Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-20 / 38. szám
Tizennegyedik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1903. szeptember 20. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozimére küld end ők. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reelamatiők Faragó János íomunkatárs czimére liüld.eiidoli. A lelkészi könyvtárak és az ..Egyházi könyvtár.1-A «Dunántúli Prot. Lap» múlt számában Kis József ur a Magyar. Prot. Irodalmi Társaság érdekében föleleveníti azt az indítványt, melyet Radácsy György és Fejes István ezelőtt 4 évvel az Irodalmi Társaság debreceni gyűlésén tettek s a «tömegtermelés» közismert előnyeire hivatkozással számszerűleg mutatja ki, hogy mennyire megerősödnék a Prot. Irodalmi Társaság s mily sok hasznos dolog kiadására volna képes — többek közt egy «Parochiális könyvtár» cime alatt megjelenő gyűjteményes vállalat kiadására is — ha minden egyház évi 12 korona tagsági díjjal belépne a Társaság tagjai közé. Az előnyök annyira kézzelfoghatók, hogy minden aprólékos s emellett egyik-másik tételnél kissé optimisztikusan eszközölt számítás nélkül is beláthatja s átérezheti mindenki a Radácsy-Fejesféle indítvány horderejét s megértheti, hogy miért emelte úgy a debreceni, mint a pozsonyi gyűlés az idevonatkozó indítványt a Társaság közóhaját kifejező határozattá. A Prot. Irodalmi Társaság két közgyűlésének eme megnyilátkozása után szinte önkéntelenül tolul ajkainkra a kérdés: miként történhetett, hogy azóta újabb teljes 3 esztendő elmúlt anélkül, hogy akár a Prot. Irodalmi Társaság lángbuzgóságu egyházi elnöke, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházker. püspöke, akár a többi kerületek püspökei s az Irodalmi Társaságnak az egyes kerületekben levő tekintélyes számú tagjai, a Társaság ezen óhaját saját kerületeikben diadalra juttathatták volna. A felelet a kérdésre ép ily közel fekvő: a Prot. Irodalmi Társaság ev. reformátusok és ág. evangélikusok közös társasága lévén, kiadványai köréből elvszerüleg ki kell zárni mindazt, ami akár az egyik, akár á másik felekezet érzékenységét a legtávolabbról is érinthetné s éppen ezért lehetőleg a múlt semleges területein kell mozognia; az ide vágó munkákat pedig sem az ev. ref., sem az ág. ev. egyház nem tekintheti olyanoknak, melyek az egyház legégetőbb szellemi szükségein hivatva volnának segíteni, s igy a gyülekezeteket az ily természetű kiadványok megszerzésére nem véli kötelezhetőknek. Nézetem szerint ez helyesen is van igy, s a Prot. írod. Társasággal s ennek kiadványaival szemben a kerületek eleget tesznek erkölcsi kötelezettségüknek, ha a Társaságot a legmelegebben ajánlják s nem egyházigazgatási, hanem társadalmi úton igyekeznek minden lehető eszközzel erősíteni. De a Társaság erre is csak az esetben számíthat, ha a megalakulását megelőző hosszas és néha szenvedélyes vitákra visszaemlékezve, működése tovább is azon a téren — ha kissé tágabb keretben is — mozog, melyen eredetileg megindult, s melyet az alapszabályok elébe kijelölnek. Minthogy a «Lelkészi könyvtárak» cikkírója a «Parokhialis könyvtáriról, mint külön kiadvány-sorozatról emlékezik meg, melyet a Prot. Irodalmi Társaság az általa rajzolt esetben kiadványai közé vehetne föl s minthogy eredetileg e cim alatt később a magyarosabb «Egyházi könyvtár» címe alatt egy egyházi gyűjteményes vállalatot akarunk többen az Irodalmi Társaságtól függetlenül megindítani, indíttatva érzem magamat a Társaság gyűlése előtt ismer-38 * Az egyház és iskola köréből. * i diMíili ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. —í-fc-S— . megjelenik minden vasárnap. i
