Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

743

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

744

ha egyszer megkezd más alapot vetni egyik vagy másik, akkor lesz a baj (Ámbár — tekintve a harc szükségességét — nem tudom, nem férne-e ránk egy kis külömbözés harca ?)

Id. Szekeres Mihály.

Vf egyes közleményei;.

— Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük.

— Szép búcsúztató. Kedves kötelességünknek tartjuk megörökíteni azt a szivünkhöz szóló búcsúztatót, a mit a Budapesti Hírlap í. hó 1-én megjelent számában : Távozó miniszterek e. eikkében a mi Darányinkról imigyen irt meg: A kis emberek nagy gondozója, a szegénység táplálója, a feltört tenyerek megolajozója, ő utána méltán sirhat a mi legfőbb és legtöbbet érő állami erőnk, a magyar nép. Az összes földmivelésügyi minisztereket együttvéve, nem volt annyi szociális alkotása, sem annyi koncepciója, mint neki magának. Mekkora széles határt tudott ő kikerekíteni a maga tevékenysége számára! Hány gazdasági ág és mennyivel lett értékesebbé, nagyobbá, hasznot hajtóbbá az ő keze alatt. És minő kitartással küzdött meg a némettel a gazdasági kiegyezés harcában. A pénzügy, az ipar és a kereskedelem vesztesen vonult vissza ebből a csatából : Darányi megvédte a mezőgazdaság érdekeit. Sokáig volt miniszter, de nem elég sokáig. Munkakészségének most a hatalmon kivül kell föladatokat találnia. Igazi férfi lévén : nem fogadhatja el a kényelem sorát. A lelépő magyar miniszterek rendszerint beletörődnek abba, hogy őket félretették, munkaerejüket kihasználták. Föl vannak alaposan rendjelezve : hozzájuk most már sem a munka, sem a kritika-mondás nem illik. A tarok kiment a divatból, az adomázó élethez külön bölcsesség és külön talentum kell : igy a lelépő megyar miniszterek tisztán a lustálkodásnak szoktak élni s kényelmüket csak viszszatérő emlékeik zavarják meg. Ha legalább az emlékeiket megírnák : szolgálatot tennének a magyar történetírásnak, a mely valósággal sínyli a magyar memoireirodalom hiányát. Darányi — úgy gondoljuk, — nem arra való- hogy elmerüljön a hintaszékben s elmerengjen a tevékenység idejének halványuló emlékein. Neki folytatni kell ott a magán életben, a hol elhagyta a hivatalában, folytatnia kell a kis emberek gondozását. Szive is, tiszta látása is van hozzá s rengeteg tapasztalata“ Bizony igaz !

— Gyászhil*. Mély részvéttel közöljük a következő gyászjelentést: Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel jelentik a jó férj, gondos apa, nagyapa, testvér és rokonát. Pécsvárady József a szilasbalhási ref. egyház 41 évig volt lelki pásztorának 71 éves korában, 37 évi boldog házasság után Szilas-Balháson, f. évi október hó 31-én d. u. 2 órakor történt gyászos elhunyták A boldogult hült teteme e hó 2-án d. u. 2 órakor a ref. egyház szertartása szerint fognak örök nyugalomra tétetni. Szilas- Balhás, 1903. november hó 1. Áldás és béke lebegjen porai felett! Özv. Pécsvárady Józsefné Molnár Szeréna, neje ; József, Sándor, Béla gyermekei. Özv. Halom Ádámné szül. Pécsvárady Julia, Pécsvárady Gyula testvérei. Dr. Pécsvárady Józsafné szül. Spindlbauer Mária menye. Szerénka, Józsika, Mariska unokái.

— Lelkészválasztások. A moóri ev, ref. egyházi lelkészévé Csomasz Dezső kádártai lelkészt választották meg Étén m. hó 27-én tartották meg újból a lelkészválasztást.’ A hívek bizalma megint Vörösmarty Károly tárkányi lelkészt választót» meg. Gratulálunk !

— A nagy-megyeri ev. reí. egyház tanácsa a renovált templom és új orgona íelszentelési ünnepélyével kapcsolatosan ev. ref. „Énekkara" pénztárának javára ma este jótékonycélu zártkörű táncmulatságot rendez. Az egyházi ünnepély kezdete d. e. 10 órakor. A táncmulatság kezdete este 7 órakor.

