Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-15 / 46. szám
755 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 756 Szépművészeti muzeum a pápai főiskolában. Egyházkerületi közgyűlésünk ez év tavaszán a főiskolai tanári kar javaslatára elhatározta, hogy a főiskola könyvtárát és egyéb gyűjteményeit országos felügyelet alá helyezi. Tette ezt igen okosan azzal a célzattal, hogy szép gyűjteményeinket az állam hathatós támogatása mellett minél gyorsabban és nagyobb arányban fejleszthessük tovább. Hisz az állami felügyelet a tulajdonjog és önállóság minden kockáztatása nélkül csak abban áll, hogy gyűjteményeinket a nagy közönség előtt hozzáférhetővé kell tenni s a segélyül adott összegek hovafordításáról el kell számolni. Ez utóbbi egész természetes ; az előbbi föltételt pedig állami támogatás nélkül is már régebb idő óta gyakoroljuk, mert könyvtárunk nyitva áll minden megbízható ember számára. Egyházkerületünk elhatározására megjött már a válasz a Múzeumok és könyvtárak Országos Főfelügyelőjétől, Fraknói Vilmos püspöktől. S ez a válasz igen örvendetes. Ezt mondja ugyanis : „Ismerve a szóbanforgó főiskola könyvtárának gazdagságát és ama kultúrái feladatok fontosságát, amelyeket e könyvtár a dunántúli ev. ref. egyházkerületen betölteni hivatva van, az egyházkerületi közgyűlés határozatát a könyvtárra vonatkozólag örömmel fogadom és készséggel teszem meg javaslatomat a Nagyméltóságu Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Urnái az iránt, hogy hazánk e régi és jelentőségre is elsőrangú vidéki könyvtára az országos felügyelet alá helyeztetve, az ezzel járó anyagi és erkölcsi előnyökben részesedjék.“ Ez már magában is szép és jelentős eredmény. De ez még nem minden. Mert egy más nagy fontosságú alkotást is ajánl fel főiskolánk számára. Azt mondja ugyanis tovább a főfelügyelőség válasza : „Készséggel nyújt segédkezet arra, hogy a főiskola könyvtára mellett szépművészeti gyűjtemény létesíttessék és az elhelyezés kérdésének kellő tisztázása után megfogja tenni ez irányban a kezdeményező lépéseket.“ Tehát csak akarnunk kell, csak megfelelő helyet kell kimutatnunk s főiskolánk egy olyan intézménnyel gyarapodik, amilyen csak hazánk nehány legjelentősebb városában található fel. Lesz képtárunk és szoborgyiijteményÜDk. S hogy ez mit jelent a művelődés mai iránya mellett, azt minden müveit ember beláthatja. Első sorban főiskolánk nagy számú növendékei látják igen uagy hasznát, mert ennek segélyével művészi képzést is szerezhetnek közvetlen szemlélet utján a tudományos képzés mellett. De nagy hatással lesz ez városunkra s annak jelentőségére, hatással lesz városunk messze vidékére. S hogy ez főiskolánk jelentőségét nagy mértékben emelni fogja, az kétségtelen. Nem lehet hát kétség, hogy két kézzel kell megragadnunk ezt a fényes ajánlatot. Helyet kell tehát okvetlen kijelelnünk a felajánlott gyűjteménynek. Egyelőre talán elfogadhatónak fogják találni a könyvtár és régiségtár felhasználható részeit. De gyűjteményeink már most is szinte zsúfolt állapotban vannak s a nagynak látszó új kollégiumi épület pár év alatt nem tud helyet nyújtani egy folyton gyarapodó képtárnak. Készen kell tehát lennünk arra, hogy rövid idő alatt egy nagy képtári termet kell építenünk, ahol az állam által ajándékozott festményeket és szobrokat, továbbá a saját birtokunkban lévő szép Baldácsy-féle metszetgyüjteményt, mely több mint 2Ü00 darabból áll s egyél) műtárgyainkat úgy elhelyezhessük, hogy növendékeinknek s a nagy közönségnek okulást és művészi képzést nyújthassanak. Ennél a dolognál mindenesetre számíthatunk az állam s talán városunk anyagi támogatására is, de első sorban bizonyosan saját erőnkre kell támaszkodnunk. S ezért ajánlom már jó előre ezt a fontos ügyet egyházkerületünk bölcs és minden szépért lelkesülő kormányzóinak hathatós figyelmébe. Borsos István. A Konfirmációi Kátékról. Régóta van hangoztatva, hogy a Tóth Feregc-féle katekismus nem jó, nem felel meg a mai kor igényeinek ; kerületünk hirdetett is már pályázatot egy jobb, alkalmatosabb, korszerűbb munkára azon a pályázaton Fülöp József körmendi lelkész úr a pályadíjat meg is nyerte. Ámde kátéja azért még sem lett teljesen elfogadva, kötelezőleg behozva, hanem csak annyi lett mondva, hogy használatra a kerület engedélyezi. Tehát sem nem jó, S9m nem rossz, se fehérebb.' se feketébb, sem hidegebb, sem melegebb. Fülöp József úr azonban a pályadíj által is bátorítva nem hagyta annyiban a dolgot, hanem kátéját megküldte miuden lelkésznek, kérve őket az esetleges hibáknak ő vele leendő közlésére a kiigazíthatás végett. Közben azonban Kis József lelkész úr is irt egy konfirmációi kátét, kinyomatta s megküldötte ő is minden kerületbeli lelkésznek : kérve annak használatba vételét. A kerületi gyűlés 1903, 54. pont alatt az Irodalmi bizottságnak adja ki véleményezés végett; ha jól emlékszem, az irod. bizottság véleménye alapján a kerület használatra engedélyezte ezt is. Most már tehát lehet, akár minden évben is másmás kátét használni, mert hiszen eddig hamarosan engedélyezve lett három is, amelyek közül azonban úgy látszik, egyik sem jobb a másiknál, mert újabban dr. Antal nagytiszt, ur bízatott meg a Tóth Ferenc féle káténak átdolgozásával. Ez lesz tehát majd az ötödik, mert közben Fülöp József úr „több kiváló szakférfiúnak hozzá küldött véleménya alapján újra átdolgozta konfirmációi kátéját, kinyomatta második javított kiadásban s újra megküldte minden lelkésznek, kérve annak használatba vételét. Én most nem akarok a káték birálgatásába bocsátkozni, egyiket a másikkal összehasonlítgatni, mert ez ez idő szerint nem az én tisztem, csak azt bátorkodom kérdezni, hogy hová jutunk ? ha még ilyen dolognál sem merünk határozott véleményt nyilvánítani ? Mire való az Irodalmi bizottság, ha még azt sem meri vagy nem akarja
