Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-23 / 34. szám

543 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 544 esetleg az idézett törvényszakasz [módosításával is, népiskolai tanitóink fizetésének az állami ta­nítók mindenkori javadalmazása mértékéig való kiegészítésére.» E minden oldalról jövő sürgetés elől nem térhet ki az állam és igy reméljük, hogy meg­valósul sok hű munkásnak az a hő vágya, hogy tisztességes munkájáért tisztességes jutalmat kapjon. A veszprémi ev. ref. egyházmegye közgyűlése Veszprémben. Augusztus 11 -12-én. A közgyűlést megelőző nap értekezletet tartott a tisztikar, melyen az ügyeket előkészítette, lldik-én reggel y órakor a templomban gyűltek össze a köz­gyűlés tagjai s Száz Ferenc orgonálása mellett a 37- dik dicséret buzgó éneklése után Nyikos Kálmán ki­­érdemült esperes megnyitotta a közgyűlést. Harmincnyolc évig egyházmegyei tisztviselő voltam — úgymond — a békesség és igazság volt előttem az irányelv, a mely szolgálataimban vezérelvül szolgált. Most sem térek el ettől. — Áldást, békét kívánok azért szi­ves köszönetem nyilvánítása mellett az egyházmegyei közgyűlés minden tagjának, kik a haza, egyház és ref. egyházunk javára intézett törekvésemben támogattak. E közgyűlést azért én nyitom meg; mert ezt kivánta egyházmegyei gondnok úrral egyetértve püspök urunk. És ón elöljáróim iránt mindenkor engedelmességgel szoktam viseltetni. De e nélkül is jogom van ezt tenni ; mert még néhány percig én vagyok a törvényes espe­res. Isten áldja, tartsa meg egyházmegyénket vallásos buzgósággal, anyagi, szellemi áldással, hogy hazánk, egyházunk iránti érdeklődését, áldozatkészséggel is be­bizonyíthassa. Hiszen többet ér a szónál a cselekedet, ha az jóra irányul. A gyűlést megnyitom. — Azután nt. Segesdy Miklós űr az urasztala elé lépett és letette az esperesi hivatalos esküt, s a következő megható be­szédet intézte a gyűlés tagjaihoz : Elhangzott ajkaimról az eskü szava s ez által is köteleztem magamat arra, hogy az esperesi hivatalt, mellyel a közbizalom által ér­dememen felül megajándékoztattam, Istentől nyert te­hetségem szerint igyekezem betölteni. Istent hívtam tanúbizonyságul arra nézve, hogy én hűségesen, lelki­­ismeretesen munkálkodom ; megteszem mindazokat, a melyekre vállalkoztam, amelyeket fogadtam. De nem­csak tanúbizonyságul, hanem segítségül is hívtam az Istent, hogy gyámolítsa az ő szolgáját mindenekben, a mik a közjó felvirágoztatására szükségesek és mutassa fel előttem azt az utat, amelyen járva egyházunk apos­tola, munkása a legkisebb hű szolga is lehet. Es én már látom is az utat, érzem a gyámolító erőt, amely azt mondja, ne félj, én nem hagylak el tégedet. Ez az ut nt. egyházmegyei közgyűlés, az igazság útja s az a gyámolító erő, a melyet én érzek és éreztetni akarok mindenkivel, nem más, mint a krisztusi szeretet, amely­ről az mondatik, hogy mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket remél és nem fogy el soha. Az igaz­ság utában dolgozni, munkálkodni, verejtékezni és sze­retettel ölelni keblemre mindazokat, kik az egyházi munkából a magok részét bármi kis mértékben kive­szik és lelkiismeretesen teljesítik. Igazságszeretet, ez az én elvem, ezt fogadom, ezt Ígérem s erre hivtam se­gítségül az Istent is. És jól esik hinnem, hogy az a jó Isten, akit bár a bölcs esze fel nem ér, — még sem feledkezik meg soha az ő teremtményeinek legkisebbi­­kéről is, gyámolít engem is szentlelkével, hogy végez­hessem mindazokat a dolgokat becsülettel, hűséggel, lelkiismerettel, amelyeket a szentirásban kijelentett szent akarata, szentesített egyházi törvény a közjó embe­rétől kiván és követel. És én Ígérem és fogadom, hogy hűségesen munkálkodom, de csak addig, mig testi és lelki erőim engedik azt, hogy sikerrel munkálkodhas­­sam. De ha gyengülni érzem erőimet, engedje meg a közgyűlés, hogy azt a drága bizalmat az illető kezekbe köszönettel, becsülettel visszaszolgáltassam. Szeretettel kérem egyházmegyei gondnok urat, elnöktársamat, gyer­mekkori barátomat, az egyházmegye tisztikarát, lelkész és tanitó társaimat és az egyházmegye minden egyes tag­ját, ajándékozzanak meg jóindulatukkal és a közjóra irányzott munkás szeretetükkel. Ezután a tisztikar vette körül az úr asztala előtt álló esperest és letette az es­küt, mely esemény után Nyikos Kálmán kiérdemlőit espereshez, az egyházmegye megbízásából Demjén Már­ton főjegyző intézett búcsú szavakat, köszönetét mondva neki a 38 évi tisztviselőséggel járó terhek és felelősség hordozásáért. Kérte, hogy jövőre se vonja meg az egy­házmegyétől bölcs tanácsát és ismert szeretetét. Majd az iskolában folytatta a közgyűlés tanács­kozásait, Meghallgatta az esperesi hivatal átvételéről szóló jelentést. Megerősítette Nagy Istvánnak rátóthi lelkésszé történt választását, valamint Kovács Gyula a.-örsi, Szendrey Gábor sólyi és Hörömpő János b.­­kövesd-csopak-paloznaki tanítók választását is jóvá­hagyta. (Folyt, köv.) n. Önálló életreképzés az ismétlőben. (Vége.) A természettan a babona kiirtására irányuljon, hogy általa önálló életre képezzünk. Azért első sorban a nép körében ismeretes babonákat, balhiedelmeket gyűjtsük össze s ezekhez fűzzük termé^zettani oktatásunkat. Ilyen a többek között a lidércfény (tüzes ember) mert nem egyéb, mint a földből fölszabadult gáz, mely szabad levegőre ér­vén, meggyulad. Ilyen továbbá a véreső, hamueső, béka­­eső stb. Nemkülönben a szivárvány, melyről az a hit van elterjedve, hogy a folyókból a vizet fölszivja és a ki uj­­jával mutatja a szivárványt, annak elszárad a keze. Majd ilyen balhitre vezető, rejtett erő, mit meg kell világíta­nunk a villamosság, mágnesesség, hogy ezekben se lás-

Next

/
Thumbnails
Contents