Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

807 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 808-családi sírboltban. Ö nyugszik szenvedései után ; de sír­nak mindnyájan, kik e kedves gróf-fiút ismerték, sir a gyermekeit bálványozásig szerető apa s a mágnásvilágban ritka jóságu s Önfeláldozó anya, a nagy Wesselényink méltó sarja. Szivünk szerint kívánjuk : legyen csendes álma s boldog ébredése ! A pozsonyi ág. hitv. ev. keresztyén egyházközség fájdalommal jelenti, hogy tiszteletbeli felügyelője, ügyei­nek hű sáfára Günther H. Vilmos kir. tanácsos, évtize­dekre terjedő áldásos munkásság után élete 65. évében 1903. évi november hó 29-én jobb létre szenderült. Az urban elnyugodott hült tetemét folyó évi december hó 1-én délután 3 órakor kisérték a nagy templomból nyugvó helyére a kecskekapui temetőbe. Az igaznak emlékezete áldott. — Leik ész választás, A kisoroszii ev. ref. egyház Baranya y Károly diósienői segédlelkészt választotta meg rendes lelkészül. Gratulálunk ! — Szép példa. Mezőlakról a létért való keserves küzdelem miatt Amerikába vándorolt,jobbadán földhözra­gadt szegény zsellérekből, kisebb részben meg az urbéri­­ség megszüntetése alkalmával eladósodott kisbirtokosokból álló magyar-colonia szép tanúságát szolgáltatta annak, hogy tagjaiban valósággal tündöklik az evangéliom s sze­retik embertársukat nemcsak szóval, hanem cselekedettel is. A múlt héten ugyanis G. Szabó Mihály lelkész cimére 101 koronát küldöttek, mint saját adományt, oly kérelem­mel, hogy ez összeget szerencsétlenül járt: megvakult és igy teljesen keresetképtelennó vált felebarátjuknak, név­­leg Turbók Istvánnak adja át s az adakozók névsorát olvassa fel az istenházában. Midőn ez utóbbi méltányló szavak kíséretében advent első vasárnapján nagy közön­ség színe előtt megtörtént: szem uem maradt szárazon s jólesett kiuek-kinek a gondolat: ime, ez anyagias világban is vannak emberek, kik nem keresik, csak a maguk hasz­nát, hanem egyebekét is; kik a messze távolban nagy erőfeszítéssel, küzdelemmel élve se feledkeznek meg a nyomorultról s kikre méltán illik a mondás : áldja meg az Isten még a lábok nyomát is. Ugyanezen társaság azt a jelezte, hogy nem sokára az egyháznak is valami na­­.gyobb összeget fognak küldeni. — Meghívó. A lévai ev. ref. egyház kebelében ala­kult „Bethlen Katalin Keresztyén nőegylet“ 1903. évi december hó 6-án, vasárnap a városháza nagytermében Méltóságos Szilassy Aladárné úrnő, a budapesti „Loráutfy Zsuzsánna Egylet“ elnöke és Méltóságos Dezseffy E nma úrnő, a budapesti „Lorántfy Zsuzsánna egylet“ titkára az „Olajág“ ref. nők lapjának szerkesztője közreműködésével Protestáns Estélyt tart, melyre minden érdeklődőt szere­tettel meghív és szívesen lát a nőegylet elnöksége. Vasár­nap délelőtt (10) tiz órakor rendes istenitiszteletet tar­tunk a ref. templomban. Ugyancsak e nap délután 2 óra­kor istenitisztelet lesz ismét a templomban, melynek sor­rendje a következő: 1. Gyülekezeti ének, 2. ima. Tartja a lelkész. 3. Gyülekezeti ének. 4. Vasárnapi bibliai okta­tás módszerének bemutatása a jelenlévő gyermekeknek : Méltóságos Dezseffy Emma úrnő által. 5. Gyülekezeti ének. Estve 6 órakor a városháza nagytermében tartandó „Estély“ sorrendje a következő : 1. Gyülekezeti ének. Jövel Szentlélek Or Isten. Kutassy Dénes ref. tanító har­monium kíséretével. 2. Megnyitó. Tartja : Méltóságos Szi­lassy Aladárné úrnő Budapestről. 3. „Isten akarata“. Tompa Mihálytól. Szavalja : Funyits Tinike k. a. 4. Fel­olvasás, Tartja : Méltóságos Dezseffy Emma úrnő Buda­pestről. 5. Karének. Dicsőít téged nagy égi teremtő ! . . . Előadja a tanítóképezdei prot. ifjúság Duschek Ernő ta­nár vezetése mellett. 