Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-01 / 9. szám

145

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

146

Bibel und Babel.

Ezzel a hangzatos címmel (A biblia és Babylon) tartott Délitzsch Frigyes a hires assyriologua felolvasást január hó első telében, a berlini orientalisták körében. A felolvasás nagy sensatiot keltett. A napi lapok azon frissiben szét röpítették a hírét, különféle commentárokat és következtetéseket fűzvén hozzá. A vérmesebbek meg se elégedtek a positiv theologiai irányzat teljes bukásának hirdetésével, hanem a biblia napjának végleges lealkonyodásáról beszéltek. Azonban a seusatio valódi oka és alapja nem maga a felolvasás volt, hiszen a bibliáról ahhoz hasonlót, sőt „egyebet is, mást isu Írtak, mondottak és felolvastak már mások is. Hanem igenis az, hogy a császár, a császárné és a berlini társaság szine-java jelen volt. E tényből vonták ki a következtetést, hogy a császár, a ki eddig az orthodoxia védője, erőssége volt, — most nézetet cserélt és a radikálisokhoz állott. Megerősíteni látszik e következtetést az orthodox körök méltatlankodása és a radikálisok újongása.

A következtetés helyes vagy helytelen voltát majd az idő fogja megmutatni. Egyelőre csak az a bizonyos, hogy Delitzsch merész dolgot miveit és a barátai rendkívüli ügyességet fejtettek ki, hogy Vilmos császárt a felolvasás meghallgatására rá tudták venni. Valamint az is bzonyos, hogy a biblia tekintélyét Delitzschnek sem sikerül megdönteni.

Egészben véve a hírneves orientalista vajmi kevés újat mondott. Állításait ismerjük a „magasabb“ biblia kritika termékeiből. Felolvasása velejét ezekben lehet összafoglalni : „A bibliának már a tartalma megcáfolja a régi hagyományos nézetet, hogy az az Istennek személyes kijelentése volna, Jób könyvében vannak helyek, a melyek az Isten káromlásával határosak. Az Énekek Éneke a testi gyönyörűséget hirdető lyrai költemény. A biblia tényleg a héber irodalom hagyatéka, de úgy, a mint mi a héber canont birjuk, nagyon is heterogen irodalmi elemekből áll. Különféle munkák felhasználásából, reconstructiojából keletkezett. A tiz parancsolat pl. babiloni eredetű. A babiloni törvényhozók már Mózes előtt régen kidolgoztak egy polgári és vallási törvénykönyvet, melynek rendelkezései sok tekintetben egybevágnak Mózes törvényeivel, de a nőkkel szemben mégis nemesebb felfogásról tesznek bizonyságot. A Jehova, a Szabbath eszméje babiloni eredetűnek, ugyszinte a feltámadás hite és a hármas számjegy szent jellege.“ Szólott még a keleti népeknek a mysteriumok és a képzelgős elbeszélések kedveléséről. A kijelentésre vonatkozólag e szavakkal végezte előadását: „A jónak ama kijelentésén kívül, a mit miden «mber megtalál keblében, másra nincs szükségünk.“

Hogy a zsidók és a babilonok sokszoros és sokféle összeköttetésben voltak, mindenki tudja. Épen ezért sokat várunk a babiloni ásatások eredményétől. Az eddigi fölfedezések is már sok kérdést megvilágítottak. Különösen a Genesis első felét illetőleg mondhatjuk ezt. S ha valakinek volt alkalma a Genesis ős régi szent hagyományait pl. a bűnbeesés, az özönvízről való elbeszéléseit a babilonoknak ugyanezekről való mondáival összehasonlítani, rögtön tisztába jöhetett vele, hogy melyik őrizte meg tisztán s melyik torzította el a hagyományt. A mi pedig a dekalog és a mózesi egyéb polgári és vallási törvényeket illeti, a mely utóbbiak sok tekintetben egybe hangzanak a babiloni ilynemű törvényekkel — talán még korán van kijelenteni, hogy azok babiloni eredetűek. Az erkölcsi eszmék, kötelességek és törvények, a társadalmi élet követelményeiből kifolyó rendelkezések különböző népeknél való összetalálkozásában semmi különöset nem találunk. Sőt az lenne az igazán különös, ha egyáltalán nem találkoznának. A kijelentésre vonatkozó záró szavait, ha a szavakkal való játszásfélének nem akarjuk mondani, azt mondjuk, hogy az a kifejezés kérdése. A biblia nem egyetlen kijelentés, hanem az egymást követő kijelentések sorozatának gyűjteménye, azon kijelentéseké, a miket a különböző korok kegyes emberei „megtaláltak önmagukban.“ Isten emberekben és emberek által jelentette ki magát mindig. E kijelentések folyton haladó és bővülő jellege teszi értékessé a szentirást. Eszmélkedésünk megmondja, hol és kiben érte el a kijelentés a teljességet. E kijelentések magukon hordják a tekintély bélyegét — és rajtok kívül „nincs másra szükségünk.“ Az élet erős és szellemi keresztyénséget sem a babiloni felfedezések, sem az enthusiasta assyriologu- 8ok nem tudják megrendíteni.

KöiiyvisniEirtEtés.

Bibliai képek. Rövid s népszerű bibliamagyarázatok. Irta Sz. Kiss Károly. II. kötet. Ára 5 korona. Szerző bibliamagyarázatainak I. kötetét igen kedvezően fogadta a lelkészi kar. Remélhető, hogy ez a kötet is megnyeri mindazok tetszését, a kik szívesen belemélyednek a bibliának az összes társadalmi kérdéseket felölelő, élénken tárgyaló és szemléltető tárházába. Kétségtelen, hogy igen tanulságos, mély nyomokat hagyó történeteket válogatott ki e Bibliai képek szerzője és hogy határozottan jó érzéke, arravalósága van ahoz, hogy világosan, egyszerűen, de nem póriasán tárgyalja a történeteket. Alkalmazásai sok helyen igazán meglepő jól sikerültek, Pl. a 6. lapon. Egy ifjú megviszi a hirt Dávidnak, hogy ellenségét Sault, ennek saját kérésére ő — hogy a további kínlódástól megszabadítsa — megölte. Dávid ezért az ifjút megölette. „A halált siettetni tiltja az emberies érzület, az ész és erkölcstan egyaránt. Nincs a világnak annyi kincse, melylyel egy lelkiismeretes orvost meglehetne vesztegetni, hogy a halálos beteget ölje meg. Ha az ilyet erkölcsi és polgári törvények nem tiltanák ; mily sokan eltennék lábaiul megunt betegeiket, gyöngélkedő öregeiket! De a mily bűn a már kialudni készülő élet időelőtti eloltása : ép oly rettentő a még csak szendergő élet elfojtása . . . Saul idős ember volt már s halálosan sebesült, néhány percet vagy órát kínlódott volna s mégis halállal hüntette Dávid az amaletikát, hogy kioltotta életét: mit gondoltak k. a.: mily büntetésre tartaná méltónak a haragra gerjedt Dávid az oly nőket, kik magzataikat, kikre hosszú élet vár, idő előtt elvesztik? Ha itt nincs is Dávid, ki megboszulná az ily gonoszságokat, de legyetek meggyőződve, hogy amaz örök biró, ki előtt a sötétség titkai