Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

599

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

600

így élt e két gyülekezet, igy tartotta fenn magát a hit erejével. Mi tette őket erőssé ? Az evangyéliomi hit, mély vallás és tudomány fokozta erőiket, hogy a lelkiismeret szabadságáért a magyar nemzet létérdekeiért összetartsanak és minden áldozatrakészek legyenek, a másvallásuakat beolvasztották magukba s betölt rajtuk : Keressétek először az Istennek országát és annak igazságát és mindenek megadatnak néktek. Azonban némi hiányok mutatkoznak. Legnagyobb baj az egyházi életterén a közönyösség, mely származik a terhektől való félelemből is, és az előre nem látásból is. A veszedelem elhárítása a legélesebb előrelátás és a legerősebb igyekezet kívántatik. A közöny nehezedett e gyülekezetre s e miatt évek és évek sora óta nem fizettek állami adót s egyéb járandóságokat. Pedig ha lett volna ember, aki feláll — és nem a felett töpreng, hogy mi ezt nem tudjuk fizetni, — hanem azt mondja, hogyha az egyháznak igaz fiai akarnak lenni és megakarjuk tartani ezt az egyházat, mindenki menjen elő jó példával : akkor a nagy romlás, a veszedelem nem következett volna be. De a közönyösségnek alapja az Isten igéjének, az Istenházának kevésre becsülése. Itt e két gyülekezetben szemmel látható jelei vannak ennek. Miért is a vasárnapi istenitiszteleteken alig jelenik meg valaki, köznapokon pedig ritkaság számba megy az istenitisztelettartás. Pedig az igaz keresztyén szívnek mindennap jól esik Istenhez emelkedni, Istentől áldást kérni, amiket velünk és ami családunkkal közöl. Halljátok meg, mit mond Krisztus Urunk egyik példázatában: Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket és azokat megtartja : hasonlítom azt a bölcs emberhez, ki az ő házát építette a kősziklán. Mert eljött az eső, eljött az árvíz és eljöttek a szelek, megütköztek a házba : de nem romlott el: mert kősziklán építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket és azokat meg nem tartja: hasonlatos leszen a bolond emberhez, ki az ő házát építette fövenyen. Mert eljött az eső, eljött az árvíz, eljöttek a szelek, megütköztek a házba és elromlott és annak romlása lett nagy. Ilyen alakban a közönyösség itt szintén nyilatkozik.

Kedves Atyámfiái ! Hogy nálatok is a ház inog, hogy nem tudjátok többé fentartani, nem tudjátok azon hiányokat, amelyeket mutat, kiigazítani, ennek a következménye, hogy közönyösség folytán felszaporodtak a bajok és a bajok felszaporodása folytán inog az egyházi élet.

Magatoknak kell legjobban megfontolni azokat a teendőket, a melyeknek segélyével ezekből a bajokból szabadulhattok ; de a felsőbb egyházi hatóság is minden esetre kiterjeszti reátok gondjait. Azonban semmiféle más segítség alaposan nem használ, mint csak az, amit az irás mond : Keressétek először az Istennek igéjét és azután minden egyebek megadatnak néktek. Tehát elkezdve a gyermekektől, a szivekben kell erősíteni a vallást; az lehet csak az az erős szikla, az a biztos talaj, amelyen az épület állhat és tovább fejlődhet. Hogy pedig a Mindenható Isten ti nektek erre erőt és kegyelmet adjon s hogy azokat, kik ti előttetek járnak mint egyházi elöljárók, szállja meg a Szentlélek felvilágosító és erősítő ereje, hogy az egyház életét abból az örvényből, amelybe sülyedt — kiemelhessék— jertek imádkozzunk.

Templomból kijőve Nyikos Kálmán lelkész úr vendégszerető hajlékában ebédhez ültünk és őszinte örömmel, lelkesedéssel ünnepeltük püspök urunk születésnapját és melegen üdvözöltük őt, ki viszont szeretetéről biztosított bennünket.

(Folyt, köv.)

Demjén MÁRTOn.

Biblia és Bábel.

(Vége.)

De áttérve tárgyamra — miután igy kétségbevonhatlanul bebizonyítja az újabb kutató tudományosság Bábelnek, általában az asszír művelődésnek befolyását Izrael országára s általa, vele a Biblia ó-szövetségi részére, az u. n. ótestamentomi isteni kijelentésre, felvethetjük a kérdést, vajon mily befolyással, hatással van e felfedezés magára a Bibliára ? megingatja-e benne vetett hitünket ? Alkalmas-e arra, hogy meggyengítse, kiirtsa az ó-szövetségi isteni kijelentésben vetett rendíthetetlen meggyőződésünket.

Hogy azonban e kérdés teljes igazságossággal elbírálható legyen, ennek az erős ráhatásnak némi ilusztrálásául csak p. o. az eső és az özönvíz leírását szabadjon feltüntettem úgy mint azt az ó babilóniai emlékek elibénk tárják.

Elhatározzák az istenek, hogy Surippat várost özönvízzel borítják el, de Athrahazist, kedvencüket megmenteni óhajtják. Meghagyják tehát neki, hogy építsen egy bárkát, abba menjen bele családostul és minden állatnemébői vigyen néhányat. Athrahazis szót fogad, elkészíti a bárkát s mikor bele megy ő, családja és a különféle állatok, megered az eső és szakadatlanul esik hat nap és hat éjjel. Minden lény elpusztul, de a bárka a 7-ik napon fennakad egy hegytetőn, megszűnvén az eső, hatodik nap kibocsát Athrahazis egy galambot, majd fecskét, de szárazát egyik sem lelve, visszatérnek a bárkára. Majd egy hollót bocsát ki, de az vissza nem térvén többé, mintegy érezteti, hogy elmullott az özönvíz. Erre Athraházis oltárt emel a hegytetőn, áldozatot mutat be az Istennek s annak jó illata az égieknél kedvező fogadtatásra talál.

Tehát csaknem szóról-szóra az ótestamentom özönvize, legfeljebb nevek különböznek benne, a lényeg, az eszme mind a kettőnél ugyanaz.

Ily ráhatás, ily befolyás tehát mi eredménnyel lehet vajon a bibliáról alkotott eddigi véleményünkre, hitünkre ? Megszoktuk, megtanultuk ugyanis isteni kijelentésnek tekinteni az egész szentirást, mintha Isten maga igazgatta volna a szentirók elméjét s vezette volna a próféták kezeiket, mikor a szentkönyveket írták ! ? S ime most azt látjuk, hogy amit csak írtak, amit hirdettek, amit azok isteni kijelentés gya-