Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

675

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

676

E vállalatunkban Pápa város tanácsa, a pénzintézetek és a közönség is fog minket támogatni.

En hiszem, hogy november 1-én megkezdheti az ifjúsági és népkönyvtár a maga áldásos működését.

Hogyan kellene az ifjúsági és népkönyvtárt kezelni?

Erre nézve teljesen a dr. Neményi Imre osztálytanácsos úr tervezetét ajánlom elfogadásra.

Dr. Neményi Imre „Ifjúsági Könyvtárak és Ifjúsági Olvasmányok“ című művében az ifjúsági- és népkönyvtárak kezelésére nézve a következő' tanácsokat adja:

1. Az ifjúsági- és népkönyvtárakból üdv, jótékony eredmény, nemesítő hatás csak úgy eredhet, ha helyesen kezeltetnek. A helyes kezelés azonban nem a könyvek célszerű kölcsönadásában és visszavételében, nem is az uj könyvek vásárlásában s a könyvtár gondos kezelésében áll első sorban, hanem egy a dologhoz értő, ideálisan gondolkozó ember lelkesedésében. Aki az ifjúsági- és népkönyvtár szép céljaiért lelkesedéssel és buzgósággal cselekedni nem tud vagy nem akar, az a kezelést ne is vállalja el. Az ifjúsági- és népkönyvtár kezelése teherrel, még pedig súlyos teherrel, nagy gonddal és sok időveszteséggel jár. Nem teher, nem gond, s nem idővesztegetés azonban a dolog arra az emberre nézve, aki — mint dr. Neményi mondja — nem a „hoci ne!“ elv alapján végzi tanítói vagy tanári munkáját; aki nem féltékeny gondossággal őrködik, hogy valamiképp többet ne találjon dolgozni egy hajszállal sem, mint amennyire a „Szervezetinek vagy az „Utasításinak iksz-ipszilonodik paragrafusai őt, különbeni fegyelmi vizsgálat terhe alatt kötelezik; aki nem saját kényelme ellen elkövetett felségsértést lát minden félórában, melyet előirt kötelességén túl az iskolának szentel, hanem az egyéniségétől tellő egész erejét adja az úgynevezett „hivatalos órákon kívül“ is a köznek.

2. Az ifjúsági- és népkönyvtár kezelőjének jól kell ismernie az ifjúságot és a népet. Kitűnő gyakorlati jártassággal kell bírnia az ifjúság és a nép lelki világában, ifjúsági- és nép-pszichológusnak kell lennie, hogy a kívánatos iráuyító befolyást kellő eredménnyel gyakorolhassa.

3. A könyvtárosnak ismernie kell olvasóközönségét egyénileg éppen úgy, mint családi viszonyait; ismernie kell a könyvtárt egész terjedelmében és minden izében; tudnia kell, hogy olvasóközönsége közül egyik is, másik is, mit olvasott már eddigelé és mily eredménynyel ; sok türelemmel és pedagógiai tapintattal megáldva őszinte szeretettel kell vonzódnia az ifjúsághoz és a néphez. Ezért az ifjúsági- és népkönyvtárt állandóan egy ember kezeibe kell letenni.

4. A könyvtár első berendezése terhes és sok figyelmet igénylő munka; a későbbi kezelésével járó adminisztratív teendők már egyszerüebbek.

5. Leghelyesebb dolog lenne a műveket kor szerint csoportosítani. A mi ifjúsági- és népkönyvtárunkat három csoportra osztanám. Az első csoportba jönnének a 12—16, a II-ba a 16-24 éves ifjúságnak való művek, a III-ba helyeznők el a családos férfiak és nők olvasmányait. Ezenkívül nagy gondot kellene fordítanunk arra is, hogy ki-ki lelki műveltségéhez, neméhez és egyéniségéhez mért munkát olvasson.

(Folytatás.)

AfegyEs |özlEményE^.

— Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük.

— Hivatalátvétel. Dr. Antal Géza, a főisk. gazdasági tanácsnak újonnan választott elnöke a múlt héten vette át hivatalának vezetését elődjétől, Németh István egyházkerületi főjegyzőtől.

