Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-12 / 24. szám
Tizenötödik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1904. junius 12. A lap szellemi részét illető közlemények a «zerkesztStéghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), Hirdetések, reelarri atiők Faragó János tomunkatárs ozimére küldendők. A zsinati képviselők megválasztása. A Komáromban 1903 ápr. hó 15 —16. napjain tartott rendkívüli közgyűlése jkvének 14. p. 8. alpontja szerint a zsinatelőkészítő bizottság a zsinati képviseló'kre történő szavazást illetőleg azon javaslatot terjesztette a kér. közgyűlés elé, hogy «lajstromos szavazás alkalmazását szíveskedjék kimondani 7 egyházi és 7 világi képviselőre, kik közül a viszonylag legtöbb szavazatot nyert 7 — 7 egyén legyen a zsinati rendes képviselő, az utánuk legtöbb szavazatot nyert 7—7 egyén pedig pótképviselő.» Éhez a tévedésen alapuló javaslathoz a közgyűlés hozzájárult. A zsinat elhalasztása következtében azonban a választás nem történt meg. A f. hó 28-ára összehívott közgyűlésnek ismét tárgya leend a zsinati képviselők megválasztása iránt teendő intézkedés. Most tehát a hibát helyreüthetjük. E határozatnak 2 fő hibája volt. Az első az, hogy viszonylagos szótöbbséggel akart választatni, holott az E. T. 66. §. igy szól: «A képviselők mindegyik egyházkerületben a gyülekezetek presbitériumai által általános többséggel, felerészben lelkészi és felerészben világi egyénekből választatnak.» A második hibája az volt, hogy nem tett különbséget a rendes- és pót-képviselők választása között. Pedig ezt nemcsak a dolog természete, a más (községi képviselő testületi) választásoknál szokásos eljárás, hanem maga az E. T. is kívánja, midőn a 66. §. intézkedik a rendes képviselők megválasztásáról, a 67. §. második kikezdése másfél sorában pedig a «szükséges számú pótképviselők» választásáról. Úgy kell tehát nekünk is eljárnunk, mint a hogyan eljárt a tiszáninneni egyházkerület is. Előbb a gyülekezetek általános szótöbbségével kell választanunk 7 egyházi és 7 világi rendes képviselőt; aztán ugyanígy pótképviselőket. Vagy pedig, ha egy alkalommal adjuk is a szavazatokat úgy a rendes, mint a pótképviselőkre: a szavazati lapon világosan meg kell mondani, hogy a presbitérium ezekre, meg ezekre mint rendes képviselőkre; ezekre meg ezekre pedig mint pótképviselőkre szavazott. Mert más a rendes képviselő és más a pótképviselő. Ha aztán az első szavazásnál nem nyernének heten általános szótöbbséget, hanem p. o. csak négyen (akár az egyháziak, akár a világiak közül) akkor még 3 képviselő lévén választandó: az első szavazásnál viszonylag legtöbb szavazatot nyert 6 egyén legyen a jelölt. így mindegyik helyre 2 jelölt esik. Ez az eljárás felel meg a törvénynek és a mi 1900-ban hozott szabályrendeletünknek is. (1900 évi egyházkerületi közgyűlés jkönyv 110. p.; illetőleg az 1900 évi tavaszi közgy. 21. p.) A dolog természete hozza magával, hogy a póttagok között az lesz az első, aki legtöbb szavazatot nyert s a többiek ehez képest sorakoznak. Közöttük a sorrend eképpen állapítandó meg. Az a teljes négy hónap, ami a választás eszközlésére rendelkezésünkre fog állni, nagyon elegendő lesz arra, hogy előbb a rendes képviselőket válasszuk meg s csak azután a póttagokat. Visszapillantva a Nagy Lajos kartársamnak e lap legközelebbi számában közölt cikkére, azt igen helyeslem. Bizony mi, akiknek, kis 2— 300 lélekből álló gyülekezetek nyomorúságaival kell bajlódnunk, mi érezzük mélyen és mi tudjak jól, hogy milyen nagy elismerésre méltó áldozatot hoznak hitünk föntartására híveink. He azért én se kivánnám azt, hogy anyagyülekezeteink száma legyen az a kulcs, amely szerint a zsinati képviselőket válasszuk. Én zsinati képviselőink számának szaporítását csak abban az esetben tudnám helyeselni, ha mindegyik egyházkerület egyenlő számú képviselőket küldene. 24 Az egyház és iskola köréből. * A dunántúli ev. ref. egyházkeríilet hivatalos közlönye.