Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-08 / 6. szám
87 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 88 hogy a növendékek tehetsége megengedi, igen óhajtan - dónak tartom. Megannyi fegyverek ezek ; jó ha kéznél vannak; jó, nemcsak az önmagunkkal, de a világgal, az emberekkel vivandó harczban is. A sok bizonyitgatás azonban inkább káros, mint hasznos. Vannak egyes nehezebb tételek, amikről első olvasásra azt gondolná az ember, ezt talán nem is kellene felvenni. Azonban elhagyásuk, fő1 eg ünnepi énekeink miatt, igen bajos. Gondoljunk csak pl. az olyan gyakran énekelt 22. dicséretre ; ennek 2. és 3. verse igy van : „örök váltságot talált, isteni erejével, hathatós érdemével. Nékünk megigazulást, erkölcsi megjobbulást, Istennel békességet szerzett.“ Vagy tessék csak elolvasni a dicséretek közül a 11-nek 1, 2 v. a 18:1; 20:3; 23:1, 4 ; 51 : 1 — 3, 56:1, 2; 57:2; 59 : 2 és a katekhismusi énekeket. Ezek mind csak kellő összefüggő magyarázat után érthetők meg. A bibliának és énekeskönyvnek ismert és megszokott kifejezéseit ahol csak lehetett, felhasználtam. A megjelölt énekek megmagyarázását és megtanítását igen ajánlatosnak tartom, könnyen érthető okból. Az alkotmánytan és szertartástan megirását és könyvből tanulását fölösleges tehernek tartom ; mert ezekre szemléltetve, szóbeli utón, sokkal könnyebben megtaníthatjuk gyermekeinket. Hisz benn élnek a gyülekezetben, látják élet-nyilvánulásait; részt vesznek a hétköznapi és vasárnapi istenitiszteleten; szemlélik akárhányszor a keresztelést, házasok esketését, temetést, sőt az urvacsora-osztást is. Amit ezekről tudniok kell, sokkal jobban megtanulhatják hát az életből, mint könyvből. A kisebb betűkkel szedett részek elhagyhatók ott, ahol a növendékek a teljes egészet nem bírnák meg. E részeknek a tanítás alkalmával való esetleges elhagyása a munka egységén és összefüggésén semmi lényeges változást nem okoz. De kérdezhetné valaki: ha e részek bátran elhagyhatók: miért vettem hát fel azokat? Felvettem részben az oktatók (papok és tanítók) munkájának könnyítésére; részben s főleg azért, mert a konfirmácziói káté a konfirmáltak kezén továbbra is megmarad s reményleni lehet, hogy később még nagyobb érdeklődéssel tanulmányozzák; a bővítések ekkor nyernek majd kiváló értéket. Specziális viszonyainkra való tekintettel (unitáriusok a veszprémi, mezőföldi és a b.-somogyi egyházmegyében) különösen szükségesnek tartottam a Jézus Krisztusról szóló részt kellő alapossággal megirni, s a felfogásunkat támogató szentirási helyeket bőséggel megjelölni. Mivel a Jézus Krisztusról való hitünk helyességét itt alaposan kifejtettem, szükségtelennek találom a felekezetek között lévő különbségről szólva, az unitáriusokkal részletes polémiába bocsátkozni. A római katholikusokkal való alapos polémiát azonban elmulaszthatatlannak Ítéltem s a jelen viszonyokra gondolva, azt hiszem, csak helyeselni lehet eljárásomat. E tekintetben különben bizonyos közóhajra is hivatkozhatom. Az 1894. évi szeptemberi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve 319. lapja szerint u. i. a tatai egyházmegyei lelkészi értekezlet azt indítványozta, hogy gondoskodjunk arról, hogy mind az iskolában kellő gond fordittassék az összehasonlító hittan tanítására, mind a templomi igehirdetésben kiváló gonddal és sulylyal czáfoltassanak a r. kath. egyháznak a prot. felfogástól eltérő hittételei; de gondoskodjunk különösen arról, hogy vallásunk belső igazságát s a katholiczizmusnak ezzel ellenkező téves tudományát egyházunk minden tagja alaposan megismerhesse. Az 1895. évi szeptemberi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve 236. lapján arra a kérdésre: milyen legyen a konfirmácziói oktatásnál vezérfonalul szolgáló uj munka — ab) pont igy felel : „a befejező oktatás ref. egyházunk vallásos tantételeinek más kér. felekezetek vallásos tantételeivel való összevetésében, azok rövid birálatával együtt adandó ; kitüntetésével annak, miben egyezünk, miben különbözünk egymástól, legalább azon felekezeteket illetőleg, melyeknek tagjai közelünkben élnek s melyeknek tanai, mint első sorban az unitáriusok és nazarénusoké, bontó hatással lehetnek egyházunkra, hogy megérthesse a növendék, miért ev. ref. hitfelekezetü ő s általában, hogy a ref. öntudatot erősítsük felekezetűnk uj, önálló tagjainál.“ Az illető lelkészi értekezletek helyeselték úgy a tatai egyházmegyei lelkészi értekezletnek, mint Peti urnák indítványát. íme ezekben látom kifejezve azt a közóhajt, amire czéloztam. Mégis meglehet, hogy tisztán, vagy legalább túlnyomóan ref. vallásu községekben nem éppen szükséges ily részletesen ismertetni az eltéréseket, de ahol a római hitüek vannak túlsúlyban: ott föltétlenül szükséges. A felekezeti öntudat erősítésének legelső alkalma a konfirmácziói oktatás. Ide valónak tartom hát, amit csak fölvettem. De talán kissé sokat markoltam? Ha mindent betüszerint megakarunk tanultatni : úgy meglehet! De ha az apróbb betűvel szedett részek csak ott vétetnek fel, ahol a növendékek azt megbirják : úgy nem. E részek különben itt is, de kivált a konfirmáczió után, a felnőtt korban tesznek becses szolgálatot a felekezeti öntudat élénkítésére. E részekben — ha kételye támadna — bárki is helyes felvilágosítást találna, sőt feltalálná azokat a szentirásbeli helyeket is, amiken a felvilágosítás nyugszik. Ez is czélom volt. A baptisták és nazarénusok mozgolódására gondolva, tájékozásul, Útmutatásul ismertetem ezeknek tanításait is a Függelékben; egyúttal rámutatok a saját fegyvereinkre és ezek használásának módjára is. Ha azt akarjuk, hogy összehasonlító hittanunk a nép széles rétegében elterjedjen: akkor a konfirmálandóknak kell azt kezükbe adni! Ily utón számíthatunk rá, hogy évenként sok száz megy ki híveink közé! A gyermekek felhívása a részükről teendő ünnepélyes Ígéret megtételére és ennek módja, már a szertartásos beszédbe való. Megteheti ezt a konfirmáló lelkész akár egészen a saját leikéből merített módon, akár a Révész vagy más agendája szerint. Tóth Ferencz gyönyörű imádságait úrvacsora vétele előtt és után, megtartottam ; az ujabbkeletüek közt nemcsak jobbat, de
