Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-23 / 34. szám
óöl DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 552 jobban, mélyebben, mint a Heródes hite és általában a hitetlenek hite. Hitük szomorú és veszedelmes bit, mivel ok hiszik L az igazság halálát, II. a boszuálláe föltámadását. VI. Közeledjünk, mert közel vagyon! Adventi. Németből W. Zeitbe berlini lelkész után. (Phil. IV. 4—7. alapján. Tétel: Miként készüljünk a karácson boldog ünnepléséhez? S felel rá versben: 1. Szent örvendezésben. 2. Szeretet érzésben. 3. Buzgó fohászunkban s 4. Békével házunkban. Megjegyzi a fordító, hogy Zeitbe azon szónokok egyike, kik propositió helyett egy kérdést szoktak állítani. Az ily propositió helyett állított kérdés csak azt jelzi, hogy a szónok nem jutott olyan meggyőződésre, melyet mint igazságot, mint Ítéletet kijelenthessen, melynek megbizonyítását aztán el is vállalhassa. A verses dispositiora pedig ezt mondja : Mikor a tartalomban a kivánt nyomatékosság és erő hiányzik : azt némely szónok verses vagy egyéb tetszetős formákkal kivánja pótolni, — noha pipereszerek az erőt és egészséget nem pótolhatják. VII. Jézus születésének igaz ünneplése. (Luk. II. 14.) Karácsonyi vázlatnak mondja, noha elég kidomborodott dolgozat igy is. „Jézus születésének mai fogyatékos ünneplését bizonyítja, hogy I. csupán karácsonyt ülünk, — de II. Igazán nem ünnepiünk. VIII. Az Urnák világossága körül vészén minket. Karácsony másodnapján. Németből. (Tit. III. 4—7.) „Ezen ev. azt bizonyíja, hogy a karácsonyi fény életünk világossága, mert I. ez ragyogja be életünk reggelét. II. Ez világítja meg életünk útját. III. Ez hint sugárt életünk alkonyára. IX. Az Ítélet. Ev utolsó vasárnapján. (Ján. III. 18 — 21.) Az ítélet világosságban és fényességben jön el, mivelhogy I. Megitéltetünk igazságból és II. Megtartatunk kegyelemből. X. A világegyetem vallástétele. Újévi. (Zsolt. XIX, 3—4.) Az Isten biró, kinek meghódol mind' a porember, mind az örökkévaló világegyetem lelkiösmerete. Ezt hirdeti egyező tanúsággal I. A XIX. zsoltár hite. II. A XIX. század tudománya. XI. A gondviselés. (Jób. XI. 7 — 9.) A gondviselést nem értelmezni és nem tanítani kell, hanem hinni. Hitünknek és szivünknek való ez, értelmünknek megfoghatatlan, mivel: I. Utai nem a mi utaink. II.. Céljai nem a mi céljaink. XII. Jézus helye a földön. Ez is közönséges. (Máté VIII. 34.) Jézus nem foglalta el helyét a földön és pedig azért nem, mert I. A betlehemi gyermek Isten fia lön. II. A föld gyermekei pedig föld fiai maradtak. XIII. Csodatévő volt. (János II. 11.) Jézus csodatévő volt, annak kellett lennie; mert ezt kívánta, sőt ezt hozta magával: I. Az ő ereje. II. Az emberek erőtlensége. XIV. Az emberiség állásfoglalása. Virágvasánapi. (Máté XXI. 9.) Ha ma nemis, de egykor az emberiség állásfoglalása volt ez ünnep és valamikor ismét az leszen. Ezt bizonyítja, sőt parancsolja : I. Az emberiség sorsa. II. Az emberiség igaz jelleme. XV. Mikor az erköksbirák zsoldból élnek. Nagypénteki. (János XVIII. 20-23.) A 25 beszéd között ez az egy, melynek nincs dispositiója. Noha mint a láncszemek, oly szoros logikai rendben folynak a gondolatok egymásból. Nem könyed. üres, tartalmatlan beszédek ezek; ha nem, mind magvas, megkapó szép gondolatokkal. Ember- és világösmeret, életbölcseség sugárzik ki belőlük. Csak a szemlélődő s tapasztalt elme szólhat ilyen formákat: „Akinek vannak találó szavai rendkívüli érzések ecsetelésére: annak épen rendkívüli érzései nincsenek.“ Sok ilyen, az élet szűrőjén átment axiómájával találkozunk. Olyan borongós, nem ritkán ironikus hangulat vesz rajta erőt. Epen ezen nagypénteki beszéd tanúsítja legjobban az állításomat, egyszersmind Vásárhelyi tanításainak modorát. A mai napig nem mertem atyámfiai, nektek nagypénteki prédikációt tartani. Ez volt az első őszinte feddés, halljátok meg és szívleljétek meg, kérlek. “ (Folyt, köv.) Sz. K. A pápai ev. ref. egyház története. A pápai egyház választása kitűnő férfiúra esett. Nemcsak a külső egyház építését vette erős kézzel munkába Kanizsai, hanem a belső egyház-szervezés nagy épületének fundamentomát is ő kezdte lerakogatni. Még heidelbergi egyetemi tanuló korában közvetlen meggyőződést szerzett, hogy a Kálvin-féle presbitérium felállítása mily áldásos munkát végez az egyházban, melynek főkötelessége a gyülekezet valláserkölcsi életére való feliigyelés volt, elhatározta azért, hogy azt felállítja. Tervét közölte Pathai István püspökkel, aki 1615, nov. 23-én Veszprémből irt válaszában dicséri azt, a a mit a presbitérium szervezéséről irt s kivánja, hogy a jámbor törekvés szerencsés véget érjen. Áldja meg az lsen és tiszteletre méltó fáradozásait segítse elő az ő egyházának építésére.40) Kanizsai elkészítette ekkor „Az pápai gyülekezetnek külsőképpen való igazgatására tartozó regulák avagy artikulusok“-at s a presbitérium szervezéséről irt Szabályzatot a város földesura Enyingi Török István 1616 január 10-én nemcsak jóváhagyta, hanem annak záradékában kiemelte „mi is azért a szent apostoloknak és a helvécziai ekklézsiáknak igen szép rendtartásokat ami jószágunkban való ekklézsiákban megakarván tartani, intünk minden keresztyéneket, ennek felette birtokunk alatt valóknak , tanítóknak és hallgatóknak hagyjuk és parancsoljuk, hogy a rai városunkban, Pápán rendeltessenek arravaló jámbor, isrenfélő férfiak, kiknek az ő tisztekben és hivatalukban hűségök mellé kötjük magunkat.“ Halála után örökösei Bedeghi Nyári István, Miklós és Pál 1618. október 19-én kelt aláírásukkal megerősitették azt. A vitézlő rend nevében Hatos Bálint vicekapitány, Kenesi Péter, Tóthi Lengyel Miklós lovashadnagyok, 40) Fabó: Codex Diplomaticus, 145. 1.
