Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-10 / 15. szám
249 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 250 Tadom, hogy köztünk népszerűtlen eszmének vagyok szószólója ; de ki kell jelentenem, hogy míg a középiskolai tanári oklevelet szerzett tanférfiaknak esak egy kis százaléka tudja magát azonnal beletalálni az iskolai rendes munkába, addig az okleveles tanítóknak esak igen kis százaléka olyan, aki azonnal, mihelyt beállítják, ne végezné tudatos kiszámítással a maga munkáját. Ki van hát jobban előkészítve jövendő pályájára? Kitérni akarván minden meddő vita elől a gyakorlati és tudományos képzés előnyei fölött, csak két adatot említek föl, melyekből világosság esik ebbe a bizonytalanságba. A pozsonyi kir. jogakadémiának meg van az a jussa, hogy hallgatói azonnal jelentkezhetnek tanári vizsgálatokra, ha az ott szervezett kurzusokat kellő óraszámban végig hallgatták, anélkül, hogy egyetemre kellene járniok. Volt pedig ilyen filozófiai tanszékük 1934— 904-ben három, egy magyar irodalmi, egy magyar és egy egyetemes történelmi. Szeretném tudni, hányán mentek Pozsonyból vizsgázni , ele erre nem találok adatokat. A bencések pannonhalmi főiskoláján 8 tanár készített elő 17 tanárjelöltet a vizsgákra. Hogy ezek a jelöltek jól megállják a vizsgát, bizton hiszem, mert Kármán és Beöthy nem győzik dicsérni a bencés jelöltek készültségét a vizsgán. Pedig a bencések — nem részesülnek egyetemi nevelésben. Ha az előkészület ezen módja beválik a bencéseknél, utánozni kellene, —• ez a természetes következtetés. Csakhogy kérdés, meglehetne-e ugyanazt tenni sok növendékkel, amit a bencések végeznek Pannonhalmán. Elvégre 8 tanár 17 tanulóra annyi, mint két tan'ulóra egy tanár, a személyes hatás sok növendék közt felosztva Alig észrevehető minimumra redukálódnék ; maradna a mekhanikus praeparálás, — amiből, azt hiszem, senki sem kér. (Folyt, köv.) Sarudy György. Az új énkeskönyv bírálata. A próba énekeskönyv, helyesebben a leendő énekeskönyv próba kiadása, mely a közel múltban jelent meg irodalmi s egyháztársadalmi esemény számba megy. 25 évi munkásságnak eredménye ez az új énekeskönyv ; 25 éven át dolgoztak ezen hivatott és nem hivatott egyének s az eredmény általánosságban több mint kielégítő, dicséretes sőt — hellyel közzel, kivált egyes új énekszövegek és dallamok igazán szépek, hangulatkeltők és lélekemelők. Nem mondhatjuk ezt azokra az énekszövegekre, melyek átalakítva kerültek vissza az új énekeskönyvbe kivétel nélkül. Az egyes átalakítások nem mindenütt s nem minden tekintetben kielégítők, sőt nem ritkán különösen tartalmi s stiláris szempontból szinte kihívják a kritikát magok ellen. Az eredménnyel azonban mint már jeleztem — általában meglehetünk elégedve. De nézzük egy kissé részletezve : 1. Külső megjelenése az új énekeskönyvnek megnyerő, kiállítása ízléses, a mi puritán felfogásunkkal teljesen egyező. Az, hogy az énekeket vers alakban adja vissza, feltétlenül előnyére válik. Az nagyon megkönnyíti olvasását, éneklését s megakadályozza egyik vers sornak a másikba való beleéneklését, ami most bizony néha előfordul. A végleges kiadásnál azonban kívánatos, sőt szükséges, hogy egy kissé nagyobb betűkkel nyomattassék, mert apró betűs voltánál fogva ez a próbakiadás szerény világosságu templomainkban, jó templomba járó öregeink által alig lenne olvasható. A kotta nyomásnál nagyon helyes, hogy az ismétlődő részeket is újra adja, de itt is kívánatos, hogy nagyobb jegyekkel s tisztán nyomattassék, mert a kezünk alatti kiadás kottája nagyon apró és szemrontó. 2. Beosztása ellen lényeges kifogás alig emelhető, kívánatos azonban, hogy amenyiben a külön „Zsoltárok,“ „Dicséretek“ elnevezés vagy megkülönböztetés megszűnt a zsoltárok tárgyi rokonságuknál fogva a megfelelő helyre osztassanak be. Ez nem zárja ki azt, hogy amint a próba énekeskönyvben is van zárjelben jeleztessék : hányadik zsoltár. Szükségesnek tartjuk azt, hogy az új énekeskönyvben helyet foglaljanak a temetési énekek it. Ha más nem, azon egy körülmény is eléggé indokolná ezt, hogy minden énekünk együtt, egy kötetben lenne híveink kezében s ennek folytán leszorulnának a használat teréről azok a gyönge, nemritkán silány fércelmények, melyek a jó izlés rovására még ma is sok helyen diktálás után énekeltetnek. 3. Mennyiség tekintetében, szerény nézetünk szerint, az adott mennyiség inkább sok mint kevés. Legyen az kevesebb, de igazán jó, szép s mindenek felett mély vallásos tartalmú s igazán hangulatkeltő. E szempontból mérlegelve a kezeink alatti énekeskönyvet, ez határozottan kevesbítendő. Az úrvacsora vétel alatti énekek kivételével, feleslegesnek tartjuk, hogy 7, 8, 10, 12, sőt 46 (a régi CXIX. zsoltár) versszakból álljon mind a 68 ének. (Régi CXIX.) Miért kellett ebből 46 verszakot felvenni, mikor eddig is csak 3—4 verse volt használatban ? A 7 — 10 — 12. versszakos énekek mind megtűrik a rövidítést, anélkül, hogy a kurtítás szépségük rovására esnék. Ha a hosszú énekek a lehetőségig megkurtíttatnak, kényelmesebben elférne az új énekeskönyvben a megfelelő mennyiségű temetési ének. Fölöslegesnek tartjuk, hogy meghagytak 96 dallamot. Ez oly nagy mennyiség, hogy minden hátrány nélkül apasztható annyival is inkább, mert a felvett dallamok között nem egy van, aminek meghagyása nem indokolt már azért sem, hogy eddig sem voltak, csak elvétve itt-ott használatban. Kihagyandónak véleményezzük a 2., (III. zs.) 8., (XVI. zs.) 31., (XLVII. zs.) 44., (LXXII. zs.) 80., (CXL. zs.) 83., CXLIV. zs) 107., 216. énekek dallamait, mert azok a legtöbb helyen eddig sem használtattak s mert olyan gyenge alkotások, hogy nyereség