Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-22 / 8. szám
Tizennegyedik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1903. február 22. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. A lap «Kelletni részét illető közlemények a •zerkeaztőeéghez Kis József felelő« azerkeBZ! o ozlmére küldendők.-A.Z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), Hirdetések, reclatn atiék Faragó János főmunkatárs ozimére küldendők. A pápai főiskola és nőnövelde. Az őszi közgyűlés igen tisztelt tagjainak bizonyosan élénk emlékezetében van az a tájékozatlanság, melylyel a főiskola szóban forgó ügyét tárgyalni kénytelenek voltak. Ugyanis az igazgató-tanács fölterjesztésére, a gazdasági tanács azon javaslatáról volt szó, hogy a parallel osztályok beállítása, a főgymnasiumi tanárok fizetésének rendezése céljából nagyobb államsegélyt vegyen igénybe az egyházkerület. Erre nézve a kerületi közgyűlés határozta, hogy az ig. tanácsnak 1901/2-ik tanévre kivételesen tett intézkedéseihez hozzájárul, az ezen intézkedések folytán keletkezett több kiadás utalványozását engedélyezi. A párhuzamos osztályok rendszeresítésének ügyét visszateszi az igazg. tanácshoz az elvi alapok határozott körvonalozása céljából.» Egyszersmind fölhívja a gazdasági tanácsot, hogy készítsen alternativ költségvetést s azt a közgyűlés tagjainak küldje meg tanulmányozás végett. Háromszázados főiskolánknak megpróbáltatásokban gazdag történelmében bizonyosan voltak korszakalkotó forduló pontok, melyeknek helyes megbirálásához és elintézéséhez autonom egyházszervezetünk legjobbjainak odaadó munkájára volt szükség, hogy az egyház veteményes kertje, a dunántúli ev. ref. egyházkerület szemefénye, a pápai főiskola jólfelfogott érdeke csorbát ne szenvedjen. Azért ragadom meg az alkalmat a tavaszi igazg. tanács és egyházk. közgyűlés előestéjén, mondhatni a 12 órában, hogy elmondott véleményemnek figyelembe vételével a főiskola jövőjére annyira fontos határozatokat némileg irányítani lehessen. Mert ha végig tekintünk a pápai egyház tulajdonát képező régi iskola és a száz év óta a kerület gondozása és fejlesztése alatt levő főiskolánk küzdelmes, de dicsőséges történetén, szivünket öröm fogja el és lelkünket reménység tölti el, látva azt a kiapadhatlan áldozatkészséget, melylyel eleink a porig égett és porig alázott, hontalanságba kergetett pápai református iskolánkat hamvából fölélesztették, hogy legyen az a heliopolisi főnix madár módjára világitó fénye az ifjúságnak az egyház és haza javára, üdvére. Férfias jellemszilárdságukért, hithűségükért üldöztetést és gályarabságot szenvedett rectorprofessor, Kocsi Cs. Bálint és a pápai egyház hű pásztora Séllyei István helyébe az isteni gondviselés új harcosokat rendelt, midőn arra szükség volt, a kitartó szorgalmú Nagy Mihály praeceptor és az erélyes professor, Mándi Márton István személyében. Mind a kettő Mózese volt iskolánknak, az egyik a bujdosót gondozta, ápolta, a másik szervező talentumával lábra állította a már elesettnek hitt ügyet, És hogyha hozzá vesszük a magyar református ifjak sok ezreit, a kik az ügy iránt érzett hazafias lelkesedésük által táplálva, szegénységgel küzdve tanultak és tanították egymást, valóban a kegyelet és tisztelet érzetével kell elismerésünk koszorúját fonnunk lelkűnkben felűjuló képük fölé, hadd legyen az a mi hálánk az ők munkájukért, melylyel a pápai kollégiumot megalapították. De hát miért kell nekünk az ősökhöz fordulni segítségért, talán a keresztyén áldozat-8 Az egyház és iskola köréből. 1 dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.
