Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-19 / 29. szám
465 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 466 lelkész és nem részesülhetnek lelki vigasztalásban az illetők, mi reánk nézve is elvesznek azok, ha a testvér egyház nem segít. És ez kölcsönös is. Az Isten akarja ■azt, hogy iit Magyarországon a két egyház ne egyesüljön úgy, mint egyesült Némerországban, és pedig talán nem bölcsen tette, mert Németországban a kettőből három lett. Nálunk Magyarországban az ág. hitv. ev. felekezetid micsoda nagy feladat hárul a magyar nemzetiség és nyelv megmentése tekintetéből ! Én látom, hogy mihelyt mi egyesülnénk, a nemzetiségek akkor még nagyobb ellentállást fejtenének ki ellenünk, mint most, mikor saját bitsorsosaikkal szemben is ellentállást fejtenek ki a magyarság iránt. Én tehát a legnagyobb elismeréssel viseltetem az ágostai testvérek iránt, lia teljesítik a hazafiság által vezetve magyar honfiúi kötelességeiket. Általunk talán nem is mérlegelhető nehézségek ezek ; mert midőn nyelvünknek megnyerik a híveket, nemzetiségünknek is biztosítják őket. így kalapot emelek a kővágóörsi gyülekezet előtt, fogadják köszönetemet a testvéri szeretetnek ily szép, önként, váratlanul történt megnyilatkozásáért. Majd őszinte elismeréssel adózott a kővágóörsi izráelitáknak nemes, magyar érzelmükért s azért, hogy ezen a vidéken a kereskedelemnek fontos tényezői s megköszönve tiszteletüket Isten áldását kérte rájok és minden szeretteikre. Azután templomba mentünk, hol a LNXXI. zsoltár és 74. dicséret éneklése után a helybeli lelkész alkalmi imát mondott s ezután püspök űr ment a szószékbe s a sziveket és veséket átható főpásztori tanítást intézett a 600 főnyi hallgatósághoz; mely beszéd rövid kivonatban a következő. Kegyelem nektek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól! Fürkésző tekintetem keresi azt, hogy ezen ősi egyháznak hívei örökölték-e azt a hitbuzgóságot elődeiktől, amellyel azok dicsekedhettek. Mert/ hogy a két egyház mindegyike a reformáció korának elejéről származott, arról történeti adataink vannak. A 16. század végén már mind a két egyház raeg volt. A 16. század elejéről a köveskállai egyháznak vannak emlékei, szent edényei, a b.-henyei egyháznak irományai. Tehát mind a két egyház résztvett azon fontos nagy misszióban, amely a magyar ref. egyházra hárult; részt vett abban, hogy meggyökereztette az emberek elméjében és szivében a tiszta evangyéliom tanait; hogy eloszlassa ott azt a homályt, amelyet a vakhit és babona ebben az időben terjesztett és minden embernek szivét elfoglalta. De ami eleink nemcsak keresztyének, de akartak magyarok is lenni; ezért lerázták mindazon idegen bilincseket, mik a magyar szellem szabad megnyilvánulásának idegen korlátái voltak s a magyar bibliában és zsoltárokban hatalmas eszközöket, fegyvereket adtak a nép kezébe a magyar nyelv és szellem felvirágoztatására, S a nemzetnek drága közkincsévé tették a lelkiismereti szabadságot. Hiszen a szabadságot sohasem védelmezheti meg az az egyház, amely azt tanítja, hogy a tekintély előtt meg kell hajolni! De megvédelmezhetik azon egyház hívei, mely azt tanítja, hogy a lelkiismereten uralkodni nem lehet! E két egyház nagy szolgálatot tett a múltban a magyar hazának és virágzott is talán a legutóbbi időkig. Most azonban, mintha az ősök hite, erénye, munka ereje bizonyos mértékben hanyatlott volna. Tehát mai nap nem volna hatalma az Isten igéjének a szivekre, mint volt hajdan? Nem! Valami más okának kell lenni. Van Jézus tanításai között egy, mely igy szól: „Valaki hallja én tőlem az igét és azt mégis tartja, hasonlít az a bölcs emberhez, ki az ő házát építette sziklára és mikor eljött az árvíz, eljött a szélvész, nem lett romlása mert sziklán épült. Valaki pedig hallja az igét és azt meg nem tartja, hasonlít a bolond emberhez, aki az Ő házát épító a homokra. S mikor eljött az árvíz, a szélvész, akkor annak romlása nagy lett. Nem képzelhetek mást, mint azt, hogy az egyénekben van a hiba, hogy t. i. az igét nem tartják meg. Az ige azt mondja : „Tiszteljed Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből stb.“ De a mai kor nagyon sokat ezzel ellenkező irányzatba visz. Különösen azokat az embereket, akik magukat okos, müveit embereknek akarják tartani, arra viszik, hogy ne látogassák az Isten házát; pedig a hit hallásból vagyon, a hallás pedig az Isten igéje által. Ennek hiánya irigységet, képmutatást, erőszakoskodást, önliaszoulesést burjánoztat fel az emberi szívben. Ez a gyarlóság van meg a köveskállai ref. hívekben. Itt van e szép templom, mely 1852-ben épült. Némelyek szerint e templom építésének terhei hozták elő az egyházban a zavarokat. De ily külső indok nem vihet veszedelembe egy gyüldkezetet. A romlás okának mindig bensejében kell lenni. Bármily terhet meggyőz a gyülekezet, ha van benső egység, közös jóakarat. Tanulságul szolgálhat itt egy példázat. Mikor az emberek a vasat feltalálták, a legnagyobb ijedelem fogta el a fákat, hogy eljött a végső veszedelem ideje; mert ezzel az eszközzel, a vassal, az ember minden fát ki fog pusztítani. A rettegésben mi lehet a mentség ? Megszólal egy tölgy : „Addig, mig csak vas van, nincs ránk nézve nagy veszedelem ; mert a vas maga nem vág, nem vághat. De ha akad fa, mely segítségül jő, akkor üt ki a veszedelem.“ Oh kedves Atyámfiái ! Ne legyen köztetek áruló ! Midőn veszedelem van, ha azok, kik hivatva vannak testvérekül együtt munkálni és összeállanak, vállvetve emelik a terhet és nem állanak félre azok, akik talán a legtöbbet emelhetnek ; akkor mentve van a közügy, felvirágzik az gyház, felvirágzik a haza. Azután szivet magával ragadó bensőséggel hívta fel a híveket, hogy ne hagyják el a gyülekezetét, hogy a szükségek fedezéséről szivszerint gondoskodjanak; emlékezzenek meg az Isten dolgairól és a szentek szükségeiről ; nemcsak ruházatra, háztartásra áldozzanak mindent, hanem az egyház és iskolára is. Itt nem egyén vagy egyének iránt, hanem szent intézmények iránt kell lelkesedni és áldozni! A helyzet megítélésére azt mondom, mit a jelenések könyve III. része a Sárdesbeli gyülekezetnek mond : „Tudom a te dolgaidat, mondatol élőnek lenni, holott pedig meghalsz; azért vigyázz és iparkodjál, hogy amelyek megmenthetők, megmentessenek, mert nem találom a te dolgaidat tökéle-29*
