Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
373 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 374 természet örök törvényeivel: mindmegannyi termékenyítő tényezők a társadalmi ember nevelésére. De leghatalmasabb tényező mégis a tanár egyénisége, a hivatásának élő tanár eszményi gondolkozása. A tanári pálya már magában is a legeszményibb foglalkozás, még inkább azzá válik a hivatás magasabb felfogása és a lelkesedés szent tüze által. Vegyünk példát a tanári hivatás felfogásában elődeinktől, a régi kor nagy nevű kálvinista tanáraitól, kik apostoli hittel és lelkesedéssel szentelvén életöket hivatásuknak, együtt bujdostak, együtt vándoroltak az üldözött iskolával s az iskola ott volt, ahol ők ajkaikat a tanításra megnyitották. Megvagyok győződve, hogy a mai ref. tanárság, mely a nagy elődök szent nyomaiba lépett, teljesen át van hatva nemzeti hivatásának tudatától; ezért e lelkes tábort itt, hol a Márton, Tarczy, Bocsor, Kerkapoly nagy tanárainak szelleme lebeg felettünk, ismételten üdvözölve országos református tanáregyesületünk harmadik közgyűlését ezennel megnyitom. Az Orsz. Ref. Tanáregyesület pápai közgyűlése. Nem Pápa városának, nem is Veszpémvármegyének, de a magyar nemzeti kultúrának volt magasztos és lélekemelő ünnepe e héten. Ünnep, mely a szíveket a mindennapiság lenyügző környezetéből kiemelte, mely szárnyakat adott a lelkeknek, hogy kicsinyes választófalakon túl egy nagy eszmében, egy nagy gondolatban, egy hatalmas érzésben egybetalálkozzanak , mely hosszú-hosszú időkre szolgáljon tanúságául, hogy a magyar nemzeti művelődés napszámosai tudatában vannak annak, hogy ha az ország másmás részében is, ha másmás hitfelekezet fenntartotta iskolákban is, de egy és ugyanazon célt szolgálják, mindannyian az egységes magyar kultúra kiépítésének szolgálatában állanak. Ez az eszme jutott meggyőző kifejezésre azokban az ékes szónoklatokban, melyek a közgyűlés alkalmával elhangzottak s melyekben a magyar irodalom, a magyar közélet és magyar közoktatásügy jelesei keltek versenyre annak bizonyításában, hogy a magyar kultúra egységes volt és marad, amig a magyar tanárság hű marad ahhoz a hagyományhoz, mely érintetlen tisztaságban, mocsoktalan fényben maradt reá az elődökről. S ez az eszme jutott kifejezésre abban a fogadtatásban, melyben a református tanárvilágnak a kies Balaton partjain része volt. Testvéri szeretet meleg érzésével köszöntötték itt őket a Dunántúl középiskolai oktatásán fényes erecL ménynyel munkálkodó premontrei, bencés és piarista szerzetesrendek képviselői s a magyar tanügy munkásai baráti szeretet érzésében forrtak össze. S ünnepelvén, velük ünnepelt a Balaton egész lakossága s a magyar tenger partvidéke lelkes örömnek zajától visszhangzott. Es ha vendégeink kedvesen emlékeznek majdan vissza a pápai tanárgyülés napjaira tán ama szerény vendéglátás miatt, melyben csekély erőinkkel, de a legjobb szándékkal őket részesíteni iparkodtunk, reánk pápaiakra felejthetetlen lesz e gyűlés s mindenkor büszkék leszünk arra, hogy a magyar kultúra egységének megnyilatkozására ez a mi pápai gyűlésünk adott oly szép alkalmat ! A gyönyörű kulturális ünnepről itt következik részletes tudósításunk: Érkezés. A szép pünkösdi ünnep második napján Pápa városa ünnepi díszbe öltözve várta vendégeit. Az Eszterházy-út, a Fó'-tér, Fő-utca, Széchenyi-tér, Kossuth Lajos- és Jókaiutca minden házán háromszinü lobogókat lengetett az üde májusi szél. De nemcsak a város külső' képe mutatta, hogy tudatában vagyunk a kulturális ünnep jelentőségének, mely városunk falai közt le fog zajlani. A város lakosságának minden rétege rokouszeuves érdeklődés érzésével nézett a magyar műveltség zászlóvivőinek körüukbe érkezése elé. Ünnepi haugulat szállta meg a lelkeket s úgy hisszük, hogy ez ünnepi hangulat lehelete megcsapta vendégeinket is; látniok lehetett, hogy örvendő tudatában vau e város annak a megtiszteltetésnek, melyet az Országos Református Tanáregyesület itt gyülésezésével Pápa városát érte. Az ország minden részéből: a nagy Alföldről, a Tisza mellékéről, Erdély vidékeiről Pápára igyekvő tanárok Budapesten találkoztak először egybe. Hegedűs Sándor egyházkerűleti főgonduok figyelmes gondoskodásából innen Pápára gyorsvonat szállította őket, mely 10 perccel a rendes gráci gyorsvonat után indult el. Komáromban a pápai rendezőbizottság két tagja csatlakozott a vendégekhez s a vonaton adták meg a bevonulásra s elszállásolásra vonatkozó útbaigazításokat. E vonaton jött Pápára a tanáregyesület tagjainak zöme, számszeriut 130-an, e vonaton jöttek: Antal Gábor püspök, Hegedűs Sándor v. b. t. tanácsos, főgondnok, Beöthy Zsolt egy. tanár, főrendiházi tag, Dóczi Imre egyesületi elnök, dr. Hegedűs Lóránt orsz. képviselő. Az ugyancsak hat órakor Cell felől jövő vonattal jöttek meg Kolossvdry József főispán és Koller Sándor alispán, kik elvegyültek abba a nagy, várakozó tömegbe, mely a szakadó eső ellenére (a délelőtti jó idő ugyanis délutánra alaposan rosszra változott) esernyők alatt türelmesen várakozott a vonatra. Fogadtatás, elszállásolás, ismerkedés. Harsogó éljenzés között robogott be a vonat. A kocsiajtók felnyíltak s pár pillanat alatt a perronon termett a különvonat minden utasa, barátságos üdvözléseket váltván a pápai ismerősökkel. Majd előlépett Mészáros Károly polgármester s Pápa város nevében szives szavakban üdvözölte a vendégeket, Németh István theologiai tanár, egyházkerületi főjegyző s a fogadóbizottság elnöke pedig az egyházkerület a a főiskola nevében üdvözölte őket rövid pár szóval. Dóczi Imre elnök köszönőszavai után kivonult a nagy társaság a perronról. Az állomás előtti téren vagy 40 kocsi helyezkedett el, a rendezőség ügyesen számokkal látta el a kocskat, viszont a vendégek is tudták már, mely kocsiba kell szállniok, így hát elég gyorsan történt meg az elrendezkedés s megindulhatott 22*
