Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-08 / 10. szám
159 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 160 zatunkat fontoljátok meg és Gyüjtöivünkön jegyezzétek fel adományaitokat, az ott foglalt utasítások értelmében. Drága lesz nekünk a legcsekélyebb adomány is, mert 10 év folyamán összegyűjtjük és egybefoglaljuk azokat, nyilvántartva a filléreket is és 10 év múltán Összesítve az egészet, új Vay-Mocsáry-alap cimén, a főiskola tartalék tőkéje gyanánt. Hallgassátok meg testvéri szózatunkat ! A nagy nemzeti közdelmek, sőt egyházunknak mai nap is eléggé nagy nemzeti küzdelmei nevében kérünk hallgassátok meg. Isten áldását kérve Reátok, Egyházunkra és Hazánkra ! Testvéri szeretettel maradtunk Sárospatakon, az Ur 1902-dik, a Sárospataki Főiskola fennállásának 371-dik esztendejében. A tiszáninneni Egyházkerület és a Sárospataki Főiskola nevében. Kan Bertalan, Fejes István, Báró Vay Béla, Novák Lajos, Dókus Gyula, főiskolai főgondnokok, főiskolai közigazgató, főiskolai algondnokok. KönyvismEiTtEtés. Evangéliumi keresztyéni templomi beszédek közönséges és különféle alkalmakra. Irta tülöp József, körmendi ev. ref. lelkész, a még életben levő volt theologiai tanárainak ajánlva. A 248 lapra terjedő kötet tartalma elég változatos, 37 egyházi beszéd közül csupán 6 közönséges prédikáció, a többi mind alkalmi. Még pedig adventi (2), karácsonyi (3), év utolsó napi, új-évi, farsangi, bűnbánati, nagypénteki, úrvacsora osztás délutánjára való, áldozó csütörtök utáni vasárnapi (1—1), avatási (2), tanévkezdeti (3), október 6-ki (3), reformáció ünnepi (3), és négy textus nélküli felavató beszéd (új iskola, keresztelési medence, új-orgona és keresztelési edények felavatásakor). A kötetben foglalt beszédek nem nagy igényűek. Egy munkás lelkipásztor szorgalmának egyszerű, de tisztességes gyümölcsei. Hit és meggyőződés, komoly erkölcsi felfogás és vallásos érzés nem hiányzik belőlük, de szeretném, ha több evangeliomi erő nyilatkoznék meg bennök. Szeretném, ha szerző, kiben megvan az isteni dolgok iránt való fogékonyság és a hallgatói iránt érdeklődés, szeretet: mélyebbre bocsátkozott volna az evangéliumi igazságok buvárlásában. Egyúttal fejtegetései nyertek volna mélységben, emelkedettségben és erőteljességben. Mig igy exegesise bár egészséges, de a legtöbb beszédjében alig emelkedik felül az egyszerű szómagyarázaton. A textusos beszédei általánvéve szövegszerüek. Felosztásai is sikerűiteknek mondhatók, sőt van közöttük néhány igen ügyes pl. az 5, 14, 24 sz. beszédeké. A szövegszerüség szempontjából kifogást csak a 22. sz. beszéde ellen lehet emelni. Mert a textus (Ján. 15. r. 5. v.) alapján Krisztus és az övéi között levő viszonyt kellene tárgyalni, nem pedig a szőllővessző gyümölcse, illetve az ebből nyert bor és az evangélium között levő hasonlóságot és különbözőséget fejtegetni, mint szerző teszi az egész I. részben. A béltartalmat és külalakot tekintve legjobbaknak tartom a 10, 14 és 18 számuakat. Szerzőnek, ugylátszik, kiváltképen a tanításra van adománya. Beszédeiben általában a tanitói hang az uralkodó. Nyelvezete ehhez illően csendes és nyugodt, tiszta és világos és egyszersmind ki kell emelnünk : folyékony és magyaros, gyakorlott Íróra vall. Mindössze két idegenszerü szófiizést találtam az egész kötetben, u. m. a 31 lapon „Egy megható történet van elbeszélve szent leckénkben“, — és a 178 lapon „az értelemnek szabad tér lett engedve. “ Kiigazitandóuak találom még egy állítását, ugyanis a 31. sz. reformáció ünnepi beszédében Luthert jellemezve „rideg, szigorú“ férfiúnak mondja, holott köztudomásúlag a hitnek e hőséből a kedély melegsége egyáltalán nem hiányzott, a ridegség távol volt tőle. A munka csinos és Ízléses kiállítása s majdnem teljesen sajtó hiba nélkül való volta szerzőt és kiadót egyformán dicséri. A föntebb említett fogyatkozásai mellett is úgy a lelkész! karnak, mint az érdeklődő nagy közönségnek is figyelmébe ajánlhatjuk Fülöp József lelkész a— a. e kötetét. a. s. fflárcza. Istenes öröm.*) Az öröm jóleső érzésével szivetekben s ennek látható jelével — arcotok derűjével — jöttetek s állottatok meg e szent helyen, éltetek e rátok nézve legfontosabb órájában édes gyermekeim! Egymáshoz vonzódó szivetek érzése ma összeforrt, midőn ti, kiket a jó Isten egymásnak teremtett, egyekké, házastársakká lettetek, — a világ előtt. Teljessé az öröm azonban csak e nemes érzelemmel lett, mely lépteiteket e szent helyre vezérlé, hogy itt meghajtsátok fejeteket Isten előtt, ki az öröm elnyerésére, mely a házassági életben kínálkozik, kiválasztott titeket . . A szülők áldása, rokonok és barátok jókivánata után, még vágy szivetek ama legjobb atya áldása után, ki nemcsak eddig őrzött nemcsak most néz rátok, hanem egész életidőn keresztül kiséri — őrködő szemével — pályátok. Isten volt eddig veletek, az van ez ünnepélyes órában e szent helyen s az lesz veletek mindig, mig csak art életetek. Mikor az örömláng, mely a szülők, rokonok és jóbarátok szivében most oly élénken lobog, majd idővel elhalaványul: ez az istenes öröm, mely kebletekben él s lépteiteket e szent helyre vezérlé, akkor is élni fog nálatok, mert ez a legállandóbb és legmaradandóbb öröm. . . . Apa, anya, tesvér, rokon, jóbarát, ha hütlenül nem is, de természet örök törvénye szerint lassanként elhagynak ticket: esik az marad veletek, kit most is kerestek, —jó Isteniek. *) Mutatvány szerzőnek „Szertartási beszédek“ cimmel legközelebb kiadandó müvéből.