6. „Rákhel siralma“. Arany János­tól. Szavalja: Barthalis Jenő IV. éves tanítóképezdész, 7. Magyar dalok. Énekli D. Ráky József III. éves tanító­­képezdész, zongorán kiséri : Tóth Árpád III. éves tan. képezdész. 8 Záróbeszéd. Tartja: Birtha József ref, lei­­lelkész. 9 Hegedű quartett. E'őadják : Tóth Árpád (he­gedű I.), Varga Béla (hegedű II.), Pákán Árpád (cseló). Máté Balázs (brácsa). 10. Gyülekezeti ének 179. dicséret 10-ik vurse. Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. Kutassy Dénes ev. ref. tanító harmónium kíséretével. — Áz „Estélyre,, belépti díj nincsen. Kitett perselybe a nőegylet a legcsekélyebb adományt is hálás köszönettel fogad. Az „Estélyt“ az „Oroszlán“ fogadó nagytermében Polgárbál fogja követni. Belépti díj ; személyenkint 1 (egy) kor. Úgy ezen mulatság, mint az „Estély“ tiszta jöve­delme, a „Bethlen Katalin“ nőegylet tőkéjének gyarapí­tására adatik. A tánc kezdete estve 8 órakor. — A főiskolánk főgimnáziumában f. hó 19 ón tartandó javító érettségi vizsgán az egyházkerületet Németh István egyházkor, főjegyző úr, a közoktatásügyi kormányt pedig dr. Antal Géza theol. akadémiai tanár úr fogja képviselni. — A protestáns hál 1904 január 16-án lesz a Royal-szálloda termében. A bál elnöke ismét dr. báró Dániel Tibor orsz. gyűlési képviselő lesz. — A sárospataki ev. ref. főiskolába a most foló tanévre 7ll tanuló iratkozott _>e, még pedig a fő­gimnáziumba 531, a theologiai akadémiára 99, a jogi fa­kultásra 81.- Beküldetett: Mivel tartozunk vezéri nagyijaink­nak ? Egyházi bsszéd, elmondotta : Fülöp József körmendi ev. reí. lelkész Deák Ferenc születése 100 éves évfordu­lóján, 1903 okt. 18 án, külön lenyomat a „Körmend és Vidéke“ okr. 25 iki számából. E munkás lelkész aa. Luk. 16. e. 29 v. alapján méltatja a haza bölcsét.“ Kimutat­ván Isten idejéből, hogy az emberek kötelezvék arra, hogy a hozzájuk küldött Mózeseket: 1. Életükben hallgassák és kővessék, 2. Holtuk után pedig hálás kegyelettel emlé­kezzenek meg róluk. Érdemesnek találjuk rá, hogy széle­sebb körben is megismerjék. (Ára ?) — Fölhívás nyelvtudományi társaság alapítá­sára. Minden nemzetnek féltett kincse és védő pajzsa a nyelve. Nekünk is, magyaroknak, hazafias kötelességünk, bogy vállvetve munkáljunk nyelvünk erejének és fényé­nek gyarapításán, hogy megóvjuk a külső térveszteségtől s a belső romlástól, hogy napfényre hozzuk kincseit az évszázadok iro ialmából és népünk öröklött hagyományai­ból. Minden tudománynak van nálunk társas szervezete, csak a magyar nyelvnek nincs. Pedig a magyar nyelvtu­dománynak már dicső múltja vau, vannak hosszú időre terjedő hagyományai, küzdelmei, diadalai. Ez a tudomány mind tárgyával, mind eddigi eredményeivel érdemet szer­zett rá, hogy szabadon működő, állandó és széleskörű társulással szolgáljuk további fejlődését. Annak a társa­ságnak, amelynek megalkotásáról van szó, az lesz a föl­adata, hogy magát a társadalmat híja segítségül, kizáró­lag a nyelvtu lományi törekvések előmozdítására. Azt akar­juk, hogy mindenki hozzáférhessen s hozzájárulhasson a nyelvtudomány és nyelvművelés munkájához, hogy közös igyekezettel megmentsük nyelvünk lappangó és veszni indult kincseit. E végre elhatároztuk, hogy lelkes közön­ségünk támogatásával megalakítjuk a magyar Nyelvtudo­mányi Társaságot. Társaságunknak az lesz a törekvése, hogy lehetőleg kielégítse minden müveit magyar ember­nek nyelvünk iránt való érdeklődését. Közre fogunk mű­ködni régibb s újabb irodalmi szókincsünk összegyűjtésé­ben, gyűjteni fogjuk valamennyi magyar vidék tájszavait, helyneveit, szólásait, közmondásait, nyelvtani és stílusbeli sajátságait és népköltését. Mihelyt erőnk engedi, ki fo­gunk adni ilyen tartalmú monográfiákat, nyelvjárási, nyelv-

Next

/
Thumbnails
Contents