Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-20 / 51. szám
Tizennegyedik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1903. december 20. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. .A-z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamation Faragó János tőmunkatárs czimére küldendők. Adventi gondolatok. E b. lap 45, 46, 47. számaiban „Bizony pusztulunk“ cim alatt sok igazság jelent meg, melyeket olvasva felsóhajtottam : jöjjön el a te országod ! De hát pusztultunk mi már máskor is számban s anyagilag, különösen az üldözések, az erőszak és zsarnokság idején, amikor elvették templomainkat, gályákra hurcolták papjainkat; de nem rendült meg az alap, meg volt s megmaradt a hit, vallásos meggyőződés és buzgóság s megfogyva bár, de törve nem, újraépítettünk a hit, vallásos meggyőződés és buzgóság megmaradt fundamentomain, mert amit az erőszak elvesz és megapaszt, az újra visszaszerezhető és megnövelhető az éltető erők és újra hajtó gyökerek által, de ha a közönyösség dere foglalja meg az éltető erőket, akkor igazán elmondhatjuk, hogy „bizony pusztulunk.“ Igen szép példát hozott fsl a megneveztem cikk írója, néhai Csépán Antal urat. Az irás és beszéd korszakát éljük. Nem tartom feleslegesnek megemlíteni, hogy ő nem sokat beszélt, még kevesebbet írt ; de aki hallotta őt beszélni, kivált asszesszori működéséről, az csakhamar meggyőződhetett arról, hogy minden szava a hit és meggyőződés kifolyása volt. Es én megvagyok győződve arról, hogy úgy az egyházi, mint a polgári téren minden tettei a hit gyümölcsei voltak. Az olyan hitteljes ember megmarad mindvégig a maga egyszerűségében, nem veti meg a mi egyszerű templomunkat s buzgón hallgatja az egyszerű kálvinista pap, sőt tanító szájából is a vallás igazságait, áldozatkészségéről nem is szólok, mert az az olyan ember hitteljességének természetes folyománya. De hát ma, hogy vagyunk a mi világi uraink egy részével ? Lenézik a mi egyszerűségűnket, holott abban rejlik a mi erőforrásunk. Nem izlenek nekik a mi vallásunk egyszerű, de örök igazságai, s a templomba járás elől azzal térnek ki, hogy ők otthon is tudnak imádkozni, vagy talán inkább újságot olvasni. Mégis azt mondják, vagy tetszelgik, hogy ők szeretik a vallásukat, mert az elkerülhetetlen áldozatot, talán hogy tessék-lássék, meghozzák vallásukért, egyházukért, de azzal azután be is érik, azt hiszik, hogy megtettek mindent. Nevezzük nevén a gyermeket. Erre bizony nem mondhatunk egyebet, mint azt, hogy nincs kitök, vallásos meggyőződésük és buzgóságuk, amelyek kiján, hogy hol találják fel ők azt a lelki nyugalmat és békét, amit egyedül a vallás adhat, maguk sem tudnának rá feleletet adni. De ez élet azt mutatja, hogy sehol ! Igaz, hogy az ő példájuk nagyon rossz hatással van az egyszerű emberre, aki azt gondolja magában : ha az az úri ember csak olykor néz be a templomba, miért járjak én minden vasárnap, ha anaak nincs szüksége vallásra mégis megél, hát én nem tudok megélni annélkül ? ! De ha azt nem vesszük is figyelembe, előttünk kimagyarázhatatlan okokból, nemcsak fennt, hanem lent is annyira hanyatlott a hithuzgóság, mintha valami gonosz szellem, járná be a gyülekezeteket, mert még a pár év előtt legbuzgóbb templomba járó gyülekezetben is fogy a templomba járók száma. S ha kérdi az ember az elébb buzgó templomba járó, most onnan el-elmaradó embertől, hogy miért nem jár el úgy a templomba, mint azelőtt, azt feleli: nem érek rá, sok az elfoglaltatásom ; de én azért — úgymond — szeretem vallásomat, egyházamat, megfizetek a papomnak, viselem az egyház terheit. Mintha azelőtt nem lett volna dolga, mégis el tudott járni a templomba ! Bizony, bizony ő rá is csak azt lehet mondani, nincs hite, vallásos meggyőződése és buzgósága. Ha viseli az elkerülhetetlen terheket vallásáért, egyházáért, azt hiszi azzal mindent megtett, amivel Istenének, vallásának, egyházának és önmagának a hit dolgában tartozik. Advent van. Ne csak másnak hirdessük a megtérést, vizsgáljuk meg magunkat is, ugyis sokszor halljuk, hogy ennek is, annak is mi papok vagyunk az okai. Vizsgáljuk meg magunkat, mert a papi tekintély az utóbbi időben több okból nagyot hanyatlott; ami nagy ba> Beszéiünk és Írunk szépen, de kemyérért vagy érdekből, a hit, meggyőződés és bugóság hangjai-e azok, azt csak a jó Isten tudja. Annyi bizonyos, hogy az 51 * Az egyház és iskola kóréból. A dunántúli ev. ref. ogjházkeriilet hivatalos közlönye. —J—0—£— f Megjelenik minden vasárnap.
