Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-01 / 5. szám
77 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 78 mind végig fogva tartsa. Régi történet ez — mondja szerző —.de nagyon beillik korunkba is; hisz ma is gyakran látunk hasonló példákat. Van egy após, egy vő és egy fiatal asszony, kinek hozományával a férj nincs megelégedve. Követeli hát, hogy neje hozzon még több örökséget, annyit, a mennyi őt megilleti. A házi békesség ma is leggyakrabban e kérdésen fordul meg. Az emberek igen nagy része érdekből köt házasságot 8 nagyon sóvár szemekkel nézi a hozományt. Pedig az öreg hiba ! A vagyon elfogy, a „ráadás“ megmarad . . . természetesen a házi békétlenséggel stb. 19. Debora. 20. Jahel. 21. Delila. Az érdemes szerző összefüggésben tárgyalja e nőket, azt mondván a l9edik beszéd bevezetésében : „Három képet akarok veletek megismertetni. Egy csudálatosát (Debora), — egy alig kimagyarázhatót (Jahel) és egy visszataszitót (Delila). Mindhárom alakot híven jellemzi ; de nekem úgy tetszik, hogy a Deliláról adott rajz kezdő sorai' ban, midőn ezt mondja : „Debora bátorsága föllelkesítse^ — Jahel vallásos gyülelete megborzaszthat, — Delila álnoksága megindíthat bennünket . . . megfelelőbb •és találóbb leendett ez a kifejezés: Delila álnoksága utálatra indíthat bennünket. A mint ez érzést fel is tudja kelteni ez álnok szivü nő jellemzésében. 22. Abigail. — A gondos házi nő, az önfeláldozó feleség képét festi röviden. Talán kissé nagyon is röviden (a kathedrai beszédek mértékéhez képest). De ad annyi eszmét és gondolatot, hogy a rajzot mindenki tetszése szerint kibővítheti. 23. Jezábel. Olvasva e jellemzést, az elbizakodott, gonosz és kegyetlen not szinte megelevenedni látjuk alőttünk. Erőteljes rajz, szép tanulságokkal. 24 — 27. Sémei. — Ez aljas lelkű, álnok és hízelgő embernek találó jellemképét 4 beszédben rajzolja meg a szerző. Szerintem azonban két űrnapon is elegendő foglalkozni vele. De ez csak egyéni vélemény. Azonban abban már bizonyára sokan egyetértenek velem, hogy a jellemképek érdemes Írója mester a biblia egyes alakjainak kidomboritásában s erényeikkel és hibáikkal úgy állítja őket a hallgatók elé, mintha azok ma is közöttük élnének, szomszédaik, ismerőseik volnának. Általában Bocsor esperes ur e kötetben is nagy bibliai jártasságáról, alapos emberismeretéről és mélyen járó megfigyelőképességéről tesz bizonyságot. A füzet 51 beszédet vagy rajzot tartalmaz. Az 50-dik és 51-dik Hazáéi és Ananiás szent Pálnál néhai Dobos János homiliája, Dobos eredetisége és erőteljességével. Bocsor Lajos jellemképeiről hallottam olyan birálatot, hogy azok inkább tanítók, mint megindítók, jobban az értelemhez, mintsem a szívhez szólanak. De hát ez olyan egyéni és irói tulajdonság, melyről önmaga megtagadása nélkül senki le nem mondhat; s inkább legyen valaki egyéni sajátosságánál fogva tanító és építő, mintsem erőltetett mesterkéltséggel a szív húrjait érintve — hamis akkordokat adjon. A könyv ára 3 korona. Kapható szerzőnél. (Tengőd. Tolnám.) Jó lélekkel ajánljuk megszerzésre lelkésztársainknak e beszédeket, melyeket vasárnap délutánonként gyönyörködve használhatnak fel hallgatóik lelki építésére. Kutasi Ferenc. J^E^rrclog. Rácz Károly etei ev. ref. lelkész. 1821—1902. Még az elmúlt esztendő vitte el magával. Az adventi napok végén december 18-án hunyta le szemeit a végső álomra. Mint a magas tölgy — melynek koronája évtizedekre tekint vissza — az erdőnek fái között: úgy állott ő lelkésztársai között mint nagy emlékezetű múltaknak élő tanúja. A mint jól esik a szemnek tekinteni a tölgynek vihartól tépett, szebb időkről regélő lombkoronájára : ép oly jól esett látnunk lelkészi karunk eme Nesztorát lelkészértekezleteink és egyházmegyei gyűléseinken, a melyeknek buzgó látogatója volt, keresve és szeretve lelkésztársainak társaságát s érdeklődve egyházunk és vallásunk ügyei iránt. Nem látjuk többé, elment közülünk, véget ért az ő pályája is ! . . . Kezdődött e pálya az 1824-ik évben (3-Szőnyön. Szülői voltak Rácz György és Kántor Anna. Édes atyja Ó-Szőnyön volt községi jegyző. Iskoláit a pápai főiskolában végezte. Időközben az 1844 évben Étére jött ki tanítónak s itt való 3 évi tanítóskodás után az 1847 év őszén ismét visszament tanulmányai folytatására. Itt találta mint tanulót az 1848 év, — az az esztendő, mely örökké ragyogó betűkkel van feljegyezve nemzetünk történeténetének lapjaira. A haza iránti lelkesedés őt is ekkor a csatatérre szólította, Komáromba ment, beállott több ifjú társaival honvédnek. Az egész szabadságharcot itt küzdötte végig mint tüzér, tüzmesteri rangban. A szabadságharc leveretése után hol itt, hol amott bujdosott a hatalom üldözése elől, mig tanulmányait bevégezhetve Üsepre került rektóriára. — Az 1853. évben káplánul alkalmaztatott a tatai egyházmegyében. Több-kevesebb ideig káplánkodott Dnna- Almáson, Naszályon, Szomódon és Kocson. Kocsi káplánkodása idejében választotta meg a banai ev. ref. gyülekezet lelkipásztorának az 1858-ik évben. Ez állását az 1859. évben elfoglalván, 30 évig vagyis az 1889. év márciusig itt hivataloskodott, — a mikor Étére választatván meg rendes lelkészül, oda költözött és ott hivataloskodott 14 évig, az 1902. év december 18-án bekövetkezett halála órájáig. Hosszú időt, majdnem félszázadot töltött a lelkészi pályán. E hosszú időnek legnagyobbrésze a banai gyülekezet körében telt el. Rendes lelkészkedésének ideje itt elkezdődvén, a hatvanas évek elején házaséletre lépett Fehér Zsuzsánnával, a kit a szomszédos Ács községből vett nőül s vele példányszerü családi életet élt halála napjáig. Banán születtek gyermekei, kik közül 3 leány van ma életben, ezek közül kettő lelkészhez ment férjhez, — volt azonban idő, hogy neki is hangzott a
