Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-27 / 52. szám
851 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 852 élőfa kerítésnek való csemete fákat is nyertünk, melylyel a lelkész! kert beültettetek. Lelkészek. Á banai egyház lelkészei külön egymásutáni sorban feljegyezve mind nincsenek. Úgy kellett ezeknek neveit az anyakönyvekből összszedegetnem. S lehet, hogy valamelyik lelkész neve kimaradt. Azért felkérem tisztelettel utódaimat: nézzenek utána, ha fáradságukat nem kimélik és a hiányt szíveskedjenek kipótolni. 1. Az olső tudott lelkész Banán Körmendi György volt 1650 körül. A pozsonyi törvényszék elé ő is meg volt idézve és meg is jelent. A Lampe-féle egyháztörténet 785-dik lapján róla ez olvasható : „Ex comparentibus Georgius Körmendi, minister ecclesiae Banaiensis stb. negyedmagával az ellenfélnek minden cselekvéseit és aljas boszantásait jó eleve minden aláírás nélkül kikerülte. Mert az ítélet kimondása előtt Husvétkor a törvényszék szünetelt. Ezeknek is mint közelebb lakóknak megengedték, hogy hazamehessenek, csak az ünnep után Pozsonyba visszatérjenek. Azonban a budai basa kemény tilalma folytán a visszatérésre többé nem gondoltak és gyülekezeteikben tovább tanítottak. Tehát Körmendi Györgynek sikerült az 1674-diki pozsonyi vértörvényszék embertelen Ítéleteit kikerülni. Nagy István lelkész 1763-ban látott egy keresztlevelet, amelyen ez a Körmendi György, nemcsak keresztelő lelkésznek, de keresztatyának és ki volt tüntetve. Ez a keresztelő levél Farkas Pál nevű szabadhegyi Kovácsé volt. Ezen iratot Nagy István lelkész szemeivel látta és kezeivel tapogatta. S róla ezen feljegyzést is ő tette. 2. A második tudott lelkész Margitai űr volt, 1680 körül. Ezen lelkész idejében épült a második templom fából, annak a helyére, amit a török a csatározásban felégetett. Ezon lelkészt hordozta és rejtegette egy haranggal — a Bakonyban Varsány körül — a törökök elől menekülve öreg Német János. Banáról Szentkirályra vitetett prédikátornak. 3. Harmadik lelkész volt Némedi uram. Ennek lelkészkedése alatt veszett el az első anyakönyv. A labancok elől a kuruc háborúban féltőbb jószágocskájával együtt egy verembe rejtette cl; de a labancok a vermet felverték, az anyakönyvet és az iratokat szétszórták és bár Póts Anna leányzó összeszedte kötényébe, de azért mégis elveszett. Némedi úr maga á németek elől Étére, leányához Tompa Istvánnéhoz menekült. Tehát a verem felvevése alkalmával nem volt Banán. Hogy visszatért-e Étéről ? ideiglenesen vagy véglegesen tartózkodott-e Étén leányánál, erről nem szól a krónika. 1700 körül lelkészkedett Banán. [(Folyt, köv.) Sebestyén Dávid, kocsi lelkész. Deák Ferenc és a pápai főiskolai ifjúság. Emerson, nagy amerikai iró, egy helyen azt írja, hogy jó emberek teszik egészségessé a földet és hogy ha ő találna olyan útmutatót vagy delejtűt, mely oda mutatna, ahol nagy emberek laknak : ő eladná mindenét, pénzzé tenné összes értékét, hogy azon nagy emberek egyikéhez juthatna, hogy csak néhány órát is tölthetne vele. Majdnem hasonlót mond az új szövetség egyik evangélistája, midón Jézus példázatai (parabola) közt azt mondja, hogy a mennyország hasonlatos a szántóföldben elrejtett drága kincshez, melyet, hogy megnyerhessen az ember, eladja mindenét, csakhogy a szántóföldnek birtokába jusson. Azt hiszem, hogy ilyesmire gondolt Eötvös Károly kitűnő Írónk, midőn az Egyetértés tárcájában, ragyogó tollával megirta a „Deák Ferenc szülőföldéről“ cimü cikksorozatot. O is a Kehidán elrejtett drága gyöngyöt ment fölkeresni és egy nagy emberrel kívánt megösmerkedni. Deák nagyságát fölösleges dolog volna e helyütt bizonyítgatnom. De nem tehetem, hogy ne említsem föl nagy ellenlábasának, Kossuthnak, az „Irataim“ egyik kötetében olvasott s Deák Ferencet jellemző sorait. Azt értem, hogy valaki előáll s mint ihletett költő vagy próféta nemzetének mintegy szócsöve lesz, népének gondolatát, szivének érzéseit tolmácsolja, irányozza s nemzete őt fellelkesedve követi s mintegy suggeráltatik általa. De hogy valaki nemzetének azt mondja : ne tedd ezt, mondj le legalább egyidőre aspirációdról, ne álmodozzál. A jelen idő erre nem kedvező. És népe annyira megbízik ezen ember bölcsességében, annyira elhiszi szavainak igazságát, annyira tudja, hogy ez ember nagyravágyótól, önzéstől menten csupán egyéniségének fönnsége, feddhetlensége által cselekszi ezt, hogy lemond legmagasabb, legéletbevágóbb vágyairól, — ilyesmire alig találni példát a világtörténetben- Pedig ezt tette Deák Ferenc.“ E sorok Írójának, a fönntjelzett célból nem kellett messze zarándokolnia, mint Eötvös Károlynak, hogy e nagy embert láthassa. 0 jött 1857-ben Pápa alá, annak közelébe, midőn e sorok írója e főiskolában tanult. Deák Ferenc 1857 derekán, midőn (3 Felsége Budapestet meglátogatta, Pápa városa közelében, Dákára vonult félre, úgy gondolom, gróf Batthyány Lajos özvegyét tisztelte meg látogatásával. Megtudta ezt a pápai tanári kar, megtudta ezt az akkori trias : Tarczy Lajos, Kerkapoly Károly, Bocsor István, akkora nagyságok, hogy közülök bármelyik nemcsak hazai, de külföldi egyetemeknek is dísze lehetett volna. Jól mondja Eötvös Károly, hogy tanáraink Deák Ferencet mint prófétát, mint Mózest, mint Isten választott emberét magasztalták előttünk Széchenyi és Kossuth mellett. Nekünk se kellett több. Kivált Tarczy Lajos fölszólítására és buzdítására elhatározta a főiskolai ifjúság, hogy megtiszteli látogatásával Deák Ferencet Dákán s kitűnő énekkarával s ennek még kitünőbb vezérével, Csekő Gusztávval élén szerenáddal lepi meg a nagy hazafit. Úgy lön. Szónokul alulírottat kérte föl az ifjúság, ki akkor végeztem a negyedik évi theológiát. A kitűnő énekkar, amint emlékszem, a „Szent az érzet sziveinkben u-nel kezdődő hazafias éneket zengte el egye-52*
