Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-12 / 24. szám
413 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 414 stb. ha „jobb fajták“ vagytok, „módis,“ az Istennek jó úgyis. De legalább a „papot“ se láttátok el különben az „latennél'1, mert az Ő kakasa se volt különb. Ámde láttam a dú-gazdag K —n, K- r-n, D—-n, stb., ahol bezzeg diszesek a papok házai, kastélyok a gazdagok lakásai, de botrányos'U Ízléstelenek avagy porosak, piszkosak a templomok. Hát még a szegényebb, kisebb falusi gyülekezeteknek templomai. Ugocsától a Dráváig tanulmánykóp, egyenesen kompromittálja vallásunkat. Sok helyen a lelkésztől függne egy szebb állapot, de sok helyen a lelkész jóakaratának kerékkötője a nyakas és szüklátkörü nép. Hol hát a segedelem ? Közelgő zsinatunkkal egyházi életünk új érájába lépünk. Általán megpendült a szivek húrján, átvillant az elmék világán kultuszunk reformálásának vágya és gondolata. Ne legyen ez csak olyan kitoldozó reperálás, öreg tömlőben új bor, ócska ruhán új folt, hanem ahol kell, reformáljunk alaposan. Mindenek előtt theologiáinkon még nagyobb súly legyen fektetve a leendő lelkészek szépészeti ismereteinek és érzékének fejlesztésére. A „liturgia“ tantárgy a sablonos keletből lépjen ki. A kultusz elvei, egyetemlegesebb összehasonlításai, korok és felekezetek szerinti történelmi evolúciója, nem rettenve vissza, ha mindezek az archeológia és architektúra ide illő részleteivel s a tovább fejlesztés lehetőségeinek felmutatásával együtt egy hatalmas Studium anyagot adnak a professzorok s a tanítványok elé s mindezek behatóbban taníttassanak. Az ily alapos, terjedelemre, sokirányuságra példa a hires G. Rietsch (Leipcig), Zezschwitz, Klöpper, Hüffel, Ehrenfeuchter stb. 1 iturgikai dolgozataik , a „Siona“ „Christliche Kunst“ — stb. liturgiái folyóiratok. Egy alapos tudásu, finomabk ízlésű lelkipásztor azután nem tűr ízléstelenséget, darabos durvaságot, halvaszületett építéseket 8 berendezéseket. A „nép“ pedig az olyan dolgokban, melyekben a lelkipásztor s más képzett vezetők vannak hivatva, hogy irányt szabjanak, hallgasson engedelmességgel a lelkipásztorra s ha szükség van rá, az egyházi felsőbbségre. Legbiztosabb volna, ha egyetemlegesen bizonyos szakkörök által egyetemes egyházunkban megállapítanék a különböző fekvésű nagyságú, stilu templomok építési és berendezési formájának bizonyos normája, amelynek vezető vonalain a tovább fejlesztő' leleményesség találhatna még elég árnyalatokat. De minden templom építést és javítást, minden új berendezést vagy berendezési javítást, legyen az nagy vagy kicsiny, jelentős vagy jelentéktelen egy, előre felterjesztett tervezetben egy szakbizottság bírálna meg. A kicsiny és jelentéktelennek látszó dolgokat is azért hangsúlyozom, mert az Istenházában a legaprólókosabb részlet sem jelentéktelen, mert sok kicsiny részletekből épül fel még . egy hatalmas dóm is s egyetlen jelentéktelennek látszó részlet Ízléstelensége képes megzavarni az összesnek kedvező hatását és sokszor egyetlen kicsiny részletnek szépsége emeli a nagy egészet. E szakbizottság, — vagy nevezzék annak, aminek akarják s szervezzék úgy, ahogy akarják, csak szakképzett legyen, vele s együtt az egyházi felsőség az esperes, s püspök lennének vezetői és védői a helyes építés és berendezésnek. így megakadályoztatnék a lelkész esetleges ízléstelensége s a nép esetleges zsarnoksága. így lépnénk igazán arra az útra, amelyen evangéliumi vallásuuk lelkének ragyogó gyémántjait az evangóliom és nem az elfogultságok, nem a téves szokások szellemében fog’alnóuk az őket megillető külső, egyszerű, de fenséges keretbe. — Ne feledjük, hogy a vallás világában nem a dectrioär ész, hanem az olvadó kedély viszi a fő-főszerepet. Amelyet szem nem látott, fül nem hallott s a szív át nem gondolt: még a legtökéletesebb templomra, a „Jelenések“ sugár özönével lefestett Jeruzsálemre is illenek. Mindenek felett ne feledjük azt, hogy még a „királyi papságot és szent népet“ is a pásztor tanítja, vezeti, nem pedig a „nép“ a pásztort. Valamennyi pedig fiúi szeretettel s a jó tanácsokban vagyha szükséges az elrendelésekben engedelmességgel tartozik a püspöknek, aki felvigyázó, akinek az Úr Jézus által megállapított joga az „episkopó.“ Ily módon haladásunk kereke meg nem akadhat s a folyton munkáló, tökéletesítő áldott Szentlélek vezető médiumok nélkül nem marad. Földváky Jenő. Vágvidéki lelkészértekezlet. A vágvidéki ref. lelkészek május 31-én Kamocsdn tartották ez évi értekezletüket. Tóth Kálmán deákii lelkész elnöklete alatt ott voltak: az alsó-szőllősi, zsigárdi, nyitrai, soóki lelkészek, továbbá Mórocz Mihály <5 gyallai lelkész és Konkoly Thege Béla törvényszéki biró úr, mint gyámoldai pénztárvizsgálók, majd ezen tisztük teljesítése után értekezletünk vendégei. Farkasdi és negyedi kartársak hivatalos elfoglaltatásuk miatt nem jelenhettek meg, ugyanis ezen a napon temették tanítói karunk nesztorának, Deák István farkasdi rektor urnák nejét. A nálunk szokásba vett templomi bibliamagyarázat most elmaradt, mert a kamocsai templom éppen újítási munkálat alatt vaD. Értekezletünk főpontja volt az egyháztársadalmi helyzetet és az ezt uraló fontosabb kérdéseket igen szépen feltüntető elnöki megnyitó beszéd. Ha semmi kidolgozott tárgyunk nem lett volna is, már maga ez a megnyitó beszéd gazdag programmul szolgálhat vala az eszmecserére. Majd Sedivy László nyitrai lelkésztársunk tartott terjedelmes és érdekes felolvasást az 1848. XX. t.-cikk végrehajtásáról a korpótlókra és nyugdíj egyletre vonatkozólag. Az új énekeskönyv próbakiadásáról Soós János zsigárdi lelkésztestvérünk tartott felolvasást, melynél hosszabb vita keletkezett és ugylátszik, hogy a lelkészek többsége nincs megelégedve az eredménnyel. Azt kivétel nélkül elismerjük, hogy az új alkalmi énekek között vannak igen szépek, de a minden áron való módosítgatásnak, a dallam cseréknek, modernizálásnak nem vagyunk barátai. Különösen a zsoltárokra vonatkozólag többen vagyunk azou véleményben, hogy a teljesen 24*
