Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-29 / 48. szám
781 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 782 Pedig Balfour Arthur nemcsak Nagybrittannia miniszterelnöke, hanem egyik legkiválóbb tudósa is. Hát mi magyarok ? Mi ne tegyünk semmit ? Bizonyára nekünk is kell tenni valamit! Nekünk is meg kell mozdulnunk s minél később s minél lassabban mozdulunk, annál nagyszerűbben kell nyilvánulnia a magyar protestáns lelkesedésnek. A magyar biblia terjesztésnek három nevezetes tényezője van. Egyik az, hogy a magyar elme a tudomány s az élő hit erejével a bibliát a mai magyar nyelven értelmezze. A másik az, hogy a bibliát magyar pénzen nyomassuk. A harmadik pedig az, hogy magyar ember azzal a hittel és szeretettel vigye el a lelkekhez a bibliát, hogy ezeket a Krisztusnak megnyerje. A magyar bibliaterjesztés mind a három tényezője meg van abban a munkában, amelyet Bethánia-egylet kezdeményezett. A Bethánia-egylet alelnöke hosszas tanulmányozás s az élő, meleg hit erejével behatolván a Szentirás szépségeibe s igazságaiba, a Márk evangéliumát erőteljes s zamatos nyelvre lefordította. A Bethánia-egylet ezt a szép müvet kinyomatta. És végül beállított egy egyszerű, de buzgó embert, aki tudja, hogy a Krisztus kegyelme boldoggá tehet, hogy mint cö'porteur minél több lélekkel ne c-tak megvétesse de meg is kedveltesse a Szentirást. Vigyük előbbre a munkát! Mutassuk meg hálánk a az Isten s a britt bibliaterjesztőtársaság iránt. A Bethánia egylet üdvözölni fogja a jövő év elején a bibliaterjesztő társaságot s egyúttal közölni fogja vele, hogy kik e's meny nyit adakoztak a Bethánia-egylet bibliaterjesztési munkájára, s igy arra, hogy a magyar oibliaterjesztés egéserővel meginduljon. z Járuljon mindenki hozzá a Bethánia-egylet ált biblia és vallásos iratterjesztési munkák támogatásához ég küldje adományát alólirotthoz (Budapest, Váro3major-u. 48. sz.) Kis adományokat is szívesen fogadunk, de örömmel vennők, ha a magyarok közt is lennének, akik ily tisztán szellemi evangéliomi munkára is mernének nagyobb adományokat adni. Hiszen templomépítésre, orgonaépítésre s arany vagy ezüst kehelyre sokan százakat, sőt ezreket adnak. Mily szép alkalom lenne most, hogy a lelkek közvetlen építésére adakoznánk. Ez az Istennek tetsző munka lenne és legyen mindenki meggyőződve, hogy ha a bibliaterjesztés egész erővel megindul, nagyban hozzájárul az önkéntes munkásság erősítéséhez, amiből nemcsak az következik, hogy az egyházak az igazi erőforráshoz jutnak el, hanem az is, hogy a nemzeti és társadalmi élet a tespedést elhagyva, megbecsülhetetlen erőket vesz magába. Egyúttal ajánljuk, hogy a már megjelent Márk evaugéliomából kiki rendeljen 10 — 20—50 példányt (egy pld. ára szép nyomásban 20 fill.) Szebb és alkalmasabb karácsonyi ajándékot nem adhat szeretteinek. Szabó Aladár. Gyülekezeteink segélyezése. II. Kerületi közpénztár. Eltekintve attól, hogy ezen közpénztárunk szükségleteinek rohamos emelkedése sorvasztja kisebb, csekély népességű szegény gyülekezeteinket, mert a nekik adott segélyek közszükségletekre fordíttatnak, erre csak két megjegyzésem van. 1. Kerületi biróság napidíjaira kifizettetett a múlt évben 699 k. 50 f. Nem nekézményezem az összeget, nem is sokaltam, hanem a fedezet módja ellen lehet kifogást tenni. Nevezetesen közpénztárból, — melynek fentartáeához hozzá járul minden gyülekezet — fedeztetnek a perköltségek. És kik helyett ? Néhány perlekedő egyén és gyülekezet helyett. Hát nem az volna-e igazságos és méltányos, hogy akik dolgot adnak a bíróságnak, akik költségeket okoznak, azok térítsék meg? Hogyan jut ahhoz nagyon sok, mondhatom legtöbb gyülekezetünk, melynek soha ügye, pere nem forgott a kerületen, — mégis fizessenek évenként rendesen eljárási költséget más perlekedők helyett. Hát nem inkább azokat illetné-e meg az eljárási költségben való marasztalás, kik alaptalanul perlekedvén, pervesztesek lettek, mint azon szegény kis gyülekezeteket, melyek szép békeségben vannak és soha nem perlekednek ? E célra évi kiadásunk is sok, de méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy ezen tétel évről-évre előfordulván, csak rövid 10 év alatt hétezer koronára rug a perköltség. Égy testület, amely segélyre szorul, amely szegénységgel küzd, s alig birja a szükségleteket fedezni, nem engedheti meg magának azt a nagylelkűséget, hogy néhány pereskedő tagja helyett évről-évre perköltséget fizessen. Itt nem lehet analog esetül az államra hivatkozni, mert még az is fizettet eljárási költséget bélyegekben, a birósági személyzet szükségleteinek fedezésére ; de azért sem, mert ott vannak rendesen fizetett bírák, kiknek költségeit nem emeli az, ha több vagy kevesebb a per. Mig ellenben nálunk az egyes fölmerülő esetek okozzák a költséget s ha per nincs, kiadása sincs a kerületnek. Tekintettel tehát súlyos anjmgi helyzetünkre, tekintettel arra, hogy minden bíróságnál — bármi módon — kell eljárási díjat fizetni, tekintettel arra, hogy igazságtalan dolog az, ha békeségben élő, soha sem perlekedő kis egyházaink évről-évre terheltetnek ártatlanul mások helyett perköltséggel, kimondhatná a kerület, hogy ezután nem fogja a közpénztárból fedezni a felmerült birósági költségeket, hanem azokban arányosan elmarasztalja a pervesztes feleket s az igy felszabadult összeg vagy tőkésíttetik a közpéoztár javára, hogy idővel ennek kamatai kevesbbítsék az egyházak évi járulékait, vagy osztassák ki segélyül az arra szoruló szegény egyházaknak. 2. Az elmúlt évben előirányoztasott napidíj ámen 4550 K. kiadatott 8558 k. 72 fillér, tehát közel 90°/0 túllépés történt az előirányzott összegnél. Hiszem, hogy indokolt, de mivel minden észrevétel nélkül van ez a költségvetésben, számadásban feltüntetve, különösnek
