Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-06 / 36. szám

581

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

582

A pápai ev. ref. egyház története.

Eszterházy fanatikus cselekedeteivel szemben a pápai reformált egyház pátronusai, tanítói, nemes és vitézlő rendből álló tagjai 1660 nov. 8-án összegyűlvén, közönséges akaratból, hogy az Isten ekklézsiája ne csak megmaradna e helyben, hanem gyarapodnék is, egyező értelemmel oly megpróbált erkölcsű és keresztyéni életű férfiakat szemeltek ki, kik az Isten ekklézsiájára nagy szorgalmátossággal vigyázzanak u. m. a nemesek közűi Oroszy Ádám, Bogácz Ferenc, Pécsi Péter; a lovasok közül : Fekete Imre, Ibarosi Pénzes Mihály ; a gyalogok közül Nyíri Miklós, Szűcs Gergely Lakatgyártó Márton; a felső-majorokban Böröllei Gyögy, Herbat Imre, Zsigmond Mihály ; az alsóban : Beréndy Márton, Rózsa György és Horváth Balázs választatván meg, kiknek tiszte leend, hogy: 1. Az Isten szerint való tudományban és szent életben úgy tündököljenek, hogy egyebek mint itthon, mint kiviil, kegyesség tüköré gyanánt tarthassák őket. 2. Igen összekapcsolódott és fogódzott szívvel cselekedjenek mindent, ami az ekklézsia javára szükséges. Minden két hétben bizonyos helyen összegyűljenek s mindent, ami az ekklézsia javára vagy kárára néz, kegyesen és szabadon beszéljék meg. Amit pedig végeznek ő kegyelmök, ha egyebekkel nem közölhető, igen maguk között tartsák s idő előtt ki ne nyilatkoztassák. 3. Számosán azért választatnak, hogy a hozzánk tartozóknak életükre, cselekedeteikre igen vigyázzanak. Ha valami botránkoztató vétket azonban eszükbe vesznek, úgymint rút szitkot, kordába való hamis esküvést, haragoskodást, trágárságot, részegeskedést s több efféléket magányosan vagy tanú jelenlétében szent együgyüséggel megintsék, ha szót nem akarnak fogadni, jelentsék meg a prédikátoroknak s egyebeknek is. Itt azonközben igen vigyázzanak, hogy arccal ne forduljon reájuk más ember s ne mondhassa szemükbe: Orvos, előbb magadra legyen gondod. 4. Akármiféle hagyomány vagy szerzemény lesz, arra hűségesen gondot viseljenek. Az ekklézsia ládája s akarmi névvel nevezendő házi java, Tiszteletes Szeli György püspök ur szállásán, mint közhelyen legyen. Tiszt, püspök urammal mindent tudassanak, mindenre gondotviseljenek s ha kivántatni fog, a patrónusok és egyéb társaik előtt számot adjanak. 5. A templomra, prédikátori házakra és scholákra s azok körül való szükséges építtetésre gondjuk legyen. Jó lesz, ha hetenként mindent megkerülnek s néznek. Az ekklézsia majorja minden épületeivel együtt, barma, szőllői, rétjei, malmai, az ő kegyelmök keze és gondviselése alatt legyenek. Mindenben tiszt, püspök úrral egyetértsenek s úgy forgolódjanak, hogy az ekklézsia gyarapodjék. 6. A prédikátorok, scholamesterek, deákok fizetésére, táplálására, és hogy ezek tisztöket szorgalmasan végezzék, gondjuk legyen, s ha valahol ellankadást látnak, kérjék s intsék őket. 56).

A külső erőszak és fékevesztett üldözési düh ellenében igy akarták építeni a belső egyházat s hogyha

5e) A pápai reform, egyház levéltára. 24—26. 1.

a főkapitány mindenüktől megfosztja is őket, legalább hitüket, lelkiismereti szabadságukat, egyesült erővel megvédelmezhessék. És erre nagy szükség is volt, mert templomuk, iskolájuk, temetőjük elfoglalásával Eszter - házy nem elégedett meg: a parochiális házak elvételére vonatkozó fenyegetését is végre akarta hajtani s mindent megpróbált, hogy a reformált egyházat megsemmisíthesse. 1662 január 2-án a semptei uriszék elé idéztette Szeli György püspök lelkészt, a másik lelkészt Laki Mártont pedig a városi törvényszék elé, mivel nem engedték meg, hogy a városbiró iskoláik növendékeit lajstromba vegye, ezek azombau az idézésre nem jelentek meg. 57) A várőrség legértelmesebb református vitézeit vallásuk miatt állásuktól megfosztotta, helyükbe érdemetlen katholikusokat nevezett ki, ezért 1662 márc. 21 én küldötteket bocsátottak a főhadparancsnoksághoz, hogy bevádolják gróf Eszterliázy Ferenc főkapitányt, aki a reformált egyház százados jogait megsemmisíti, a prédikátorok, tanítók s tanulók ellen uriszéke s a városi hatóság által szigorú, lealázó bec8telenítő Ítéletet hozat s pártfogást kérjenek az uriszék s egyéb hatóságoktól kierőszakolt ítéletek végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozólag. 58)

De hiába volt ez is. Hiába hallgattak ki 1662 január 8-án Veszprémi István és Bollera-ki György veszprémi gyalog vajdák 13 tanút arra nézve, hogy azon ház, amelyben Sáry István s azelőtt Czeglédi Pál és Kanizsai János lelkészek 1612-től 1652-ig laktak, a reformált egyház tulajdona volt 59 60); hiába tiltakozott a nemesi rend nevében Karácsony Péter főbíró és Szili Gergely esküdt: Eszterházy Ferenc 1662 április 1-én a reformált egyház azon parochiális házát, melyben akkor Laki Márton lelkész lakott, karhatalommal elfoglaltatta. 00 Előbb Toldy Márton gyalog és Uki Ferenc lovassági vajdát a lelkészlakra küldötte, hogy Írják fel azon katonákat, akiket ott találnak, akik megbízatásukban eljárván, jelentették, hogy ott nem volt senki, de mikor másodszor ismét elküldötte őket, az ajtót beszegezve találták s a plebánus, semmi ok nem adattatván reá, prédikátorukat ilyen gyalázatos szavakkal illette: „vagy kimarsz vagy kimarlak/4 melyet midőn a reformátusok hallottak volna, igen megbotránkoztak s úgy mentek azon házhoz, s mivel Eszterházy a két vajdát egy nyilatkozat aláírására kényszerítette, amelyben úgy hallják az van, hogy a reformált egyház megbízásából a házat átadják, most egy nyilatkozatban kijelentik, hogy nem tudták, mit írnak alá, mert Tholdy Mártonnál nem volt kéznél szemüvege, Uki Ferenc pedig együgyü olvasó s a gróf szolgája azt olvasott, a mit akart, s ők olvasás nélkül Írták alá. 61) Ez a lelkész! lakás a mai róm. kath. népiskola és plébánia ház között levő területen feküdt.

A mindenétől megfosztott, csak vallásához való

5T) U. o. 29. 1.

58) U. o. 48. számú okmány.

59) U. o. 47. számú okmány.

60) U. o. 50. számú okmány.

62) Eredeti nyilatkozat pápai reform, egyház levéltárában*