— Román hitoktatás. A magát nemzeti-nek nevező román egyház m. hó 17-én gyűlést tartott Nagyszebenben. Ez alkalommal kimondta, hogy ezután az állami iskolákban román nyelven tanítandó a hittan. Reméljük, lesz elég bátorság az illető iskolák igazgatóiban, hogv első román szó elhangzása után fölemelik tiltakozó szavukat.

— A mezőföldi ev. ref. egyházmegye egyházi értekezlete október 31-én reformáció emlékünnepet tartott Sárkeresztesen. Ez volt az első eset, hogy az egyházmegye értekezlete vidéken gyűlt össze, de ez az első eset is mutatja, hogy mily nyomokat hagy az egy gyülekezet életében, ha szemeivel látja, hogy mint buzgólkodik a hivatalos testület társadalmi téren is az egyház és hívek javáért. Ami a szorosan értett értekezletet illeti — fájdalom nem sikerült, mert elsőben is szombat lévén a lelkészek közül 10 jelent meg s a jelenlevőknek is sietniük kellett délután mindjárt vonatra ülniök, hogy még az nap gyülekezetükbe juthassanak és másnap otthon tarthassák meg a ref. emlékünnepély és az úrvacsora osztást. De annál sikerültebbnek mondható az ünnepély templomban lefolyt része, amelyen a szép népességű gyülekezet tagjai talán csekély kivétellel megjelentek és az úrvacsorájával is éltek. A templomi beszédet ifj. Medgyasszay Vince lepsényi lelkész tartotta, aki magas szárnyalásu költői verses ima után I. János V : 4 alapján tartott egyházi beszédet, amelyben meggyőzően mutatta ki a történelemből az evangéliömi hit erejét és a hit által kivívott diadalmat. Az úrasztalánál Vargha Kálmán berhidai lelkész tartott ágendát. A gyülekezeti énekkar Tóth István tanító vezetésével több énekdarabot adott elő, Az istenitisztelet végeztével id. Medgyasszay Vince esperes intézett a gyülekezethez buzdító beszédet ; megdicsérvén hitüket, egyházukhoz való ragaszkodásukat, további a is kitartásra inté és kéré a gyülekezetét. V. K.

— Értesítés a marcalvidéki tanítók kiskörének 1903 október 28-án tartott kisköri értekezletéről. — Jelen voltak a marcalvidéki tanítókon, mint rendes tagokon kivül ; nt. Kis József pápai ev. ref. egyházmegyei esperes, nt. Papp Sándor Veszprém vármegyei tanfelügyelő, nt. Jakab Pál em. tanügyi biz. elnök s Kovács Miklós nyárádi ref. tanító urak, mint vendégek. Cseh Gyula elnök megnyitó beszédben buzdítja a tagokat a haza s vallás iránt tartozó kötelességeik teljesítésére. Ezek jutalma úgymond: „A nyugodt lelkiismeret s az önbizalom, melyet nyomon kisér a mások elismerése s tisztelete s végül ezeknek koronája az anyagi gondoktólí szabadulás reménye.“ Majd üdvözli nt. Kis József esperes és ns. Papp Sándor kir. tanfelügyelő urat, kik fárádságot nem ismerve, voltak szívesek megjelenni szerény értekezletünkön, hogy a nemes célért küzdő kis sereg lelkesedését növeljék . . . A gyűlés megnyitása után a tagok a 37-ik dicséretet énekelték. Ezek után a helybeli kisiskolát látogatták meg a. gyűlés tagjai, hol Gaál Gyula h. másod tanító a „r“ hang kópét tanította növendékeinek. Innét a nagyobb iskolába vonult a kis csapat, hol Kemény Lajos h. főtanító tartott gyakorlati előadást s történetből az V. oszt. növendékek előtt a „Honfoglalásról.“ Mindkét iskolában a fegyelem elismerésre méltónak s a tanítás jónak biráltatott. Jakab Pál tanügyi biz. elnök úr indítványozza, hogy hozassa meg egyesületünk közköltségen Qaál István rinya-