Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-26 / 26. szám

443 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 444 győzedelmeskedhetik. Az ellenség már más alak­ban , különböző tereken kezdettőlfogva ostro­molt, de a küzdelemben elmaradt vagy legyőzetett. Voltunk szegények, vagyis mindig azok voltunk; tényeinkkel mégis le tudtuk kötni a fi­gyelmet; eszméinkkel magunkhoz láncoltuk az események folyamatát. A materializmus más alak, más fegyver­zetben szinte régi. Lökését egyházunk már ki­állotta. Ereje megtört. Mint bölcseleti elv, ma félredobott; más állott helyébe. Hullámverései­nek utolsó gyűrűi tartanak a part felé, hogy annak szikláin összetörjenek. Az államnak is voltak már egyházellenes intézkedései; vallás nélkül is akart élni. Végre is elveink, követeléseinkhez simult. Az ultramontanizmus régi fészkeiben sem maradhat. Elve a XX-ik században meghala­dott álláspont. Világi vezetőink érdeklődése , buzgósága ellen egyáltalán nem lehet kifogásunk. A régi időkben sem forgolódtak mindig az Úr oltára körül, de áldozataikat meghozták. Szükség ese­tén pedig a legelői küzdők között állottak. Az őrállók is ébredeznek. Az egyház életfáján a múltban is volt egy­két férges gyümölcs, sárgult levél, de ezek nem jelenségei annak, hogy a törzsök beteg vagy megaggott. Ha a múlt valláserkölcsi életét Összevetem a jelenével és vizsgálom, hogy vissza vagy előre fejlett-e az emberiség szellemvilága, és mikor nemcsak azt látom, hogy csodákat müvei a tu­dás terén, de hitfogalma is tisztultabb s ma­gasztos tények, intézményekben megnyilatkozik: nem fogadhatom el indokoltnak az aggódó vész­kiáltást ; tagadom, hogy a hitélet megaggott, az Ige, az evang. éltető, munkás ereje elhanyat­­lott, hogy korunk a valláserkölcsi élet tényei iránt érzéketlen, lelkesedni nem tud. Nem azt mondom, hogy behunyt szemek­kel, összetett kezekkel várjuk az események előre törő folyamatát. Harcoló egyház vagyunk. A harc létfeltéteüuk, mert élünk, mert elveink, céljaink vannak. Nem baj, ha a küzdelemben sebeket kapunk is, az volna a halál bélyege, ha nem bántana senki és nem fájna semmi. Ennek a küzdő egyháznak hivatásunknál fogva mi vezetői, őrállói vagyunk. Az elmon­dottakkal itt kapcsolódik értekezletünk célja, jelentősége, hogy itt is önképzés által élesítsük fegyverünket; bizalmas megbeszélésekkel éb­resztjük figyelmünket. Ilyen célból hoztam ér­tekezletünk elé a meghívóban jelzett tárgyakat s azoknak megbeszélése végett az értekezletet megnyitom. Jakab Pál. A barsi egyházmegye lelkész-értekezleti közgyűlése. Junius hó 13-án tartatott Léván Varannay Lajos, új-barsi reform, lelkész elnöklete alatt az egyházmegyei lelkészértekezlet. Az érdeklődés nem mondhatnám , hogy dicséretre méltó lenne. Mert a múlt év őszén hozott azon , általam éppen ellen­zett határozat ellenére, miszerint a „gyűlésről elmara­dottak 2 korona pénzbírsággal büntetendők“ : 27 lel­kész közül csak 14-en érdeklődtek a napirenden levő tárgysorozat iránt. Megmondottam akkor, hogy pénz­bírsággal nem köteleznék senkit olyan helyen megje­lenni, hol önmaga iránti kötelesség, erkölcsi szükséges­ség folyománya megjelenni : igy a lelkésznek a lelkész­­értekezleti gyűlésen ! Nevezhetnénk e kört : „lelkészt Önképzőkörnek’1, is. Vagyis ahol eszméiuket kicserélve, tudományos és gyakorlati elveket, eszméket, tanulmányo­kat felszínre vetve : önmagunkat növelhetjük, ismeretkö­rünket nagyobbíthatjuk, taníthatunk és tanulhatunk. Nos, ha ez az ideális célja ezen összejöveteleknek, nemde eo ipso, önként következő elv az, hogy ide ne kény­­szeríttessenek azok, kik ez ideális felfogással szemben homlokegyenest ellenkező álláspontot táplálnak kebe­­lökben. Más eredménye amaz őszi határozatnak, mint jelen gyűlésünk fényesen dokumentálja, nem is lett, mint­hogy értekezletünk pénztára 2(5 koronával szaporodott. Már pedig amaz erkölcsi céltól, melyet a fenti határozat elérni óhajtott, eme nagyon is triviális eredmény legalább is olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Dixi . . . ! ! Különben azt ismét jólélekkel konstatálhatom, hogy a gyűlésen megjelentek érdeklődése, a hosszú és kimerítő tárgysorozat ellenére, eleven és dicsé­retre méltó vala. Az elnöki megnyitótól kezdve, egé­szen az utolsó pontig : a legnagyobb lelkesedéssel vett részt mindenki a felszínre került eszmék tárgyalásában. Talán az elnöki megnyitó, mely méltó bevezetője volt, gyűlésünknek, villanyozta fel a kedélyeket; talán en­nek hatása alatt fejlődött ki az a lelkes, odaadó munka­­kedv, mely a gyűlés minden egyes tagját megragadta ? ! Az evangéliom erejéről, amely újjászülni, áthatni, meg­változtatni képes egyeseket, amelyre nekünk, korunk betegsége a vallástalanság, a Mamnon imádásának korszakában, a felekezeti zsurlódások, támadások idejé­ben oly nagy szükségünk van : — mondom az evangé­liom erejéről szólott szivet, lelket nemesítően a tapasz­talt, öreg pásztor, a nyájnak ifjabb Őreihez. Megra­gadott bennünket és midőn egyesek az eszmék csatájában

Next

/
Thumbnails
Contents