Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-02 / 31. szám

499

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

500

hogy a tanító által elhintett irányítás, részint az átalakuló kor, részint a társadalmi külbefolyások folytán a legjobban válik elnyomottá, ingataggá és ha kellő időben szilárd támogatásra nem talál, tétovázó céltévesztett lesz, s nem tudja megtartani azt az irányt, melyre őt eddig az iskolai oktatás-nevelés terelte.

Mikor a tanuló a mindennapi iskolát elhagyja, különösen ez az időszak az, amikor a legszorgosabb ápolásra, szilárd irányításra szorul az emberi lélek.

Az ismétlő iskolai oktatásnak s ifjúkori irányításnak az emberi élet fejlesztésében oly föladat jut, melynek célja átvinni a gondolatlan gyermeki lelket a földi létpálya nehéz próbái közé . . , Azért különösen a serdülő ifjúkor az, amidőn a tanítónak kettőzött figyelemmel kell lenni a mindennapi iskolából kikerült tanulóknak úgy erkölcsi mint szellemi életére, amiért is az ismétlő iskolát inkább uevezhetnők irányító iskolának mint ismétlőnek.

Eme átalakító időszak fontosságára gondolt bölcs közoktatásügyi miniszterünk, dr. Wlassics Gyula is akkor, amidőn kimondotta azt az eszmét, hogy kell gazdasági ismétlő iskola.

Mi magyarok gazdász-nemzet vagyunk ; népünknek túlnyomó része földművelésből él, — a földet jól mivelni, hogy országunk, e szép kert, kies paradicsommá változzék,— anyagi tekintetben a fő létcél. Ha az anyagiakat biztosítjuk, a szellemi és erkölcsi erő eszköze a szellemi haladásnak és viszont: a szellemi önállóság az anyagi jólétnek.

E kettő ama alap, melyre helyezkedve, fölépíthetjük az elemi iskolából kikerült tanulók Önálló életét.

Mi módon ? Lássuk a következőkben.

* *

*

Az ismétlő iskolai oktatásnak, mint fönnebb említőm, nem annyira az ismétlésekre, mint inkább az irányításra kell szorítkoznia, hogy önálló életre képezzen ; az erre megkivántató eszközök és kezelési módozatok a követközők :

Első tantárgyként tekintem az önnálló életre való nevelesnél a gazdasági ismeretek okszerű és gyakorlati elsajátítását: igy a földtan alapos ismeretét, természetrajz, állattenyésztés, kertészkedés és földművelés alapos ágozatát, melyeknek tudása és a körülményekhez való alkalmazása első sorban biztosítja ami országunk területén az anyagi Önállóságot, melynek elmaradhatatlan következménye a szellemi és erkölcsi önállóság lesz.

Hogy fennti tudományok miképpen vezetendők, hogy általuk önálló életre képezzünk, — erről kötet számra menő munkákat lehetne Írni éppen azért én csak a főbb irányító módozatok fölemlítésére szorítkozom ez alkalommal.

A földtan tanítása csakis azokra a földnemekre terjedjen ki tüzetesen, amelyeknek hasznot hajtó művelésére az illető községbeli tanulónak elmulhatatlan szüksége van ! Ne kalandozzunk tanításunk közben a külföldi különféle talajt kedvelő növények meghonosítása körül; elégedjünk meg ami magyarhoni, éghajlatunkat s talajviszonyainkat kedvelő növény-nemek termesztésével, melyeknek hozamát, minőségét mi sem múlja fölül; úgyis a legnagyobb bajt az hozta hazánra, hogy egyes idegen növényeket : gabonameket, gyümölcsféléket, szőlőt stb. a gazda-ember megakarván nálunk honosítani, az áldott Kanaán földjét, ami magyar hazánkat oly növénybetegségbe keverte (üszők, filloxera, peronoszpora, vértetü stb.), amelyek ellen éghajlatunk alatt alig képes védekezni. Régen, hazánk, e szép ország, a maga növényei mellett csaknem zsírjába fűlt és ma már a rengeteg növénybetegségek, óriási gazdasági kiadások miatt alig képes kellő szükségletét előállítani. Ne keressük a kincset más országban, mikor az nálunk kitartó és szorgalmas munka végzése mellett oly bőven föltalálható.

A terményrajz hasonlókép a tanuló köréhez tartartozó állatokkal, növényekkel, ásványokkal foglalkozzék, nem rendszeres tudományos tanítás, de életreképző, főbb vonásokban szolgálván a gyakorlati célt.

Az életreképző gazdasági s terményrajzi ismeretek után második helyre teszem mint életreképző tudományt : az olvasmányt és fogalmazást a következő kivitellel: Nem az a fo, hogy minél több nyomtatott betilt olvastassunk és művészi olvasást létesítsünk, hanem az, hogy az olvasott dolgokat a tanulóval önálló előadásban el is mondassuk. Hogy önálló életre képezzünk, e mellett feltétlenül szükséges még, hogy különféle kéziratokat gyújtsunk össze, nem különben hivatalos okmányokat, rendeleteket, azokat elolvastassuk, értelmeztessük, hogy az ismétlő tanuló, ha kikerül a tanító gyámolítása alól, ne kelljen legnagyobb dolgát félbehagyni, hogy a kapott iratot mással olvastassa el.

Ami a fogalmazást illeti, azt az olvasott dolgokkal kapcsolatban kell vezetni — és olyanokra fektessük a fősulyt, amik a mindennapi gyakorlati életben egy közönséges ember előtt lépten-nyomou előfordulnak. Ilyenek pld. a levél (írásban való beszédj, számla, bizonyítvány, szerződés stb. Az okmányok közül különösen, alapos ismertetést igényel a váltó, kötelezvény, nyugta. Ezeknek okos kiállítását, üdvös vagy esetleges káros voltát mutassuk be minél többször az ismétlők előtt, hogy az életben meg ne botoljanak, kárt ne szenvedjenek.

Hogy erre nézve csak egy példát hozzak föl: mutassuk be a tanulóknak, mily káros következménye lehet annak, ha például egy kitöltetlen váltót vagy csupán csak számjegyekkel kitöltött kötelezvényt vagy nyugtát ad ki kezei közül. így pld. ha egy 200 koronáról szóló kötelezvényt ir alá az illető, de szóval nincs az összeg a kötelezőben kiírva, hogy „kettő száz korona“, mily könnyen becsaphatja őt egy rossz akaratú ember az által, hogy a 200 mellé még egy zérust (0) ir és lesz 200-ból 2000 korona.

Az eddig említett tárgyakhoz, ami által életreképezhetünk, méltán sorakozik a számtan. Ez a tudomány az, amelynek igen sok ember kimondhatatlan kárát vallja az életben, ha számítását nem csinálja okszerűen és előrelátóan. Azért a fölvett számtani példák, amiket a tanulókkal végeztetünk, ne legyenek csupán csak példák, de életből merített példák legyenek azok;