Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-13 / 50. szám
817 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 818 Nekünk, a haza két protestáns egyház lelkészeinek pedig kötelességünk a kormányt hazafias harcában a klerikálisok ellen támogatni, hogy mielőtt cselekedhessék, mert bizony az ős ellenség az, mely be nem vallva, de tényleg ma is ostromolja törvényekkel körül bástyázott egyházunk falait és a básyán álló hitsorsosunkat. A korpótléki számítás a következő: 1902-ik évben 2030 ev. ref. lelkészi állás volt rendszeresítve, melyből 94 állás betöltetlenül, 1936 államás volt betöltve. Ezek közül 369-nek szolgálata 5 éven alul, 277- nek „ 5 — 10 év között, 278- nak „ 10 —lő „ „ 269-nek „ 15—20 „ „ 179-nek „ 20—25 „ „ 654-nek „ 25 éven túl. 1- ső ötödéves korpótlék . 55.400 kor. 2- ik „ „ ..................... 111.200 „ 3- ik „ „ ..................... 161.40U „ 4- ik „ * ..................... 151.100 „ 5- ik „ * „ .... 654,000 „ Összesen 1,133.000 kor. Ág. ev. lelkészeké............................... 400.000 „ Összesen 1,533 100 kor. Várjuk az igazság győzelmét. Id. Szekeres Mihály. Jézus Krisztus tudakozta az írásokat. (James Stalker: „Imago Christi, or the Example of J. Christ“ cimü angol müvének Vili. szakasza.) (Vége.) 3. Vezére is volt Jézusnak a biblia. Élete magna chartájául tekinté O az írást. Tanult, sőt tisztes fők vitatkoztak a kérdés fölött, mikor jött az Idvezítő teljes tudatára annak, hogy O a Messiás és hogy miképpen ismerte Ő fel határozottan azt a pályát, amelyet megfutott; p. o. mikor tudta meg, hogy Ő nem a diadalmas, hanem a szenvedő Megváltó ? ! S úgy vélték ezek a férfiak, hogy e dolgok fölismerése az ó-testamentom róla szóló jóslatainak tanulmányozása folytán jutott el. En sohase éreztem hajlandóságot az efajta spekulációkra ; úgy tetszik nekem, e dolgok elrejtvék az O egyénisége mysteriumának fátyla alá, mint a ki Isten és ember egy személyben. Könnyen beláthatjuk azonban szavaiból, hogy pályáján az ó-szövetségi jóslatoknak, mint vezérelvének nyomán haladt egész érdeklődéssel. Itt is, amott is mondja, hogy ez is, az is azért lett, hogy bételjék e vagy ama prófécia. Keresztelő János követeinek s másoknak is megmutatta, hogy az O élete ösvénye mennyire egyezett az Ezsajás és a többi próféta által rajzolt Messiásképpel. S feltámadása után a tanítványokkal való beszélgetései is, úgy látszik, azt akarták föltárni, hogy az ő élete, szenvedései és halála tökéletes bételjesedése volt mindannak, amit Mózestől fogva mind a próféták előre megjósoltak. A szentirás ilyetén használatához annak sokkal kiterjedtebb tanulmányozása szükséges annál, mint a mit a védelem és ihlet nyerés tekintetében már elmondottunk volt: megkivántatik ehhez az egész írást áttekinthető és összfoglaló képesség, észrevevése a fő irányzatoknak, melyek felé kezdettől végig haladt s különösen világos megállapítása ama nagy központi eszmeáramlatnak, amelyre a többi más mind irányul s amelybe végtére beleolvad. Nyilvánvaló, hogy Jézus igy tanulmányozta a bibliát; ura volt az egészuek s a részleteknek is. Látható ez abból, hogyan bánt az egyes textusokkal. Ritkán idéz bibliai helyet a nélkül, hogy a szövegből mások által addig nem is sejtett mélyebb értelem elő ne tűnnék, de mihelyt 0 felmutatta, mindenki előtt tündökölve ragyogott az. *) Minden korban bírt néhány ritka ember ezzel a tehetséggel. Néha napján magunk is hallunk egy-egy prédikátort, a ki ha fölveszi a textust, fejtegetései által szinte mássá lesz az s ragyog mint a drága gyöngy. És honnét van ez a tehetsége. Onnét, hogy elméje, midőn mind mélyebbre, meg mélyebbre tud hatolni a szövegben, végül eléri a minden textus alatt rejlő nagy fénytengert: ebből a tüztengerből hoz fel egy sugarat s ez ég és világol a fölszineu. Általán igen könnyen beérik az emberek azzal, ha egy kiszakított bibliai részben gyönyörködnek. A hatás és indíték, mit egy magában álló textus nyújthat, igen értékes; azonban sokkalta mélyebb hatással lehet ránk egy egész könyv, ha elejétől végig elolvassuk azt s próbáljuk a benne levő örömizünetet a maga egészében fölfogni. Erről aztán áttérhetünk a könyvek egy bizonyos csoportjának tanulmányozására. Alkalomadtán kiválaszthatunk egy kérdést s tudakozzuk az egész bibliát, hogy mit tanít e tárgyban. És végül, miért ne próbálhatnánk meg fölfogni mindazt, mit a biblia tanít a hitre egyrészt s másrészt az erkölcsre nézve. A teljes Szentirás tudakozására legjobb, ha úgy teszünk, mint Jézus tett — életünk vezérévé választjuk azt. Bizonnyal másként, mint a hogy* Ő saját életét előre megrajzolva találta a bibliában, de mégis teljes joggal megleljük abban mink is a magunkénak megfelelő formáját és mását. Parancsolatok és Ígéretek alakjában meg példában látunk megszabva minden cselekedetet, amit véghez kell vinnünk, minden szándékot, a mire magunkat el kell határoznunk, minden fordulatot az életben, miben részünk lehet; — s ha mi akképpen *) „Uram, ma reggel olvastam egy szakaszt a bibliából s találtam abban egy jeles mondást, mely eddig nem ragadta meg figyelmemet. Mért most fedeztem föl ezt s miért nem előbb ? Ez előtt is nyitva voltak szemeim s tudtam olvasni a betűket, Nincs-e hát a Te igéd valami vékony fátyollal fedve, amely olvasás közben folyton ritkul s végre egészen szétfoszlik ? . . Látom én, hogy a Te igédnek olaja soha sem szűnik megszaporodni, ha csak üres kobakkal nem nyúl ahoz valaki. Aki élénk kutatási vágygyal jön hozzá, annak az ó-testámentom is új-testámentom lesz. . . . Oh, mily termékenyek a szentirás terméketlennek látszó helyei! . . . Rossz gazda az, aki parlagon heverted ezt a mezőt. S ha istenigéjének földjén valahol nincs gazdag aratás, ott a föld méhébe rejtvék a drága kincsek bizonyságul arra: ha nincs-e fölszinen, — a rejtett mystériumokat kell keresnünk !;< . . . Fuller: Good Thoughts in Bad Times.
