, munkásságának általam ismert adatait. A megboldogult 1846. nov. 14-én Kerczán (Vasm.) született, hol édes atyja, Jezerniczky Sámuel tanító volt. Az elemi iskolát édes atyja oldala mellett, a gimnáziumot és theologiát pedig pápai főiskolánkban végezte. Mint IV. éves theologus 1871-ben segédlelkésznek ment ki lerestyénszecsődre, hol rokonszenvet keltő modoráért a gyülekezet megkedvelvén őt, 1875-ben rendes lelkészévé választotta s igy 33 évet töltött a terestyénszecsődi egyház kebelében. Rendes lelkésszé történt megválasztása után következő évben családot alapított, nőül vevén most már ’3agy gyászba borult özvegyét, Takács Máriát Pápáról, akivel együtt töltött, 28 évre terjedő, boldog házasságából 11 élő gyermeke maradt, akik közül ez idő szerint még csak kettő teljesen önálló. Legnagyobb fia, Jenő, padragi lelkész, a második, Elemér, dobozi tanító, a harmadik, Aladár, most lett, mint IV. éves papnővendék, püspöki engedéllyel exmittálva és édes atyja helyére adminisztrátornak rendelve. A többi gyermekek még tanulói pályán és a szülői háznál vannak. Nagy fájdalmat okozott a megboldogultnak az, hogy
