Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-11 / 41. szám
665 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 666 liában és Kálvin Institutióban, meg a helvét hitvallásban megvannak, ragaszkodnunk kell. Ezzel viszont nem azt mondom, hogy a vallási dolgokban ne lehetne haladás, sőt inkább azt tartom, hogy valamint a természeti világban azt tartják, hogy minden organizmus ugyanazt az anyagot, mert a tápanyag ugyanaz, úgy sajátíthatja el a legjobban, ha szervezetéhez legközelebb áll az az alak, amelyben az neki nyujtatik : úgy kétségtelen, hogy a lélek is az igazi erősítő táplálékot úgy veheti ki legjobban az elébe terjesztett tápanyagból, ha lehetőleg az ő szervezetéhez közel álló alakban adatik az neki. Egyes filozófiai rendszerek; egyes theologiai irányzatok, sőt nemcsak ezek, hanem a tapasztalat terén egyes régiségeknek feltakarása egész lendületet ad a tudománynak, más világításban tünteti fel a hit tárgyát, anélkül, hogy az alapot megváltoztatná. Mi nálunk is mindegyikünknek az az igazi feladata, hogy a közönyösség betegségének legyőzése céljából és a sziveknek az egyházhoz minél erősebb csatolása céljából igyekezzünk annak a változhatlan tápanyagnak olyan alakban adni tápláló formát, amelyben legközelebb áll az egyéni szellemnek szervezetéhez. Nekünk igenis tudnunk kell azokról az eszmékről, amelyek mai nap mozgatják általában az emberiséget és e tekintetben igenis közöljük egymással tapasztalatainkat. Aki valami sikert ért el ilyen téren, mutassa azt be mások előtt is. Ami értekezletünknek is ilyen volna a főcélja, mert a tisztán elméleti, tudományos dolog a tudós társaságokban, szaklapokban mind közölhető s talán kevesebb fáradsággal juthatunk hozzá, de igenis a főcélja ezen értekezletnek a gyakorlati életre vonatkozó tapasztalatoknak egymással való kicserélése az egész hitéletre vonatkozólag, de olyanképpen, hogy valaki közülünk, kinek eredményei vannak, előadná az utakat és módokat, amelyekkel ez eredményeket elérte _s igy a többiek tanulhatnának. — Ezért szeretném, ha minél többen jelennének itt meg s nem ilyen kevés számból állana a mi egyházkerületi lelkészértekezletünk. Amidőn e miatt sajnálkozásomat kifejezem, üdvözlöm azokat, kik szívesek voltak megjelenni. Kívánom : munkánkon legyen Isten áldása, teremjen az gyümölcsöt egyházi közéletünknek mind elméleti dolgokban, mind a gyakorlati élet, de különösen azon mód elsajátítása tekintetében : miként lehetne a mi híveinket a közönyösségből felrázni s minél erősebben, minél inkább az egységes élő egyháznak tagjaivá tenni. Midőn ezeket elmondva, újra üdvözlöm a megjelenteket, az értekezletet megnyitottnak nyilvánítom. Egyúttal egy már mindnyájunk által ismert szomorú eseményt kell bejelentenem a Főtiszt. Értekezletnek : értekezletünknek éveken át buzgó alelnöke, de egyúttal vezérlő lelke, élesztője, kinek ennek létrejövetele maga is sokat köszönhet: főtiszt. Körmendi Sándor úr meghalt. Az ő érdemeit minden téren, minden olyan testületnél, ahol ő szerepelt — pedig nagyon sok helyen szerepelt — a legélénkebb kegyelettel méltatják, méltassuk mi is, ugyanazért azt kérem, hogy az ő érdemei a mi jegyzőkönyvünkben is megörökítessenek és kegyelettel őrizzük meg emlékét, de kövessük is példáját a tekintetben, hogy ő ahol az egyház közérdekéről volt szó, semmit nem kicsinyeit, semmit nem tartott sem nehéznek, sem fáradságosnak, hogy ott a munkából a maga részét kivegye : ott láttuk Őt mindenütt. Ne csak kegyelettel őrizzük meg emlékét, hanem igyekezzünk követni is ezen a téren az ő példáját. Méltóságos és Fötiszteletü Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök ur egyházlátogatása a veszprémi egyházmegyében. (16-ik közlemény). Május 12-én, kedden reggel 8 órakor püspök úr és főjegyző úr búcsút vevén Hankóczy Sándor ny. törvényszéki biró úrtól és fenkölt lelkű nejétől, született Ágoston Lilla úrasszonytól, — kíséretével Inotára indult. Ennek határán Kálmán Vince székesfehérvári főszolgabíró úr fogadta és üdvözölte püspök urat, Inota község elöljárósága által körülvéve. Majd a lelkészlakon Csajtay Máté a presbitérium és nép által körül véve lelkes és bensőségteljes érzelemmel köszöntötte a főpásztort és kívánta: Legyen áldott bejövetele, ittléte és kimenetele ! Püspök meghatottan válaszolt. Vágyva vágytam látni már utamban ezt az egyházat és ennek híveit, amely egyház s hivei, bizony nehéz megpróbáltatásokon mentek keresztül; de Isten segítségével a maga szorgalmával és erejével, azokat a megpróbáltatásokat kiállották és azokat a sebeket, melyeket a nehéz idők ütöttek, már meglehetősen begyógyították. Akartam látni, hogy a vigasztalás Istene az ő kebelükben, az ő egyházukban micsoda áldásos munkát végzett; mert hallottam erről a hivatalos jelentésben. És most hálát adok Istennek a kegyelemért, melyet az egyházzal és ennek híveivel cselekedett. Fogadják legőszintébb köszönetemet a testvéri szeretet megnyilatkozásáért, amellyel engem fogadtak és üdvözöltek. Kérem a jó Istent, hogy az ő áldását továbbra is terjessze ki és adja e gyülekezetre és ennek összes tagjaira. Ezután a kis Csajtay Lenke szép virágcsokrot nyújtott át püspök urnák, ki homlokon csókolta a szeretetreméltó gyermeket. Ezután nyomban templomba mentünk, hol a gyülekezet Fiers Elek énekvezér orgonajátéka és gyönyörű vezetése mellett buzgó áhítattal énekelte a XC. zsoltár első versét, mely után püspök úr a szószékbe ment és mély hatást keltő főpásztori beszédet tartott. Üdvözölte a híveket, mint a buzgó ősök méltó ivadékait. Rámutatott, hogy a közel múltban mily szomorú, nehéz időket élt át e község, e gyülekezet ugyannyira, hogy nemcsak maga az egyház mondotta ki azt, hogy megszünteti anyaegyházi jellegét ; hanem már az egyházmegye is helybenhagyta ezt a határozatot. De az egyházkerület nem tudta elviselni, hogy az élők közül egy ily hű, munkás és áldozatkész gyülekezet kitörültessék: azért bízva a jó Istenben, megváltoztatta az alsóbb hatóságok határozatát és áldozatkészségére, hitbuzgóságára hivatkozva, elrendelte a lelkészállomás fenntartását és betöltését. És ime az