— Ünnepélyt rendez a főiskolai ifjúsági képzőtársulat ma d. e. 11 órakor 1819 okt. 6-ának emlékezetére.

— Főiskolánk főgimnáziumában a jelen tanévben vissza lesz állítva a féléves rendszer. A növendékek csak egyszer, és pedig január 31-én kapnak Értesítőt, ellenben a szülőket egy tanév folyamán uégyszer: október végén, december közepén, március végén s május közepén értesítik gyermekeik előmeneteléről és magaviseletéről.

— Sorsjátékunk húzását a nagym. pénzügyminisztérium engedélyével 1904. január 5-re halasztottuk el. Midőn erről a nagyérdemű közönséget értesítjük, kérjük további szives megrendeléseit. A pápai sorsjáték rendező bizottsága.

— Iskolafelavatás. Szép ünnepély volt a múlt vasárnap (okt. 4 én) Dereskén A csekély népességű kis református gyülekezet oly díszes és minden tekintetben megfelelő iskolát és tanítói lakást építtetett az újonnan szerzett szép telken, hogy bátran mintául vehetnék azokat nagyobb gyülekezetek is. A délelőtti istenitiszteleten hála- és örömérzéssel eltelve lélekemelő egyházi beszédet tartott a gyülekezet, lelkésze: Neupor Béla. A tulajdonképpeni felavatás délután történt. Hivatalosak voltak az egyházmegye esperese, Barthalos István egyházmegyei gondnok, Veszprém vármegye királyi tanfelügyelője : Papp Sándor, az egyházmegyei mérnök : Török János, a szomszéd lelkészek közül Győri János Nyárádról. Meg is jelentek mind. Rajtuk kívül a vidékről megjelentek még a lelkészcsalád rokonai szép számmal. A felavatásra összegyülekezett hívek részben az iskolában, részben ablaka alatt az udvarban helyezkedtek el. A felavató imádságot és beszédet Kis József esperes tartotta. Kiemelve nagyfontosságát annak, ha Pál apostol intése szerint neveljük gyermekeinket a tudományban és az Úr beszédének intésében. Dicsérte a gyülekezet áldozatkészségét és éberségre serkentette az elöljárókat, hogy mindenek mindig ékesen és szép rendben legyenek közöttük. ... A mérnök úr nagy gonddal fölülvizsgálta az építkezést s azt a tervvel megegyezőnek találta. Este gazdag és kedélyes vacsora volt a lelkésznél, amelyen az elismerésnek és buzdításának szép szavai hangzottak el lelkes felköszöntőkben. Remél jük, hogy lapunk közönsége hallván e kedves hirt: szívből örvend az örülőkkel j

— A SZOmbatfai újonnan alakult leányegyház iskolájának fölavatása múlt hó 13-án egyszerű, lélekemelő ünnepély keretében ment végbe. Bár az időjárás nem nagyon kedvezett, mégis nagyszámú közönség sereglett össze a környékből is, hogy részesei legyenek a szombatfaiak örömének. Az ünnepély lefolyása a következő volt: a 37. dics. 1. versének eléneklése után alkalmi éneket énekelt a gyülekezet, melynek elhangzása után Szűcs László senyeházi lelkész tartott szívből jött s szívhez talált alkalmi imát s fölavató beszédet, egyszerű, keresetlen szavakban fejtegetve az iskolának, mint közművelődési intézményeinek erkölcsi 8 anyagi hasznait s befolyását úgy az egyesek, családok, mint kiterjedtebben az egyházmegyék s a nemzetnek boldogítására. A gyülekezet megérdemlett figyelemmel, sokszor meghatottan, de minden bizonnyal nagy lelki okulással hallgatta. Majd a Himnusz elhangzása után az anya egyház lelkésze pár alkalmi szó kíséretében az újonnan alakított presbitérium tagjait eskette föl, lelkűkre kötvén az új egyház s iskola ügyét, mely kezükbe tétetett. Végül a CXXII. zs. 3. versét énekelte az összegyűlt közönség, mellyel bezárult a fölemelő ünnepély, kedves feledhetlen emléket hagyva mindryájunk lelkében, kik annak tanúi lehettünk. — Megemlítem, hogy az egyház tanítói állását Győry Juliánná okleveles tani-