Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-08 / 19. szám
327 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 328 detés szentséges helyét. Nem kerekednének itt is ott is a zsarnok presbitériumok, ha a lelkész a templomi berendezéseknek nem az anyagi, hanem eszmei oldalát nézné. A lelkész, legyen közönséges lelkész, esperes vagy püspök, igenis isteni jogokat teljesít, amikor az egyedül reá bízott igehirdetés és a sákramentomok kiszolgáltatását végzi. (Folyt, köv.) Reflexió «Összhang a kér. vallásban» cimü cikkelyre. Nyughatatlan vágy késztetette mindig az emberiséget, hogy javítson a történelmi fejlődés alakuásain az eszményi megvalósításával, de következetesen tévesztette szem elől a főmintát, a világegyetem összhangját, mely az ellentétek egyensúlyozásában áll. A világbéke érdekében vívott csata igy ugyan meglenne nyerve, ha midőn az ellentétek egybeolvadnának, de hát azok csak annyi barátsággal vannak egymás iránt, hogy egymást érintik és lökik és pedig mindörökké. Nagy álmodozóinknál feltétlenül a legnemesebb szándék a mozgatóerő ; de nem követése Isten útmutató példájának, azért az eszményiségnek bűvköréből nem is bontakoznak ki soha. Hiába reménykedett Luther kezdetben, hogy Rómát törekvéseinek megnyeri, — utóbb, hogyha fentart bizonyos összekötő szálakat az általa alapított felekezet s a római egyház között: a római egyháztól elszakadókat ők is kénytelenek a tőlük való kitérésekkel megfizetni. Ott van a francia reformátusok ritusza, csupa evangéliomi tartalom, a léleknek is kedves változatosságokkal, mintha csak teljes tudatával lettek volna készítői a francia vallásos ízlésnek, kelete mégis alighogy számbavehető s még az sem javít a helyzeten, hogy Kálvin közülők való. Az unitárius amerikai Channingnak élete alkonya felé az volt kedvenc eszménye, ha az unitárius tan Róma mennyei leplébe burkolva hirdettetnék, miben aztán, véleménye szerint az egész keresztyénség megnyugodhatnék, s Döllinger is oda nézett, hogy maradjon a római ritusz, az egyház pedig menjen vissza az ősi evangéliomi alapra. Csak álmok ezek, mik felett az élet eltekint. Itt a példa a prot. irodalmi társaság. Legjobbjaink magasztos célzatának szelleme lengi át, hogy a két felekezetet tudományos működésében egyesítse, s az idő lassanként megérteti velünk, hogy a lehetetlent a legszentebb akarat sem képes lehetővé tenni, s a létezőnek vélt egység voltaképpen már nem is létező. A felekezeteket nem az egymásra hatás s visszahatás tartja fenn, hanem az a küldetés, minek szolgálatában tevékenykednek. Amelyik e tekintetben feladatának legmagasabb osucsán áll, leghódítóbb hatalom, s könnyű szerrel hárít el haladása utjából bármiféle akadályt is, a másiknak minden segítsége, támogatása nélkül is. Mi reformátusok a képes kifejezésekben pompázó evangéliom szellemével táplálkozunk, azért ama szellemnek megfelelőleg rendeztük be Tituszunkat is, lehetőleg megtisztítva magunkat a pápistás hagyományoktól. S most minő tünetekkel találkozunk? s éppen most, mikor a Szentirást nem átaljuk úgy kritizálni, hogy bár az Istentől ihletett, de mivel nem Jézus fogalmazta, s az apostolok írásait nem ő birálta felül, csak az irás szelleme után igazodjunk, ami pedig úgy véve teljes egyszerűség : a rituszt nem észszerüsíteni, nem az evangéliom egyszerűségével összhangzó egyszerűségben akarják megszerkeszteni, hanem szórakoztató mozzanatokkal. Ha a nagy németországiak puritánok volnának, az osztrák r. katholikusok egytől-egyig reformátussá« térnének át; külsőségekben ne keressünk hát erősséget, hanem vallásos józanságunkban, tisztaságunkban, egyszerűségünkben. Ezekkel a tulajdonságokkal sikerrel felvehetjük a versenyt bármely felekezettel. lie idegenkedjünk hát annyira attól az evangéliomi egyszerűségnek külső istenitiszteletünkbed való megjelenetelésétől, nagy előnnyel hat az majd vissza életünknek minden mozzanatára is. Ez jövőnk útja is ! Kiss Antal, lelkész. A pápai reform, egyház története. (Vége.) Esterházy Károly földesur azonban ismét űjabb akadályt akart a pápai reform, egyház buzgó törekvése elé gördíteni, s hogyha lehetetlenné nem teheti is, do legalább megnehezítse az elvett fundusok visszaadhatását, ráépítkezéssel akarta azt megterhelni, azonban ettől máj. 25. biróilag letiltatott, az uralkodó parancsából pedig aug. 26-án egy küldöttség jelenik meg Pápán, élén az alispánnal, kinek jelentéséből miután meggyőződést szerzett a fejedelem arról, hogy itt a ref. lelkész és tanító fizetése biztosítva van, s erre 40.000 korona tőkepénzzel, templomépítésre nyolcezer koronával rendelkezik az egyház, ezenfelül elvett épületeiért 2825 frt 22 dénárja van a királyi kamaránál letétbe helyezve. De ezenkívül egyes egyháztagok, különösen a nemesség minden áldozathozatalra kész, csak vallása szabad gyakorlatát nyerhesse meg. Mindezeket látva a bölcs és igazságos fejedelem : 1783 márc, 29-én kiadta a pápai reformátusok szabad vallásgyakorlatát biztosító áldott rendeletét, melyet ezen évi aug. 5. Veszprémben tartott megyegyülésen ünnepélyesen kihirdettek. 21) Ezt megelőzőleg azonban, már május hónap 2-án elkezdődött Pápán az istenitisztelet, mindjárt két prédikátort hozott az ekklézsia, úgymint tiszteletes Zsoldos János és Torkos Jakab urakat, kik az ő legelső prédikációjukat tartották az idegen helyekről is összegyűlt nagy sokaságnak öröme között és a pápai református nép megvigasztalására azon imádságos helyen, ahol a mostani templom nem sokkal ezután felépült. 22) Az itt ideiglenes isteni tiszteleti helyül Bzolgált épület volt a pápai reform, egyház Ötödik temploma, az Eőry családtól 1783 jun. 25-én 1420 forintért vásárolt az egyház 471/2 Q öl fundust szabad bejárással, erre és ideiglenes temploma helyére építette fel 1784-ben torony és 21) U. o. 475. 457. 455. sz. 22) Tóth Ferenc: Idézett mű 38. 1.
