Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-23 / 34. szám
543 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 544 esetleg az idézett törvényszakasz [módosításával is, népiskolai tanitóink fizetésének az állami tanítók mindenkori javadalmazása mértékéig való kiegészítésére.» E minden oldalról jövő sürgetés elől nem térhet ki az állam és igy reméljük, hogy megvalósul sok hű munkásnak az a hő vágya, hogy tisztességes munkájáért tisztességes jutalmat kapjon. A veszprémi ev. ref. egyházmegye közgyűlése Veszprémben. Augusztus 11 -12-én. A közgyűlést megelőző nap értekezletet tartott a tisztikar, melyen az ügyeket előkészítette, lldik-én reggel y órakor a templomban gyűltek össze a közgyűlés tagjai s Száz Ferenc orgonálása mellett a 37- dik dicséret buzgó éneklése után Nyikos Kálmán kiérdemült esperes megnyitotta a közgyűlést. Harmincnyolc évig egyházmegyei tisztviselő voltam — úgymond — a békesség és igazság volt előttem az irányelv, a mely szolgálataimban vezérelvül szolgált. Most sem térek el ettől. — Áldást, békét kívánok azért szives köszönetem nyilvánítása mellett az egyházmegyei közgyűlés minden tagjának, kik a haza, egyház és ref. egyházunk javára intézett törekvésemben támogattak. E közgyűlést azért én nyitom meg; mert ezt kivánta egyházmegyei gondnok úrral egyetértve püspök urunk. És ón elöljáróim iránt mindenkor engedelmességgel szoktam viseltetni. De e nélkül is jogom van ezt tenni ; mert még néhány percig én vagyok a törvényes esperes. Isten áldja, tartsa meg egyházmegyénket vallásos buzgósággal, anyagi, szellemi áldással, hogy hazánk, egyházunk iránti érdeklődését, áldozatkészséggel is bebizonyíthassa. Hiszen többet ér a szónál a cselekedet, ha az jóra irányul. A gyűlést megnyitom. — Azután nt. Segesdy Miklós űr az urasztala elé lépett és letette az esperesi hivatalos esküt, s a következő megható beszédet intézte a gyűlés tagjaihoz : Elhangzott ajkaimról az eskü szava s ez által is köteleztem magamat arra, hogy az esperesi hivatalt, mellyel a közbizalom által érdememen felül megajándékoztattam, Istentől nyert tehetségem szerint igyekezem betölteni. Istent hívtam tanúbizonyságul arra nézve, hogy én hűségesen, lelkiismeretesen munkálkodom ; megteszem mindazokat, a melyekre vállalkoztam, amelyeket fogadtam. De nemcsak tanúbizonyságul, hanem segítségül is hívtam az Istent, hogy gyámolítsa az ő szolgáját mindenekben, a mik a közjó felvirágoztatására szükségesek és mutassa fel előttem azt az utat, amelyen járva egyházunk apostola, munkása a legkisebb hű szolga is lehet. Es én már látom is az utat, érzem a gyámolító erőt, amely azt mondja, ne félj, én nem hagylak el tégedet. Ez az ut nt. egyházmegyei közgyűlés, az igazság útja s az a gyámolító erő, a melyet én érzek és éreztetni akarok mindenkivel, nem más, mint a krisztusi szeretet, amelyről az mondatik, hogy mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket remél és nem fogy el soha. Az igazság utában dolgozni, munkálkodni, verejtékezni és szeretettel ölelni keblemre mindazokat, kik az egyházi munkából a magok részét bármi kis mértékben kiveszik és lelkiismeretesen teljesítik. Igazságszeretet, ez az én elvem, ezt fogadom, ezt Ígérem s erre hivtam segítségül az Istent is. És jól esik hinnem, hogy az a jó Isten, akit bár a bölcs esze fel nem ér, — még sem feledkezik meg soha az ő teremtményeinek legkisebbikéről is, gyámolít engem is szentlelkével, hogy végezhessem mindazokat a dolgokat becsülettel, hűséggel, lelkiismerettel, amelyeket a szentirásban kijelentett szent akarata, szentesített egyházi törvény a közjó emberétől kiván és követel. És én Ígérem és fogadom, hogy hűségesen munkálkodom, de csak addig, mig testi és lelki erőim engedik azt, hogy sikerrel munkálkodhassam. De ha gyengülni érzem erőimet, engedje meg a közgyűlés, hogy azt a drága bizalmat az illető kezekbe köszönettel, becsülettel visszaszolgáltassam. Szeretettel kérem egyházmegyei gondnok urat, elnöktársamat, gyermekkori barátomat, az egyházmegye tisztikarát, lelkész és tanitó társaimat és az egyházmegye minden egyes tagját, ajándékozzanak meg jóindulatukkal és a közjóra irányzott munkás szeretetükkel. Ezután a tisztikar vette körül az úr asztala előtt álló esperest és letette az esküt, mely esemény után Nyikos Kálmán kiérdemlőit espereshez, az egyházmegye megbízásából Demjén Márton főjegyző intézett búcsú szavakat, köszönetét mondva neki a 38 évi tisztviselőséggel járó terhek és felelősség hordozásáért. Kérte, hogy jövőre se vonja meg az egyházmegyétől bölcs tanácsát és ismert szeretetét. Majd az iskolában folytatta a közgyűlés tanácskozásait, Meghallgatta az esperesi hivatal átvételéről szóló jelentést. Megerősítette Nagy Istvánnak rátóthi lelkésszé történt választását, valamint Kovács Gyula a.-örsi, Szendrey Gábor sólyi és Hörömpő János b.kövesd-csopak-paloznaki tanítók választását is jóváhagyta. (Folyt, köv.) n. Önálló életreképzés az ismétlőben. (Vége.) A természettan a babona kiirtására irányuljon, hogy általa önálló életre képezzünk. Azért első sorban a nép körében ismeretes babonákat, balhiedelmeket gyűjtsük össze s ezekhez fűzzük termé^zettani oktatásunkat. Ilyen a többek között a lidércfény (tüzes ember) mert nem egyéb, mint a földből fölszabadult gáz, mely szabad levegőre érvén, meggyulad. Ilyen továbbá a véreső, hamueső, békaeső stb. Nemkülönben a szivárvány, melyről az a hit van elterjedve, hogy a folyókból a vizet fölszivja és a ki ujjával mutatja a szivárványt, annak elszárad a keze. Majd ilyen balhitre vezető, rejtett erő, mit meg kell világítanunk a villamosság, mágnesesség, hogy ezekben se lás-
