Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-22 / 21. szám

357 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 358 egyház veteményes kertjeinek gondozóit s a mindenkor hazafias református magyar értelmiségnek elhivatott ne­velőit, oktatóit. Örömmel üdvözli egyházkerületünk várva-várt vendégeinket. A hitsorsosi és a kartársi szeretet melegé­vel köszönti a pápai főiskola tanári kara pályatársait, akik messze földről fáradnak ide, hogy a kollégiális érzület őszinteségével megvitassák mindazt, amit édes egyházunk javára közép s felső iskoláztatásunk terén üdvösnek, eredménnyel biztatónak tartanak. Sok, sok megfigyelni való tünet vetődik fel már régebbi idő óta a hazai ev. ref. egyház életében, amelyek részint közvetlenül, részint közvetve kihatással vannak, illetve összeköttetésben állanak egyházunk közép- és felső oktatásu intézeteivel, ezeknek működésével s kül­­s beléletével. Mindezeket megvitatni s vallásunk s hazánk ér­dekeivel összeegyeztetőleg bölcs megállapodásra jutni s e megállapodások érvényre jutását egyházi főhatósá­gainknál sürgetni : első sorban is annak a nagy er­kölcsi és szellemi súlyú testületnek a feladata, amelyre, mint a magyar reformátusság értelmiségének vezérére néz bizalommalteljes reménnyel édes egyházunk s mint hat­hatós s mindig áldozatkész hű támogatóira tekint a haza. Korunk az eszmék és erkölcsi elvek zűrzavaros korszaka, amelynek kavargásában egyes divatos, de igen gyakran egymásnak ellentmondó s egy napi értékű fel­fogások jutnak uralomra, biztos kárára minden olyan in­stitúciónak, amelynek hivatása a valláserkölosi nevelés­sel kapcsolatban a tanítás és amelynek egyik lényeges kelléke, hogy ne mindennapi eszmécskék hullámai kö­zött bukdácsoljon fel s alá, hanem biztos alapon, az ősök szent hagyományaiból fejlődő s ebből táplálkozó elvek szerint épüljön tovább, haladjon előre. Magyar közoktatásunkat, de főként középiskolai oktatásunkat jellemzik az újabbi időkben folyton szapo­rodó rapszodikus intézkedések. Egyik rendelet, határo­zat, pedagógiai elv még végrehajtva sincs, már is jön utána az előbbit módosító, leromboló, hatályon kívül helyező másik intézkedés. Hogy ez hamis felfogása az u. n. eleven pedagó­giai életnek, bizonyításra nem szorul; valamint azt sem lehet kétségbe vonni, hogy ezzel az eljárással a közép­­iskolázás eredményes működése és ennélfogva tekin­télye is kockára kerül. A protestáns és kivált a magyar református is­koláztatásnak minden fokon az volt mindig hódító ereje s imponáló hatalma, még szorult anyagi viszonyai kö­zött is, hogy szigorun szemmel tartva a kipróbált pe­dagógiai elveket és érintetlenül megőrizve intézetük hagyományos szellemét, haladtak és pedig dicsőségesen haladtak a korral: oktatási és nevelési elveik körébe csak a jól megrostált eszméknek adtak helyet s igy mentek maradtak a folytonosan változó, tiszavirág életű eszmék himbálódzást okozó hatásától. A jelen korban, amely szinte tele van u. n. pe­­dagogiai s didaktikai eszme sziporkákkal, nagyon nehéz egy iskolának, még a tradíciókat tisztelő felekezeti is­kolának is megóvni magát attól, hogy egy-egy ilyen eszme sziporka, jogosulatlanul bár, de helyet ne talál­jon benne. S megváltjuk, hogy ezen oldalról s egyedül ezen oldalról kell félteni protestáns és ennélfogva reformá­tus iskoláinkat is s csak is e részről kell védekez­nünk, nehogy a tanításban és nevelésben örökösen egy­mást felváltó idegen és jogosulatlan elvek kiűzzék in­tézeteink falai közül az évszázadok által jogukba ikta­tott s az iskola egész élettevékenységét átható egysé­ges és dús sikerrel oktató-nevelő régi jó szellemet. E szellemnek istápolására kell nekünk minden erőnkből törekednünk, mert ebben gyönyürüen megfér a vallásos erkölosi oktatás intensivebb munkája; kellő helyet találnak az új és kipróbált pedagógiai elvek y megbonthatatlan harmóniára lel a testületi szellem, a melyhez örömmel simul hozzá az idegen intézetektől szívvel lélekkel átlépők életfelfogása is. A fizetési fokozatok eltörlése s anyagi helyzetünk méltányos javítása küszöbön lévén, ezentúl minden igye­kezetünket a kartársi szeretet, a régi jó szellem meg­­izmosítá8ára kell fordítanunk. E munkánkban semmi szerepet ne engedjünk az egymásiránti vádnak, hanem a szeretet s az egymás megbecsülése legyen vezérünk. A protestántizmus lényege: az igaz krisztusi sze­retet. E szeretetből fakad és nő ki a mindent meg­győző igazság, amelynek tudata, amint a múltban, úgy a jövőben is, ha kell, a legerősebb s legdiadalmasabb fegyvert adja kezünkbe édes hazánk, szeretett vallá­sunk s a lelkiismereti szabadság védelmére. Isten hozta az Országos Református Tanáregye­sület tagjait közénk. A testvéri szeretet melegével nyújtjuk nekik vendégfogadó jobbunkat s kívánjuk szivünkből, hogy az a pár nap, amelyet körünkben töl­tenek, rájuk nézve a legkellemesebb emlékű s egyhá­zunkra s református iskoláztatásunkra pedig dús ered­ményű legyen ! Győri Gyula. Püspöki látogatás és templomfelavatás Szlavóniában. Május 1-től 8-ikáig látogatta meg főtiszt, és mélt. Antal Gábor dunántúli püspök úr a horvát-szla­­vonországi ev. ref. egyházakat. E látogatásával is be­­bizonyosult, hogy az ő erős, buzgó és céltudatos veze­tése alatt új érába lépett és hatalmasan fejlődik e misszió, mintha évek alatt évtizedek munkáit akarná el­végezni. Látogatásának csak a jelentősebb pontjait emelem ki. Miután a többi egyházakat és missziói állomásokat meglátogatta, május 6-án d. e. 11 óra után érkezett a Terezovác-Szlatina vidékét gondozó kastélyos dombói lelkésszel Szlatinára, ahol a daruvári missziói, a szla­­tinai evang. lelkész és az evang. hívek, ezek között a Schaumburg Lippe (evang.) herceg uradalmát kezelő igazgató és tisztek s a politikai hatóság részéről a fő­szolgabíró fogadták ünnepélyesen. Mivel a közeli kör-20*

Next

/
Thumbnails
Contents