Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-12 / 28. szám
449 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 450 kezete. A németek Gusztáv Adolf-egylete hogy keblére öleli a magyar ág. evangélikust, pedig ama német egylet tagjai nem valami nagy magyar barátok. A zsidók egyetemes világszövetkezete mily magas színvonalon tartja a zsidó egyházakat anyagi és erkölcsi hatásával, úgy hogy mély hallgatással kell takarniok felekezetűk értékét, nehogy szemet szúrjon. Nekünk is vannak külföldön tekintélyes hitrokonaink, kik minden kinálkozó alkalmat szívesen vesznek rokonszenvük őszinte bizonyítására, s alig tehető föl, hogy a velünk való szövetkezés eszméjétől idegenkednének. Mi csak ily szövetkezésből meríthetnénk erőt fejlődésünk természetes s egészségessé tételére. Hogy az ilyen szövetkezetből támadt hatások megtermékenyítenék felekezti munkásságunkat, — aláírható. Kiss Antal, lelkész. Méltóságos és Fötiszteletii Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök ur egyházlátogatása a veszprémi egyházmegyében. (9-ik közlemény). Május 7-én reggel 9 órakor igen kedves tavaszi időben érkezett püspök úr B.-Udvariba, hol a templom ajtaja előtt agg lelkészüket, a még mindig költői lelkületű Csöngei Kiss Dávidot, körülvéve, várakozott a lelkes gyülekezet és a presbitérium. Itt meghatóan üdvözölte lelkész püspök urat és kérte, méltóztassék szavaival, befolyásával, áldásos főpásztori tevékenységével oda hatni és oly állapotot teremteni, hogy B.-Udvari az anyaegyházak közt továbbra is megmaradjon. A jó Isten áldja meg, adjon erőt, tehetséget a rábízott egyházaknak mind szellemi, mind anyagi erőben való megtartásában. Ezután püspök úr testvéri öleléssel illette az agg, világtalan lelkipásztort és a néphez hosszabb beszédet intézett. Kegyelem nektek és békesség a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól! Midőn itt titeket öszszegyülve látlak agg lelkészetekkel együtt, eszembe jut Krisztus Urunk mondása: „A ki hív a kevesen, az hív a sokan is és a ki hamis a kevesen, az hamis a sokan is.“ — Kedves Atyámfiái ! Ti hívek voltatok a kevesen! 1717. év azaz idő, amidőn a mostani udvari-i lakosság ide letelepedett. Mikor a török dulásnak vége lett itt e vidéken, akkor jött e nép ide, hogy egyrészről szaporítsa, fenntartsa itt a nemes fajt, másrészről, a tiszta'evangyéliomi tant hirdesse. Hosszú idő múlt el az óta és azt a maroknyi népet, mely 13—14 családból állt, nem mosta el az idők árja; megőrizte a hithűség, a reformációhoz, annak tanaihoz, a tiszta evangyéliomhoz való szilárd ragaszkodás. Ebből megmutatta, mily nagy erő van az összetartásban, szellemi közösségben. Megdicsérte áldozatkészségüket. Nekünk még a hatalmas gyülekezetünkben is egyedüli alapunk a protestáns áldozatkészség kimeríthetetlen forrása. E kis gyülekezet is tehet sokat jóakarattal és méltányos igazságérzettel. A királyról és szolgákról vett hasonlattal felhívta őket, hogy’ mindenki vagynához képest aránylagosan járuljon az egyház fenntartásához. Gondoljátok meg, hogy 1717 ben mint úrbéresek robotot és dézsmát szolgáltattatok és ezt 1848-ban a nemzet elengedte nektek, nem kell-e tehát nektek is a gyengébbek iránt méltányosoknak lenni ? Ha ezt teszitek, nemcsak a gyengébbekért, hanem az egyházért teszitek ; mert hiszen aggodalmatok van az iránt, hogy egyházatok mint anyaegyház fennállhat-e ? Itt, két idegen egyház közt óhajtandó, hogy ez egyház önállóan fennálljon s a láncszemek közül ki ne essék. De ez csak úgy történhetik meg, ha meghozzátok az áldozatot és én is mindenkor támogatni igyekezem és fogom a gyülekezetét. Kérlek azért lélekben buzgók legyetek, az Urnák szolgáljatok. Azután szivükre kötötte, hogyha agg lelkészök testi erőtlensége miatt nem vezethetné kellőleg a buzgólkodást, magán buzgólkodás által a szülék, az anyák tartsák ébren gyermekeik szivében az Isten és egyház iránti szeretetek Legyenek mindig szeretettel türelmesek más vallásu lakostársaiak iránt. Kérte Isten áldását a szent gyülekezetre, ennek agg lelkészére, ki itt sok érdemeket szerzett elöljáróira, hogy bölcseD, buzgósággal vezethessék itt Istennek szent népét, építhessék Krisztus anyaszentegyházát; e gyülekezet minden tagjára. Azután a nép által követve, bement az iskolába, hol jó rendet talált, majd az egyházat vizsgálta meg s a presbitériumtól és lelkésztől melegen búcsút véve Zánkára ment, hol 11 órakor megérkezvén Zánka és Szepezd népe, a presbitériumok s tanítók által körülvéve Hetessy Zsigmond lelkész mondott lelkes üdvözlő beszédet. Hódolatukat fejezte ki püspök úr előtt és kérte Istent, hogy a főpásztor munkásságát áldja meg, hogy azt teljes siker koronázza : Hogy ez által egyházunk, vallásunk ás hazánk fennálljon és virágozzon az időknek végeiglen. Isten hozta ! Isten éltesse ! Püspök úr az apostol szavaival üdvözölte a gyülekezetei. Szivének meleg érzelmével jött ide, mert boldog iiju korában — mikor ezen a vidéken volt segédlelkész — nagyon sokszor volt vendége a zánkai lelkésznek s egy úri családnak. Azon korból ismeri már a zánkai egyháznak, híveinek vallásos életét, buzgóságát s azóta is figyelemmel kisérte és azt látja, hogy a buzgóság nem hanyatlott, nem szállott le, hanem az idővel együtt emelkedett. Itt látom beteljesülve az isteni igazságot: „Keressétek Istennek országát és annak igazságát és azután minden egyebek megadatnak nektek.“ E község lakosainak ősei 1736-ban telepedtek itt meg. Legnagyobb részt reformátusok voltak, de nem magyarok és ime itt oly hazát találtak, mely az ő szivük szerinti haza lett. Keresték az Istennek országát és megadta nekik az édes hazát. Azután értelmet meggyőző és szivet megindító vonásokban magyarázta meg, hogy az ember csak akkor lehet boldog a családban, a társadalomban, az élet nehéz küzdelmei, megpróbáltatásai között, ha mindig Istenben bizik és Isten megbízásából munkálkodik. Az emberi ész és ösztön önzésre csábítanak, az 28*
