Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-19 / 25. szám
427 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 428 úgynevezett «nemes versenye» csak a magyar tanítók egyeulő mértékű ellátásának föltétele alatt lehetséges; tehát a magyar tanítók akkor, midó'n a tanítói fizetéseknek a jelen kor igényeihez, a méltányossághoz és a tanító tisztességes megélhetéséhez mért rendezését sürgetik: nem épen csak a maguk érdekeiért küzdenek. Hiszen (mint dr. Göőz J. oly igazán Írja) «az élet terhei által lesújtott embernek nem lehet elegendő lelki ereje arra, hogy a nemzeti eszményeket, a nép boldogságának előmozdítását kellő eredménnyel munkálja.» A magyar nemzet a maga újabb ezerévi fennállását főképen a magyar nép erkölcsi színvonalának és a magyar közműveltségnek fokozott mértékű emelése utján biztosítója ; és ha a nemzet valóban akarja a célt: nem lehet kikerülni, hanem akarnia kell a célhoz vezető eszközöket is! Ebben a meggyőződésben emelte fel szavát a M. T. O. JB., mint 115 tanítóegyesületnek és az ezek körébe tartozó 17 ezer tanítónak képviselője a magyar országgyűlés képviselőházához, a nagym. miniszterelnök, továbbá a vallás és közoktatásügyi és pénzügyminiszter urakhoz fölterjesztett emlékiratában. Ezen emlékiratban bennfoglaltatnak azok a pontok, melyeket a tanítói fizetések rendezése tárgyában ez alkalommel előterjesztendő határozati javaslatban — bizonyos hozzáadásokkal — a Mt. Kgy.-nek elfogadásra ajánlani bátorkodom E pontok elfogadását kérem első sorban azért, mert bennök a magyar néptanítói kart megillető igények igaz kifejezését látom, de még azért is, hogy a magyar tanítóság képviseletének emlékiratához való járulásunk által mi is kifejezzük azt, miszerint a magyar tanítói kar egy szivvel-lélekkel: egyhangúlag kéri a magyar nemzettől méltányos kívánságának megvalósítását. Tudjuk, hogy amit a nemzettől kérünk, az bizonyos áldozatkészséget igényel, de ez az áldozat tulajdonképen befektetés és biztosíthatjuk a magyar hazának minden igaz fiát, hogy a magyar tanítók az áldozatra kész magyar nemzetnek sohasem fognak adósai maradni a megszolgálással. A veszprémvármegyei általáuos tanító egyesület évi rendes közgyűlésén felolvasta: Tóth Kálmán, tapolcafői tanító. A zsinati képviselők választásához!*) A zsinati képviselők választása tárgyában egyházkerületünk f. évi junius hó 28. napjára kitűzött rendkívüli közgyűlésben fog intézkedni. *) Egyházkerületünknek egyik igen érdemes tagjától kaptuk e sorokat; bár e lap múlt száma már foglalkozott e kérdéssel, mégse tartjuk fölöslegesnek e felszólalás kiadását, mivel részletesebb amannál. S z e r k. Az utolsó választás óta, mely 1891. évben volt, 13 év telt el. Elég hosszú idő arra, hogy a megállapított választási módozatok felédésbe menjenek. Igaz ugyan, hogy a választásokat a lelkészek vezetik, mint a gyülekezetek presbitériumainak elnökei s őrködnek a törvény megtartása felett, de tudjuk tapasztalatból, hogy kevésbbé lényeges kérdésekben is merülnek fel eltérő nézetek, annyival inkább merülhetnek fel oly nagy fontosságú s életbe vágó kérdésnél, mint a zsinati képviselő választás. Hogy tehát a választások egyházi törvényünknek megfelelőleg egyöntetűen és kellő gyorsasággal folylyanak le, helyesen jár el az egyházkerületi közgyűlés, ha a választásra jogosult gyülekezetnek tájékoztató utasítást ad, miután maga a törvény 4 rövid §-ban csupán az elveket mondja ki, s a választás módozatainak megállapítását az egyházkerületekre bizza. Első sorban is arra hivandó fel a gyülekezetek figyelme, hogy az egyházi törvény 66. §-a értelmében nem mint a múltban 12. hanem 14 rendes képviselő választandó, felerészben egyházi-, felerészben világi képviselőkből, - s választható minden ev. ref. vallásit magyar állampolgár, lakhelyére való tekintet nélkül, aki életének 24-ik évét betöltötte és teljes gimnáziumi vagy annak megfelelő tanfolyamot végzett. (Eht. 65. §.) A 14 rendes képviselőn kívül pótképviselők is választandók, a törvény szavai szerint (67. §.) szükséges számban. Mit ért a törvény szükséges szám alatt, nem határozza meg, tehát az egyházkerületnek kell e részben is határozni, nehogy az egyik gyülekezet kevesebb, másik több pótképviselőt válasszon. A pótképviselők száma miként a múltban , úgy ezúttal is a rendes képviselőkével egyenlő számban, vagyis 14-ben lenne megállapítandó, a paritás elvének fentartásával. Indokul szolgál az, hogy a választás 10 évre szól, mely idő alatt több rendes képviselő helye üresedésbe jöhet, amint hogy az elszomorító tapasztalat szerint 4 egyházi és 3 világi rendes képviselő helye üresedett meg elhalálozás által az elmúlt szakban. Megállapítandó az is, hogy a szavazatok benyújtása egy vagy több szavazati lapon történjék-e ? Az 1891. évi szeptember hó 16 és következő napjain tartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvéből az tűnik ki, (28. pont) hogy a szavazás 2 szavazati lapon jelentetett be, s a szavazatbontó bizottság is 2 csoportra oszlott, egyik a lelkészi, másik a világi képviselőkre befolyt szavazatokat bontván fel. Kitűnik továbbá az is, hogy a rendes és póttagokra együttesen adattak be a szavazatok s a legtöbb szavazatot nyert 7 egyén rendes, az utána következő 7 pedig pótképviselőnek nyilváníttatott. Ezen módozat nézetem szerint a törvénynek nem felel meg. A törvény külön említi a rendes és külön a pótképviselőket ; következéskép a szavazatnak is elkülönítve kell történnie vagyis 4 szavazati lapon, tehát kü-
