Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-08 / 6. szám
91 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 92 biztonsággal és tekiutélylyel tarthatná föl hallgatói elölt az „élet és halál útját“ és erélyesen serkenthetné őket, hogy „félelemmel és rettegéssel“ munkálják idvességöket. Nem azt akarom ezzel mondani, mintha az alapelveket mellőzve, semmiféle szónoki sikert sem lehetne aratni. Korántsem, egy szép, erőteljes alak a szószéken már magában véve is kellemes jelenség. Érces, modulation képes és kellő terjedelemmel biró hang se téveszti el hatását a hallgatóságra soha. Megnyerő külsejű, csengő hanggal megáldott szónok u. n. „szép prédikációt“ tartva már különös virtuozitás kifejtése nélkül is lekötheti hallgatói figyelmét, sőt az érzelmesebbeket könnyekre is fakaszthatja. Csakhogy ez a siker a mint a külsőkön alapul, úgy maga'is csak, hogy úgy szóljak külső, pillanatnyi, hamar eltűnő. Nagyon távomarad attól a sikertől, a melyre az igehirdetőnek valójában törekednie kell. Mindnyájan, kik az igehirdetéssel foglalkozunk, tapasztalhattuk önmagunkon, hogy a midőn a fődologról néha-néha megfeledkezve a könnyű sikerek hamis útjára tévelyedtünk : predikálásunk, ha talán gyönyörködtette is a fület, de mégis alapjában erőtelen maradt. Hiányzott belőle az a benső erő, az a hatalom, melyet az újtestamentomi iró a két élű kardhoz hasonlít, mely „elhat az akaratnak és az elmének, a tagok egybekötöztetéseknek és a velőknek oszlásokig.“ Ha ilyenkor magunkba mélyedve kutatunk, vizsgálódunk, értjük meg, hogy a közönséges értelemben vett szónoki rátermettség és homiletikai készültség, melyek valakit mintegy predestinálnak a predikátorságra : még nem avatják föl valódi sikerrel működő igehirdetővé. A külső ügyességen és képzettségen kívül még más valami is kivántatik. itt. Az a más valami, a miről föntebb szólottunk, s a mit Bushnel Horácz röviden e szavakban foglal össze: „a jó személyes atmosphaera.“ A prédikátorban megkivántató összes kellékek közül ezt a legelső rendű kelléket igy magyarázza meg, igy Írja körül : „A mi az Idvezitőt hallgató embereket megragadta : az nem fényes külső alakja volt, nem is a jó előadása, nem is ékes körmondatai, avagy beszéde tárgyának szerfölött való nagyfontossága ; hanem az a szentség, az az aroma, mely személyéből kiáradt, az a diosfény, mely személyét körülövezte. Emberi testet öltött magára, hogy az isteni atmosphaerável betöltse, megújítsa a világot, hogy lelki áldásait megfoghatatlan hatalmával, minden időkre és a föld minden vidékeire kiárassza.“ A szolga nem nagyobb uránál, a tanítvány mesterénél. Krisztus szolgájának sem áll rendelkezésére más eszköz, a mivel az emberek lelkét megragadja és a lelki áldásokat terjeszthesse, mint a mit Ura és Mestere használatba vett. Úgy leszen csak része a világ legyőző hatalomban, úgy leszen beszéde illat az örökéletre : ha ő is Mestere példáját követi. Miként a mi Urunk az Atyában és az Atyáért éjt.— ő pedig a Krisztusban él. Mindent vele és érette teszen. Mert nála nélkül semmit sem tehetünk ! Ezek, a miket most mondottunk, természetesen nem azt teszik, hogy megvessünk minden külső előnyt, lett legyen az akár velünk született adomány, akár olyan, a mit a homiletika tanulmányozásából nyerünk. Nem is azt, hogy az igehirdetőre nézve fölöslegesnek nyilvánítsunk a pályájára képesítő egyéb direct és indirect előkészületeket. Egyátalán nem közömbös, sőt kívánatos a jó orgánum, a folyékony és érthető előadás, a nyelvnek ügyes kezelése, az ékesszólás adománya. Mert nem mindegy, hogy az isteni igazságot egyszerűen, de mégis szépen, világosan, de mégis erőteljesen tudjuk-e kifejezni vagy nem. Nem mindegy, hogy szárazon, hidegen beszélünk-e, avagy megkapó, gyújtó erővel. Valamint az sem közömbös, hogy rendelkezünk-e elegendő ismerettel a biblia és a bibliára vonatkozó tudományok köréből, jártasok vagyunk-e az emberi tudás egyéb téréin. Vájjon a fáradsággal szerzett ismeret és tudomány által élesített elmével felismerjük-e a szentirásban, a természetben, az emberiség történelmében az isteni igazságot? A föntebbiekben egyszerűen csak azt akartuk mondani, hogy mindent a maga érdeme szerint értékeljünk. A mi nyereségnek látszik, nem mindig nyereség, hanem sokszor veszteség. Az előny sem mindenkor előny, bár annak látszik. Ha a fődolog hiányzik, a különben becses szónoki adományok nem sokat érnek. A predikálás nem lesz, nem lehet egyéb, mint puszta hang. Mig ellenben, ha meg van, a fődolog ama külső előnyökből hiányozhatik egyik vagy másik, mégis lehet nagy és áldott mukát végezni. Ez az igazság majdnem hihetetlennek tűnik föl az első pillanatra. De gondoljunk csak a legnagyobb igehirdetőkre, mily kevéssé rendelkeztek azok ragyogó szónoki tulajdonságokkal. Mózes hebegő volt. Jeremiás sem versenyezhetett az ékesszólásban ellenfeleivel. Páltól magától tudjuk, hogy a korinthusiak szerint „levelei nyomatékosak, erélyesek, de a maga jelenvolta erőtelen és beszéde föl sem vett.“ Intő például szolgálhatnak mindnyájunknak, hogy mégis ezek hatottak és alkottak, nem pedig a Mózes mellé tolmácsul adott ékesbeszédü Áron, nem Jeremiás hírhedt ét ékesszóló ellenfelei, nem a ragyogó szónok, Apollos. De intő például, tanulságul szolgálhatnak e nagy emberek még az által is, hogy koruk tudásának színvonalán állottak. Mózes, az egyptomi király leány fogadott gyermeke, elsajátította a nilusparti ország papjainak az őskorban meséshirü tudományát, böloseségét. A lágy kedélyű Jeremiás, mint előkelő papi család szülötte az isteni és emberi dolgokban jártas volt. Pál pedig egyedül birt iskolai tudományos műveltséggel az apostolok közül. Az imént már röviden érintettük s most e nagy alakokra való hivatkozással újból kimondhatjuk. hogy a mai kor igehirdetőinek is bő és alapos ismeretekre kell törekedniük. Nem elég a tisztán theologiai műveltség, hanem annyi szellemi kincset kell gyűjtenie az emberi tudás minden ágából, a mennyit csak gyűjthet, hogy sikeresebben villogtathassa szellemi fegyvereit. Még csak annyit füzünk hozzá : eme kiváló embereknek hatása nem csupán azért volt nagyobb és maradandóbb társaikénál, mivel azoknál tanultabbak, képzettebbek voltak ; hanem mert a tudással földiszitett, gazdagított szellemökkel teljesen, mini
