Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-04 / 40. szám
653 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 654 tott rám építően. — Es végül a jó imák Írásának ajándéka csak nagyon keveseknek adatott; már pedig többet ér egy más által készített jó közönséges ima száz házilag gyártott rossznál, akármilyen tárgyszerű legyen is ez. 4. Egyházi beszéd előtti ének. A minden esetre nagyon kívánatos változatosságon kívül az volna ennek a célja, hogy még jobban elkészítsen bennünket az egyházi beszéd hallgatására. Egészen új, még pedig valóban buzgó és áhitatkeltő énekekre volna itt szükség, olyanforma tartalommal, mint p, o. a 74-ik dicséret 6-ik, vagy a 235-ik dicséret 5-ik verse. Leghoszszabb énekeink dallamára elég volna egy versszak, de a legrövidebbekére három is kellene; mert az istentisztelet folyamán minden változatosság mellett is szükség van bizonyos nyugodtságra Ilyen és a 6-ik szám alatt említett énekek nélkül jóravaló reformot képzelni sem tudok; mert csak ezekkel gátolhatjuk meg azt, ami mostani istentiszteletünket nagyon egyhangúvá és szárazzá teszi, t. i. az Összes lelkészi funkcióknak egy csoportba összezsufolását és a gyülekezet közreműködésének, ami leghathatósabban az éneklésben nyilatkozik, csupán az istentisztelet kezdetére és végére szorítását. 5. Egyházi beszéd, ami lehet, akár prédikáció, akár biblia vagy káiémagyarázat. Tudom, hogy ez a pont sok ellenmondást kelt, de alaptalanul. Mert nagyon téves felfogás az, hogy az egyházi beszédnek egyedül idvezítő vagy legalább is leghatásosabb és legépítőbb formája a prédikáció volna; mi pedig annyira rabjai vagyunk ennek a felfogásnak, hogy egyházi beszéd alatt közönségesen csak prédikációt értünk ; egyházi íróink is aránytalanul csak ezt, sőt ennek is szinte kizárólag csak egyik faját művelik s délelőtti istentiszteletünkön folytonosan ezt használjuk; a biblia- és kátémagyarázatot pedig, mint valami tizedrésznyi fontosságút, délutánra hagyjuk s úgy szólva üres templomban morzsolgatjuk le. Egészen bizonyos, hogy egy jó bibliamagyarázat éppen úgy leköti a figyelmet s éppen olyan építő hatást gyakorol, mint egy jó prédikáció; sőt mivel a prédikációban elvontab modorban tanítunk s csak néha szövünk bele egy-egy világosító vagy buzdító példát, mig a bibliamagyarázatban mindig a szereplő egyének tetteiből jó vagy rossz talajdonságaiból kiindulva hirdetjük a valláserkölcsi igazságokat, tehát a szó szoros értelmében szemléltetve oktatunk : legnagyobb részben egyszerű műveltségű hiveiuk figyelmét sokkal könnyebben felkölthetjük és ébrentarthatjuk s igy az építő hatást biztosabban elérhetjük. A kátémagyarázatnak is kizárólag akkor lesz meg a kívánt eredménye, ha délelőttre tesszük át. Mi a kátémagyarázás célja ? Az, hogy a hívekkel egyházunknak a többi kér. egyházakétól eltérő tanításait megismertessük, a mi felfogásunk helyes voltát, vallásunk igazságát bebizonyítsuk és ez által a felekezeti hithűséget minden egyháztagban rendületlenül szilárddá tegyük. Ezt a célt a délutáni kátémagyarázattal nem érjük el, mert nem az egészségesek szűkölködnek orvos nélkül, hanem a betegek ; mi pedig az egészségeseket gyógyítgatjük, mikor derüre-borura magyarázzuk a kátét annak a néhány valóban buzgó egyháztagnak, akik a délutáni is«, tentiszteletre is eljárnak s akiket talán ostorral sem lehetne kiverni az egyházból, a nagy többségre nézve pedig gyümölcsözés nélkül hagyjuk ezt a hitfelekezeti ragaszkodást keltő és erősítő eszközt, holott éppen ez a nagy többség a beteg, a hitben gyönge. En azt javasolnám, hogy az egyik héten tartsunk prédikációt, a másikon bibliamagyarázatot (mindig egy önálló részt), a harmadikon ismét prédikációt, a negyediken kátémagyarázatot. Ez lenne egy kör. Magától értetik, hogy az ünnepeket érintetlenül hagyom. így még mindig a prédikáció dominálna, de legalább két édes testvére sem maradna elhanyagolt mostoha gyermek. Az, hogy úgy a kátét csak évek sora alatt magyarázhatnánk végig, nem baj, mert a végig magyarázásra semmi szükség; kizárólag a felekezeti hitünket igazoló részeket kell magyarázni, az általános keresztyén igazságok hirdetése pedig a prédikáció és a bibliamagyarázat tárgya legyen. 6. Egyházi beszéd utáni ének. A vigani zsinat által megállapított istentiszteletben az egyházi beszédet nyomon követi a segélykérő ima és úri ima, ami tekintve az abban túlságba is vitt változatosságot, szinte érthetetlen. Én az egyházi beszéd után egy éneket javasolok, de nem csak a változatosságért, hanem különösen abból a nagyon fontos okból, hogy az egyházi beszéd, mint túlnyomóan az értelemhez szóló alkotó rész, egyáltalában nem alkalmas arra, hogv bennünk a buzgó imádkozáshoz megkivántató áhítatos érzést felköltse. Innen van, hogy most, mikor nálunk is közvetlenül következik a prédikációra az imádság, ezzel a legkiválóbb szónok sem éri el azt a hatást, amit a prédikáció előtti imával egy középszerű szónok is elér;, mert akkor még működik az alig elhangzott ének ereje, akorra pedig már elenyészett. Ide ismét új énekek kellenek, olyanforma gondolatokkal, amilyennel p. o. a 79. dics 4 — 6 verseiben vannak. (Folyt, köv.) Egyházkerületi közgyűlés. Múlt hó 28-án (hétfőn) reggel 9 órakor kezdődött a három napig tartó őszi kerületi közgyűlés. Főtiszteletü Antal Gábor püspök ur szivet és lelket elragadó buzgóságos imával, nagymélt. Hegedűs Sándor főgondnok ur pedig a lap elején olvasható tartalmas beszédével nyitották meg. Alakulás után Németh István ujonan választott kér. főjegyző hivatalos esküje letételével iktattatott be hivatalába. Kerületünk e nagyérdemű, a régi hű munkását a főgondnok ur üdvözölte meleg szavakkal. Majd Tóth Kálmán uj ehm. tanácsbiró tette le hivatalos esküjét. Püspök ur jelentésében kegyelettel emlékezett meg az elhunyt kér. számvevő Rácz Géza és Csépán Antal tanácsbiró érdemeiről, kiknek emlékét a jegyzőkönyvben megörökítette a közgyűlés. Ugyan a püspöki
