Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-27 / 13. szám

209

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

210

lásuk a sintoismus és buddhismus a legnagyobb akadály, mely meggátolja őket, hogy a népek tanácsában a keresztyén nagy hatalmakkal egyenraguaknak tekintessenek. A mikado legkiválóbb tanácsosai már régóta ajánlják a keresztyén vallásnak nemzeti vallássá tételét, de ugy, hogy az ősi vallások teljes szabadsága is biztosíttassák. így vélekednek tisztán látó és mélyebben gondolkodó íróik és legtekintélyesebb hirlajaik is.

Nem mindenki tudja nálunk, hogy midőn évekkel ezelőtt a japán kormány egy bizottságot küldött Európába a nyugoti civilizáció tanulmányozása végett s egyúttal a különböző-országok államvallásának tanulmányozását is kötelességükké tette, hogy melyik elfogadását-tartanák legcélszerűbbnek. A bizottság arra a meggyőződésre jutott, hogy a keresztyénség befogadása Japánra nézve nagyon előnyös lenne. A felvilágosodottabb japánok mind óhajtották ezt a változást, nem mivel a keresztyénséget jobb, igazabb és magasztosabbnak találták egyéb vallásoknál, hanem mivel a föld legműveltebb nemzetei mind Krisztus vallását követik.

Az európai civilizációval való megismörkedésük következtében a keresztyénséggel való megbarátkozásuk első jele 1873-ban nyilvánult — busz évre ezután, hogy az amerikaiak, oroszok, hollandok és angolok az eddig szigorúan elzárkózott országban szabad kikötőket erőszakoltak ki maguknak. A mondott évben ugyanis a japán kormány visszavonta a több század óta érvényben levő rendeletet, mely a keresztyéneknek fejvesztés terhe alatt megtiltotta a birodalom városaiban, falvaiban való letelepedést. E tilalom megszüntetése óta a külföldi és a csekély számú benszülött keresztyének a szabad kikötő városok határait átléphették és nyitva áll előttük az egész birodalom. Az evangélisták akadálytalanul folytathatják muukájukat, sőt még a középületeket is szabadon használhatják keresztyén gyülekezésekre.

Talán semmi sem illusztrálja jobban a keresztyénség iránt a japán közvéleményben beállott kedvező fordulatot, minthogy az 1890. évben az új alkotmány értelmében összehívott parlamentbe 14 keresztyént képviselőül beválasztottak és maga a partement elnökévé ezek közül egy buzgó keresztyént választott meg. Pedig a birodalom 47 millió lakosa közül csak manapság tehető mintegy 50 — 60 ezerre a keresztyének száma.

China és Japán között 1894—95. évben lefolyt háborúban a mikadó kormánya a benszülött kér. lelkészeknek megengedte, hogy a hadsereghez tábori lelkészekül csatlakozzanak, ugyszinte a mostani háborúban is. A chinai hadjárat óta az intéző körök még barátságosabb érzülettel viseltetnek a keresztyének iránt. Azonban a Krisztus vallásához való e vonzalom nem igazi szellemi szükségletből ered, hanem tisztán politikai okokból.

Ha az oroszokkal való mérkőzésük 5—6 évvel előbb történik és győzelemmel végződik vala, ugy nem kétkedhetünk, hogy Japánban a keresztyén vallás már államvallássá tétetett volna. Ma is sokan reményük ezt, de ma már nehezebben történhetik meg. A kimondott

elv : „Ázsia az ázsiaiaké“, Chinához közelebb hozta Japánt. A szigetország lakói nagyon könnyen veszik ugyan a vallást, de a chinaiak fanatikusak és ha a japánok elfogadják „a fehér ördögök“ gyűlölt vallását az óriási cliinai birodalomra való befolyásuk szerfölött csökkeni fog. Már pedig az európai hatalmakkal szemben igen nagy fontosságúnak tartják a dunaiakkal való szövetkezést.

Más részről azonban nem kell feledni, hogy a japánok pogánysága legyőzhetetlen akadályt gördít a a mikádó családjának az európai fejedelmi családokkal való összeházasodása elé, a mi a japánok szemében igen fontos körülmény.

Mindezeket összevetve mégis ugy tetszik, hogy a keresztyénség hivatalos elfogadására nézve nevezetes fordulatot várhatunk a mostani háborútól, kivált ha a japánok győzelmével végződik. Ugy véljük, elősegitendi ezt a japán keresztyének között észlelhető az a törekvés is, hogy magukat a missziók vezetése alól függetleníteni igyekeznek.

l^önyvismEptEtés.

„Hit temploma“. Új folyam. 1. kötet. Egyházi beszédek. Részben Spurgeon, Decoppet, Talmage nyomán irta Könyves Tót Kálmán debreceni ref. lelkész. Kiadja Kókai Lajos. Ára 3 korona.

Közönségesen hangoztatott állítás, bogy a magyar prot. egyházi beszéd-irodalom terén, kivált az egyházi irodalom egyéb ágazataihoz viszonyítva túltermelés mutatkozik. Kétségtelen, hogy elég sűrűén találkozunk újabbnálújabb prédikáció gyűjteményekkel a könyvpiacon, amin csak örvendhetne mindenki, aki az Isten országa terjesztésén buzgólkodik s ami Dem is volm csudálatos, mert hiszen a biblia olyan kiaknázhatatlau kincses bányája a boldogító üdvigazoágoknak, hogy sok százszor való századok múltán sem apadnak el dúsgazdag erei. Csak az a baj, hogy sok iró feledve a „nouum prematur in annum“ bölcs elvet, nyilvánosság elé lép oly szerzeményekkel is, melyek nagyobbrészt az átlagos becsórtóken is jóval alul maradnak.

A „Hit templomáénak az újabb folyamáról egészen ellenkező véleményünk van most a kötetnek áttanulmányozása után. De Ítéletünk egészen ellenkező volt már előre is, mert K. Tót Kálmán neve előzetesen is kezességet szolgáltatott a felől, hogy némely lényegtelenebb hibáktól, szerkezeti szabálytalanságoktól eltekintve, egészben véve kivülről-beiülről egy igazán kiváló müvei lesz dolgunk.

Mindezt szinte feleslegesnek tartom részletekig menő elemzés során bizonyítgatni. Hiszen a szerző ezen a munka mezőn sem új ember, hanem olyan dicsekedóse a magyar ref. lelkószi karnak, ki egy sikerekben gazdag irói pályafutásra tekinthet vissza éltének alkonyatáról. Nem említem itt szintén kitűnő halotti s templomi imádságos könyveit, melyeket annak idején igen kedvezően fogadott a szakbirálat; még kevésbé sorolom elő a népies-, a hirlaps a szépirodalom mezején szerzett bokros érdemeit. Csupán