Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-20 / 12. szám
193 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 194 Úgy de ekkor kétféle ruha kell, közéletbeli és templomi, birja-e ezt egy szegény ref. lelkész fedezni ? Kiáltanak fel némelyek . . . Megszivlelésre méltó felkiáltás, de alapja nincs. Mert a templomi, mondjak hivatalos, szolgálatban levő ruhája már felavatása, sőt kibocsátása óta minden ref. lelkésznek megvan s ez a palást (h tetszik körpalást). Ezt nyertük mi sok tanulás és vizsga után az atyáktól, ezért jár a palástdíj. Ezt viselték az ősök is, ez az igazi hivatalos ref. papi ruha, mellékes az, hogy hosszú vagy rövidebb sötét ruhára vétetik-e fel, az is mellékes, hogy kabát, mely áttilát fed-e, elég az, hogy a palást ott legyen minden hivatalos ténykedéseinknél. Ez az a szent jelvény vagy mást nem illet, egyedül minket ref. lelkészeket. Ne keressünk azért formaruhát, ne versengjünk, ne költekezzünk, ne kardoskodjunk, ne akarjunk újítani, ne keressünk valami jobbat, valami szebbet, valami jellegzőbbet, mert bizony-bizony mondom : A palást az a reform. papi ruha, mely mindenütt van, Erdélyben, Duna, Tisza mellett és Dunántúl s amelynek viselése átalános és egyedül kötelező. Ebben megnyugosznak a reverendások, az attilások a szalon-kabátosok ép úgy mint az úgynevezett jelenlegi zsinati kabát jelenlegi viselői. Láttam egykor Török Pál, Szász Károly, Bartók püspököket az Ur előtt állani palástban hosszú alsó ruha nélkül és látások emelte vallásos érzületemet . . . Egy felejthetetlen kép is megragadta egykor Kolozsvárott figyelmemet boldogult Szász Domokos requiemjén, hol több száz ref. pap vonult fel palástosan, szalon-ruhában, a legtöbbje csak a templom ajtaja előtt vevén fel a palástot és e kép reám örökre felejthetetlen benyomást tett. Nem tudom, mit hatásos a zsinat e tárgyban, de nekem szilárd, kialakult nézetem és meggyőződésem az, hogy elég lenne e rövid törvény : A lelkészek hivatalos működésöket csak is palástosan végezhetik, mely setét ruhára veendő fel. A közéletben pedig hivataluk komolyságát megillető szinü ruhában járjanak. Id. Szekeres Mihály, ref. lelkész. A pápai ev. ref. főiskola éremgyüjteményének története. (Vége). Ugyanazért engedje meg a Főtiszt. Egyházkerületi Gyűlés, hogy ezen rám nézve ünnepélyes cselekvényt ez alkalommal a római olassicai nyelven „votum solutum“-nak nevezhessem; egyszersmind Érme- és régészeti gyűjteményeimnek további kezeléséről óhajtásomat kifejezhessem, illetőleg rendelkezhessen). Óhajtom ugyanis : 1- ször, hogy ezen Érme-gyűjtemény felejthetlen nevelőm emléke fentartása tekintetéből „Sárközy- Solymosyu gyűjteménynek neveztessék. 2- szor. Mindaddig, mig a dunántúli egyházkerület főiskolája felett önkormányzási jogánál fogva szabadon rendelkezik: legyen ezen Érme- és régészeti gyüjte" mény a dunántúli egyházkerületi főiskolának kizárólagos tulajdona. Azon esetben pedig 3-szór, ha netalán ezen önkormányzási jog a főt. Egyházkerülettől elvétetnék, szálljon ezen Érme-gyűjtemény a dunántúli egyházkerület theologicum Seminariumára oly kikötéssel, hogyha — mitől Isten őrizzen — ezen említett Seminarium is magát a dunántúli egyházkerületben, mely kerület áll a tudvalevő kilenc egyházmegyéből, fenn nem tarthatná: akkor tétessék által mind a két gyűjtemény a debreceni theelogicum Seminarium gyűjteményei közé s itt is mind a két gyűjtemény a fent említett néven nevezve elkülönítve kezeltessék.“ Sárközy József éremgyíijteményét egy szép szekrényben elhelyezve csakugyan átadta a kollégiumnak. Ugyancsak e gyűjtemény kiegészítésére a fentartó testület 1877-ben 18 drb római aranyérmet vásárolt Voetter Ottó kapitánytól, aki egyúttal kiváló numizmatikus. Ugyanez a Voetter Otto 1877 okt. első napjaiban rendezte e gyűjtemény görög-római részét uralkodók szerint időrendben helyezvén el, amidőn ismét több száz érmet olvasztottak a Sárközy-féle gyűjteménybe. E szaporításokkal együtt áll most 3827 darabból. Ebből 2302 drb görög és római pénz (43 arany, 1 aranyozott ezüst, 737 ezüst, 446 billon, 1082 drb réz), magyar és vegyes pénz pedig 1523 drb (22 arany, 964 ezüst, 496 réz és 51 játékpénz). E rendezés alkalmával Sárközy József azon rendelkezésének, hogy az ő adománya mindig külön kezeltessék, oly módon, tettek eleget, hogy a tőle származó darabok rekeszei S' betűivel vannak jelezve Pelárgus János dörgicsei ág. ev. lelkész 83 drb ezüst és 160 drb pénzzel gazdagította gyűjteményünket. Ajándékának nagy része római pénz volt s köztük több szép példány. Igen jelentékeny gyarapodás érte gyűjteményünket 1889. szept. havában, midőn Pap Gábor dunántúli ref. püspök nagy gonddal és költséggel szerzett magyar éremgyüjteményét főiskolánknak ajándékozta. E gyűjtemény számbelileg nem látszik oly jelentékenynek, de valódi értéke nagy. E tisztán magyar gyűjtemény 279 drbból áll s van benne 37 arany, 19 tallér, 55 ezüst garas és frt stb., 91 ezüst dénár, 29 ezüst emlékérem 20 réz és ón emlékérem, 14 réz és váltópénz, 14 bankó. Ezen adománynak van pontos leiró lajstroma is, mit a boldogult püspök készített. Galamb István zirci járásbiró 1893-ban ajándékozta iskolánknak évek hosszú sora alatt nagy buzgalommal összegyűjtött érmeit. Gyűjteménye 923 darabmélyből 367 magyar pénz, 351 római, 205 pedig vegyes külföldi érem. Anyagát tekintve pedig 2 darab arany, 408 drb ezüst, 513 réz és bronz érem. Ugyanezen évben dr. Hányi Károly 11 drb. Árpádházi dénárt ajándékozott. Megemlítem, hogy 1898-ban ismét vétel utján szereztünk egy magán gyűjtőtől 349 drb. római pénzt. Valamennyit Ó-Szőnyben gyűjtötte össze. A legutolsó jelentékenyebb gyarapodás 1901-ben
