Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-20 / 38. szám

621

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

622

vatalukról lemondanak s áttérnek, 50 forintot ígértek, de ezzel sem vehették meg őket, tehát a halálos ítélet végrehajtásáig börtönbe vettettek. Séllyei István pápai, Miskolczi Mihály fiileki, Rátorkeszi István veszprémi es Czeglédi Péter lévai lelkészeket Kollonics a többiek ijesztésére vasba verette és a pozsonyi várba záratta, hol a jezsuiták folyvást ostromolták őket az áttérésre. De Krisztus hív szolgáit a megismert igazságtól el nem tántoríthatták.

Szép jelét adták a pápaiak lelkészükhöz és iskolaigazgatójukhoz való ragaszkodásuknak, midőn Tholdy Márton és Csizmadia Mihály nemes emberek meglátogatták börtönben a hitükért szenvedőket. Május 5-én Kollonics az említett négy lelkészt maga elé kísértette és kényszeríteni akarta őket az áttérésre, de Séllyei önérzetes hangon ismét visszautasította a felhívást, hiszen — úgymond — elleneiknek csak az a céljuk, hogy egynehányan eladnák vallásuknak és egyházuknak szabadságát. Kollonics látván, hogy sem a fenyegetés, sem a rábeszélés nem használ: vasba vereti őket, kettőt-kettőt egy vasba, s mint valami gonosztévőket negyven némettel kísértette őket a várba. Igen bajosan mehettek a magas hegyre a békóbau ketten és sokan látván a püspököt és más nagy rendű embereket úgy kisértetni nem tarthatták vissza könnyeiket. A várba felhajtattatván, egy alkalmatlan fogházba vettettek, ahol sem éjjel, sem nappal nyugodalmuk nem volt; sem nem állhatták az öreg emberek, sem nem ülhettek, sem nem fekhettek. Csak a poroszló és a német tisztviselők járhattak hozzájuk, kik Kollonics utasításából kaláccsal és korbácsai próbálták téríteni őket. Itt szenvedtek május 29-ikéig s mivel minden csábítás, kényszerítés, megtörött a hithősök állhatatosságán, ekkor Kollonics szekérre rakatta őket s a magas hegy tetején levő Berencs várba szállíttatta. Mikor a vár alá érkeztek, a szekérről leszállíttattak, a pozsonyi vasakat sokkal nagyobakkal cserélték föl s különösen Séllyeit oly hegyes, lábait szaggató rudas vasba verik, hogy csizmáját, nad1- rágját s mindenét, valamit a lábára alája tett, öszszeszaggatott s a lábát is összelyukgatta, melyet hét hétig kellett hordania, mikor végre megszánták az őriző katonák s megengedték neki, hogy egy régi elromlott vasat a maga költségén megnyittasson, mellyel azután elcserélte. Mikor vasba verték, mondá az udvar biró : kiben bíztok, hogy vasba veretitek inkább magatokat, mintsem engedjetek? Melyre Séllyei igy válaszolt: Van még Isten az égben, aki az erőszaktevőket megítéli, ebben van bizodalmunk, de e mellett a királyban is, mert azt el nem hitetjük, hogy az ártatlanok nyomorúságán s halálán gyönyörködjék. Ekkor egy férgekkelteljes tömlöcbe vettettek, eledelük igen alávaló fekete kenyér és viz volt. Kollonics megparancsolta, hogy a halálra ítéltek börtönébe vettessenek ; a várparancsnok, jóllehet igen szánja őket, de nem meri teljesítetlenül hagyni a parancsot, s oly becstelen, nehéz tömlöcbe vetteti őket, melynek a két oldala már régtől fogva s akkor is perváta szék volt, melybe hason, térden s tenyerükön kellett bemászniok, oly szorosan volt az ajtaja kőből kivágva. Itt, mintegy disznó ólban, a sok tisztátalan állat között, sem éjjel, sem nappal nyugodalmuk nem volt, erejük elfogyatkozott, csak épen hogy meg nem haltak. A várparancsnok jelentést tett erről Kollonicsnak, tudatván vele, hogy ha ki nem véteti őket abból a tömlőéből, azok mind meghalnak, de ő annak oka ne legyen sem Isten, sem emberek előtt. Melyre Kollonics azt felelte : ha meghalnak, elég nagy a berencsi határ, ott elférnek. Itt Szenvedett Séllyei István pápai lelkész leirhatlan szenvedések között 1675 rnárc. 25-ig, amikor Lipótvárba szállíttatott társaival együtt, a honnan az ott fogva tartott lelkészekkel, számszerint 41-en gyalog hajtattak tovább a nagy vasakban, fagyon, vizben, Bárban. A durva katonák taszigálták, pálcákkal verték őket. Eben, szomjan, félmezítelenül Ausztrián, Szírián, Ulyrián keresztül Triesztbe, majd Nápolyba hurcoltattak, hol fejenként 50 aranyért eladták őket a spanyol király gályáira evező rabszolgáknak. Itt szenvedett Séllyei István és Kocsi Csergő Bálint 1676 febr. 11-ig, amikor De Ruyter Mihály hollandi tengernagy által a gályarabságból kiszabadíttattak. A Krisztus nevéért méltatlanul kint és gyalázatot szenvedettek Zürichbe mentek, itt volt Séllyei 1677 okt. 20-ig, mikor ismét visszatért Pápára és folytatta lelkészi és püspöki hivatalát haláláig 1692 okt. 17-ig. Kocsi Csergő Bálint 1678-ban jött ismét Pápára s átvette az iskola igazgatását. G5)

(Folyt, köv.)

Vf egyes ^özlgményElg

— Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük.

— Adakozás. A pápai templom-alapra megajánlott összegekből kegyesek voltak befizetni : Nagyméltóságu dr. Darányi Ignác v. b. t. t,, na. kir. földmivelésügyi miniszter úr a második 500 koronát; Kis Tivadar úr az egész megajánlott összeget = 200 koronát. Gyülekezeteink közül újabban a főtiszt, püspök úr által a múlt évben elrendelt gyűjtés folytán küldtek : Papkeszi 50 koronát, Lábod 34 kor. 60 fillért, Szomód 16 kor. 18 fillért. A kegyes adakozók fogadják e helyen is bálás köszönetünket. Kis József lelkész.

— Előadások theol. akadémiánkon az 1903-904- dik tanév első felében:

1. Németh István i. tanár: Héber nyelvtan az I. éven heti 3 órán ; Ószövetségi szentirási magyarázat a

II— IV. éven heti 2 órán ; Újszövetségi szentirási magyarázat a II—IV. éven heti 3 órán; Biblica theologica a

III— IV. éven heti 3 órán.

2. Dr. Horváth József r. tanár: Bölcsészettörténet ó-kor az I. éven heti 3 órán, Bölcsészettörténet újkora a II. éven heti 3 órán; Neveléstörténet az I—II. éven heti 2 órán.

3. Dr. Antal Géza r. tanár: Hittan a III. és IV. éven heti 5 órán; Vallásbölcsészet a II. éven heti 3

6ö) Kocsi Csergő Bálint — Bőd Péter: Kősziklán épült ház ostroma, Lipcse 1866. Azért időzzünk tovább e tárgynál, hogy az olvasó hű képet alkothosson arról.