Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-15 / 7. szám

109 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 110 a) Mivel nem teljesek sem a végzett tananyag, sem az ifjak feleltetésére nézve. A tananyagra nézve azért nem, mert ezek a vizsgák oly rövid ideig tarta­nak, hogy egy tárgyra, kivált a mely tárgyakból utol­jára kérdeznek, igen kis idő jut, az ifjak feleltetésére nézve pedig azért nem teljesek, mivel nem mindenki felel, csak azok, a kik ki vannak jelölve. b) Mivel csak a kétes vagy elégtelen osztályzatú tanulók felelnek, az ilyen vizsgálatok igen szomorú ké­pet nyújtanak az iskoláról 8 tanárra és tanulóra nézve inkább leverők, mint felemelők. c) Az ily módon tartott!* vizsgálatok még legke­vesebb biztosítékot nyújtanak az igazságos osztályo­zásra, — inkább arra valók, hogy a gyenge tanulók szerencsés véletlen folytán átcsuszszanak, Az ismétlő összefoglalások alakjában tartandó vizs­gálatoknál mindazon szempontok érvényesülnek, melye­ket a vizsgákat illetőleg figyelembe kell venni, milyenek : 1. A kitűzött tananyag feldolgozása. 2. Az osztály általános tudásának a képe. A tanár működésének helyes megitélése nem a vizsgák idejére való, arról meggyőződést szerezhet az elöljáróság évközben tett látogatásai alkalmával. Nem alkalmas a vizsgálat a tanulók osztályozására sem, mert annak, mint már említettük, csak a tanár lehet igaz bi­­rája az egész iskolai esztendő alatt szerzett tapasztala­tok alapján. De az igazi tudás is csak egész évi be­csületes munka eredménye lehet. Az ismétlő összefoglalások alakjában tartandó vizs­gálatok elöljáróságra, tanárra s tanulókra nézve egy­­iránt fölemelők lesznek s méltó záró kövei a tudás egy év alatt fölépített épületének. KönyvismentEtés. Györy Yilmos egyházi beszédei. Rendezte Margócsy József losonci ev. lelkész. Budapest, 1902. Kiadja Kókai Lajos. Ara 3 korona 60 fillér. Régen tettem le prédikációs könyvet ilyen megelé­gedéssel, ilyen meghatottsággal. Igaz, hogy ritkán talál­kozunk olyan nagy szellemmel, olyan kedves egyéniség­gel, mint a milyen Györy Vilmos volt; de azért mégis meglepő, megkapó az a kedves hatás, az a kellemes ér­zés, mint ennek a prédikációs könyvnek olvasása elejétől végig támaszt. A dogma alkonya úgy is alighanem közeleg, mert a babilóniai ásatások s ezek alapján létrejött felfedezések az ó testamentomi mondáknak, sok tekintetben ezek foly­tán keletkezett dogmáknak hitelét, magától a Jehovától, Istentől való származását igen alaposan megingatják : milyen jól esik azért, ha — mint ezen műben is — az emberi találmányok isteni hitelét bizonyítgató száraz okos­kodások helyett egy kellemes, szép, gyönyörűséges vidé­ket találunk, hol minden bokorban madárdal hangzik, minden virágból bóditó illat száll, minden forrásból édes­­boldogitó élet származik: Nincs korlát, nincs akadály, mert a Krisztusban nyert szabadság mindeneket buvárol, a Krisztusban nyert szellemi élet az örömnek, a boldogságnak, a szeretetnek, a béketürésnek, reménységnek élete. Itt minden sorban a Krisztusnak Munkás szelleme lüktet, mely harcra, küzdelemre tüzeli a gyenge, erőtelen embert. Mindegyik beszédben a Krisztus szellemét, éltető lelkét érezhetjük, mely szép, gyönyörűséges mezőkre ve­zet bennünket. A perikopa rendszer mellett — szentháromság első vasárnapjától utolsóig — kapunk itt 25, illetve 32 beszé­det szép nyelvezettel, logikus feldolgozásban, eszmékkel, gondolatokkal, hasonlatokkal telve — úgy hogy ezen mű­nek megjelenését — igazán nagy nyereségnek tekinthet­jük. Nagyobb igazság és világosság okául néhány beszéd tartalmát röviden bemutatom. Az I. sz. beszéd a szentirásról szól, egy kedves, megkapó hasonlattal kezdve, egyszerűen, érthetően kifejti, hogy a szentirás a szentdolgok megírása, olvassuk azért okosan és haszonnal. A Il ik a teremtésről szól s arról beszél, hogy az Ur akkori kegyelmi tényének meggondolása megszenteli életünket, megvigasztalja bánatunkat s megtanít legszen­tebb kötelességeinkre. A III-ik az elveszett juhról és drachmáról szól, olyan megkapó kedvességgel, hogy érdemes elolvasni kétszer-háromszor is. „A juhocska elveszett. Talán vélet­lenül, talán készakarva. Igaz, látszólag sztbad, mert me­het arra, a merre akar, legelhet arra, a merre tetszik; de azért ez a szabadság nem egyéb siralmas és szomorú állapotnál. Mert elszakadt társaitól. Társainak hangját sehol nem hallhatja; gondos hű pásztorát sehol nem lát­hatja ; nincsen ki óvja, nincsen ki védje, sivatag pusztá­ban ott szakad meg élte.u — S igy tovább vonzó bájjal fejtegetve az erényes és bűnös ember sorsát, A IV-ik arról szól, hogy mi jövevények vagyunk. Epitőleg, nagy okossággal tanítva arra, hogy mi jár ez­zel s mi következik ebből ? ! V. Péter gazdag halfogásáról beszél. Krisztus szel­lemében írott, s igen szép, felemelő, lelkesítő beszéd. A VI. arra buzdít, hogy győzzük le a haragot szó­ban, gondolatban és tettben. A VII. egy kissé elvont, nehézkes beszéd, textusá­nak megfelelő. A VIII. az alázatosságról szól. Arany szavakkal fej­tegetve, hogy ez az alázatosság nyilatkozzék szóban, tett­ben, nyilatkozzék lélekben, gondolatban. Oh de nagy szüksége van ennek a csak földi élvezetet kereső, de azért felfuvalkodott, eikevélyedett kornak arra, hogy ilyen szellemben legyon intve, tanítva. Ezt a beszédet haszonnal olvasgathatják lelkésztár­saim is, legkivált egyházmegyei gyűlések előtt, kivált mi, pápai egyházmegyebeliek, bátran elolvashatjuk kétszer avagy háromszor is. A IX, X. a hamis sáfárról szól, mély elmével, a Vl-ik pedig arról beszól, hogy minden ország pusztulása beáll, ha ez megszűnt: erkölcsös, józan, áldozatkész és egyetértő lenni. Evangéliumi szellemű, széles látókörrel /

Next

/
Thumbnails
Contents