Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-29 / 48. szám
787 788 DUNANTLI PROTESTÁNS LAP. mikor bibliáját fölnyitottam, ez föltárta előttem egész benső világát, mert annak minden lapján szemembe tűnt a hosszas, szorgalmas olvasgatás nyoma, — a lapok a használattól elnyíívék, a kiválasztott textusok aláhuzogatva s a lapszéleken a szív rövid felsóhajtásai valának oda jegyezve. A használatnak a jelei különösen sok volt a bibliának némely könyvében, kivált a Zsoltárokban, Ezsajás és Hozseás próféta irataiban s az újszövetségi iratok közt a János evangyéliomában. S ebből a dologból biztosan megtudtam, hogy igazán milyen volt az az élet, amely e földre nézve bevégződött és hogy honnét eredtek annak erényei. íme, csak a bibliájának megtekintése is elárulja az ember legtitkosabb valóját s az utána következő nemzedékekre nézve emlékjeléül marad vallásos volta vagy vallástalanságának ! S az élők vallásos érzésére talán semmi sem lehet jótékonyabb hatással, mint átlapozgatni a maguk szent könyvét, mert az olvasgatásnak vagy nem olvasgatásnak jeleiből megtudhatják, hogy szeretik-e vagy sem Istennek igéjét. 8 mégis hányán vagytok, lelkésztársaim és növendék papok, akik nemcsak hivatásszerüleg, de irántuk való szeretetből szorgalommal tudakozzátok az írásokat ?! Tanulmányozzuk azokat mindnyájan szent bnzgósággal tudván „A teljes irás Istentől ihlletett és hasznos tanításra, feddésre, megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre fölkészíttetvén.“ (Folyt, köv.) Miklós Géza, ev. ref. lelkész. A gyakorló-iskola és a gyakorlati kiképzés. Nem részletezem sem a gyakorló-iskola, sem a gyakorlati kiképzés célját. Igen tisztelt tanártársaim mind a kettőt jól ismerik. E helyett inkább arról szólok, hogy a két intézmény milyen szervezet mellett segíthetne bennünket a legbiztosabban a tanítónevelés ideális végcéljához. A két fontos dologra befolyást gyakorol: o) maga a gyakorló-iskola, b) a gyakorló-iskolai tanító, c) a paedagogiai tárgyak tanára, d) a tanítóképző tanártestülete. E négy tényezőnek harmonikus együttműködése nélkül a gyakorló-iskola feladatát meg nem oldhatja vagyis a tanítóképző tanulók annyi gyakorlati ügyességet nem szerezhetnek, amennyi az önálló tanítói működés megkezdéséhez okvetetlenül szükséges. Hogy a gyakorlati kiképzés érdeke mi mindent kívánna, arról ez alkalommal nem szólok. Nem fejtem most ki részletesen, — hogy miért lesz csonka a mi tanulóink gyakorlati kiképzése mindaddig, amig alkalmat nem adunk nekik, hogy a gyermekeket a bölcsőbeli kortól kezdve figyelhessék meg. Különös a mi mostani rendszerünk. Azt kívánjuk a tanítótól, hogy tudatosan, okszerűen nevelje a 6—12, illetve 15 éves gyermekeket, amikor nem is sejti, mint lett a hat éves gyermek azzá, ami. A) A gyakorló-iskoláról. 1. Minden tanítóképző mellé két tanítóval biró osztott gyakorló-iskola állíttassák fel. Vannak, akik hat tanítós osztott gyakorló-iskolát óhajtanak. En e tervet nem helyeslem. A kezdő tanítóképző tanuló egyelőre csak egyetlen egy tanítói példaképet szemléljen. A haladás magasabb fokán sorra kerülne a második tanítói egyéniség. Kivihetetlennek tartom, hogy tanulóink egyszerre vagy akár egymásután hat tanítómestertől tanuljanak. Legyen minden gyakorló-iskolai tanító igazán mester s akkor teljesen felesleges a hat tanítós osztott gyakorló-iskola. 2. A két tanítós osztott gyakorló-iskola úgy állíttassák fel, hogy tetszés szerint egy, két, három, négy, öt 8 hat évfolyamú osztott, illetve osztatlan iskolává legyen átalakítható. 3. A gyakorló-iskolába fiuk és leányok vegyesen járjanak. Vegyes gyakorló iskolák legyenek a tanítónőképzők mellett is. 4. A gyakorló-iskola felszerelése teljes és mintaszerű legyen. A felszereléseket ne csak készpénzért vegye, hanem szoktassa rá a tanítóképző tanulókat szemléltetési eszközök készítésére. B) A gyakorló-iskolai tanítóról. 1. A gyakorló-iskolai tanító tudásban és műveltségben a legjelesebb tanárokkal egy színvonalon álljon s formailag is ezek képesítését szerezze meg. A műveltség alatt nem csak a társadalmi műveltséget értem, hanem első sorban a hivatása körébe tartozó feladatok mesteri realizálását. Ezt magas fokú tudás, mondjuk tudományos műveltség nélkül elképzelni nem tudom. Egy téren sem oly nagy bűn a protekció, mint itt. — Egy meg nem felelő gyakorló-iskolai tanító kimondhatatlan pusztítást visz véghez a nemzeti nevelés terén. Vegyük pl., hogy egy a megfelelő színvonalon alul álló gyakorló-iskolai tanító csak 20 éven át képez gyakorlóiskolában tanítókat. Ez idő alatt legalább 500—700 tanítót ad a hazai népiskoláknak. 2. A gyakorló-iskolai tanítói állás a tanári álással egyenlősíttessék minden tekintetben. A jelenleg működő gyakorló-iskolai tanítók közül azokat, akiket egy illetékes bizottság nem találna alkalmasoknak nagy fontosságú állásuk betöltésére, az iskolafenntartó más helyen és minőségben, anyagi megrövidítésük nélkül alkalmazza. 3. A gyakorló iskolai tanítónak kitűnő gyermek pszihologusnak kell lennie. A gyermek lelki világát alaposan ismerje. E nélkül tanító nevelő feladatát nem teljesítheti. A gyakorló-iskolai gyermekeket ő ismeri a legjobban, ő van közöttük reggeltől estig. 4. A gyakorló iskolai tanító tanítsa a módszertant és az iskolaszervezetet. Megfelelő tudományos műveltség mellett a paedagogiai tárgyak tanításával őket kellene megbízni. így biztosítanék a gyakorlatból eredő paedagógiai elmélet helyes kifejtését, a gyakorlatnak és elméletnek egy természetszerű egységes egésszé való egybeolvadását. C) A paedagogiai tárgyak tanáráról. 1. Paedagogiai tárgyat az a tanár taníthasson csak, aki határozottan szakember, vagyis ifjúkorától