Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-18 / 42. szám
689 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 690 6. Más olvasmány való a fiúnak és újra más a leánynak. 12 éves korig ugyanaz maradhat, de 12 éven túl már el kell különíteni egymástól. 7. Figyelemmel kell lenni a művek beszerzésénél a helyi viszonyokra. Pápa sik vidéken fekszik. A mi olvasóközönségünk föld átíveléssel, szőlőtenyésztéssel és kertészettel foglalkozik. E mellett lesz elég tekintélyes számban iparos is. 8. Mindennél fontosabb az a feladat, amely a mi iljusági- és népkönyvtárunkra szociális tekintetben vár. A könyvosztásnál tekintettel legyüuk az ifjúság társadalmi viszonyaira. Az olvasmány világosítsa fel a gazdagot, hogy a gazdagság nem érdem ; tanulja meg, hogy kalaplevéve menjen el a szegénység kunyhója előtt is. Hadd lássa, hogy az emberi igaz nagyság képviselőinek, az emberi nemzetség legnagyobb jóltevőinek túlnyomóan nagy része ezen rozoga házikók alacsony ajtóin át lépett ki az életbe. A szegény gyermek is tudja meg azt az olvasmányból, hogy a vagyon egymagában nem tesz senkit boldoggá; hogy a ragyogó palotákban sokszor feneketlen boldogtalanság honol, amellyel még a legszegényebb ember sem cserélné fel sorsát. 9. A könyvtár adminisztratív kezelése legyen a lehető legegyszerűbb. A gyakorlati kezelés első szabálya : „Rend uralkodjék a könyvtár kezelésében !“ A könyvek elhelyezésére legyen egy külön könyvtári szoba. A könyveket ne helyezzük el a könyvtárban egymás mögé, hanem egymás mellé. Minden könyvet pontosan tegyünk vissza a helyére. 10. Az ifjúsági- és népkönyvtárba való műveket a tanítótestület bírálja meg s az mond véleményt a felett, hogy milyen korú és nemű olvasónak való. A könyvtárról a testület jegyzéket szerkeszt, ezt kinyomatja s olvasóközönsége között kiosztja. A könyvtárba egyetlen mű sem helyezhető el a testület valamely tagjának előleges birálata nélkül. A bíráló eljárásáért személyes felelősséggel tartozik. 11. A katalógust a könyvtáros szerkeszti meg. Legyen a katalógus egyszerű és könnyen áttekinthető. A főkatalógus egyúttal leltár. E mellett szakmák szerint egy másik katalógust is kell összeállítani. 12. Minden könyvre 1 -1 cédulát kell ragasztani. Erre rájön a szakot jelölő nagybetű, a szakkatalógus számán kívül a könyvtári és több kötetes munkánál a kötetszám. Ez a jelzés a könyv címlapjára is ráírandó. (Folyt, köv.) UönyvismEríEtés. „Prot. Szemle 5 ik füzete. Az értekezések és tanulmányok között elül áll Lencz Géza lie. theol. s tisza-roffi lelkésztől a „Sabatier dogmatikai rendszere“ c. közlemény. Sabatier régi hugenotta családból származik s a modern francia protestáns irodadalom legkimagaslóbb alakja. Némelyek racionalistának tartják. Ez azonban tévedés, mert az ész theologiájával szemben a szív tbeologusának nevezhető. Két főelvet vall, u. m. az evangéliumot és a szabadságt. Ezeknek előre bocsátása után Lencz az ő értekezésében arra helyezi a súlyt, hogyan fogja fel Sabatier a reformátori princípiumokat s hogyan igyekszik azokat a r. katholicismussal szemben érvényre emelni. „Valami a Pilarikok családjáról és irodalmi működéséről.“ Ez a cime a következő tanulmánynak Zoványi Jenő sárospataki hittanártól. A Pilarikok családja, mondja Z. J., egyike azon számtalan nagy prot. ároni családoknak, melyek legjobban megérdemelték e szép jelzőt. Két lutheiánus püspök, 3 magiszter, ezenkívül több kiváló iró került ki e nevezetes családból rövid 100 év alatt, a 17. század második s a 18-ik század első felében. A sok tévedést és zavart, melybe némely történetírók esnek a család egyes tagjainak leszármazására és működésük mozzanataira nézve, e közleményben helyreigazítva s eloszlatva találjuk. A 3-ik közlemény befejező részét képezi dr. Erdős József, „Jézus élete és tanításai“ cimü dolgozatának, melyet Thúry Etele történelmi értekezése követ „Felső- Ors reformációjáról.“ Előadásából nyilvánvaló, hogy a felső-örsi ref. egyház keletkezését egyenesen Gyulafi László prot. hitbuzgóságának, megerősödését pedig a fáészi Anyós nemzetségnek és a Batthyányiaknak kell tulajdonítani. Azonban a török hódítás, a nemes családok és földes urak példaadása nagyban befolyt ez irányban. Másfelől erőszak, eltulajdonítás, az evangeliom híveinek zaklatása 8 álnok megrövidítése, jezsuita fortély s más hasonló pápista eszközök alkalmazása a f. örsiekkel szemben sem maradtak el. Az egyházi szemlében a külföldi egyházi élet rajza foglaltatik. A kongregációk mozgolódását, egyenes vagy kerülő utakon való előnyomulását újságot olvasó ember nap-nap után figyelemmel kisérheti. Mig núrsiai Benedek korában a világról lemondó kegyes életfolytatás volt, ma a világi rendes béke felforgatása célja tapasztalás szerint a szerzetesrendeknek. Ok ugyan legfőbb urokkal, a római pápával élükön üldözésről panaszkodnak. Ez azonban merő hamisság, mert a pápista felekezet és annak hadseregei a jött-ment szerzetek inkább nagyon is háborítlanul virágzanak. Hellyel-közzel ugyan annyi történik, hogy az emberek kezdik megunni a járszalagot s a konfidens csuhásoknak körmükre koppintanak. így történt a francia szerzetrendekkel, melyek valóságos aknamunkát folytattak a harmadik köztársaság ellen. És most a kitessékelt csuhások más nemzeteket akarnak munkásságukkal boldogítani. Zörgettek Báden, Szászország s más német fejedelemségek ajtaján. De a prot. közvélemény elemi erővel ellenök támadt. Ami azonban erősebb mozgásba hozta a nagy tömegeket is, az a jezsuitákat Németország egész teröletéről kitiltó törvény eltörlésére irányzott törekvés volt. S kétségtelen, hogy az új követválasztásoknál e törvény szándékolt eltörlése nagy szerepet fog játszani. A német birodalom után a szabad Helvécia földjén is szeretnének a hazátlau rendek menedéket találni. Csakhogy még a r. kath. kantonok is elutasítólag viselkednek velők szemben. S milyen furcsa : náluuk, Magyarországon ellenkezőkép nyílt ajtókra és fülekre találnak s pl. a főváros, mely pedig sok hazafias és kulturális célra szükmarkuan adakozik, a beözönlő szerzetrendeknek százezreket se sajnál ; az neki mindegy, hogy a nép rongyos és éhes s kétségbeesésében a szocializmus karjaiba dől. Az ultramontán szellem érvényesülésének jelenségén kívül figyelemre méltó a panasz, mely a prot. theologusok számának apadásáról hallatszik Németországon. Ennek okát nemcsak az egyház vezéremberei, hanem a sajtó, az országgyűlés, a társadalom abban vélik rejteni, hogy a lelkészképzés iránya, szelleme szakadékot von a lelkész egyéni nézete s a gyülekezet hitvallási álláspontja közé, úgy hogy jó lelkiismerettel bajos komoly emberre nézve a lelkészkedés erkölcsileg szerfelett nehéz feladatára vállalkozni. Mind hangosabbá válik tehát a jelszó : vissza az ősök hitéhez, vissza a bibliához ! Lehetnek ez apadásnak tán egyéb okai is, de annyi bizonyos, hogy e kérdés épen az ultramontán fészkelödések nyomására a német prot. közvéleményt igen élénken foglalkoztatja, A hazai irodalom szemléje Delitzsch Er. „Babylonia s Biblia“ c. előadásának, aztán Csiky Lajos prot. foglyok számára“ irt „Imádságainak s elmélkedésének, végül Palmie F. után Gózon Gyula által fordított „Szentföld lovagja“ c. történeti regénynek bíráló ismertetését hozza.
